Üdv Mindenkinek! Sajnos a párom nem akar dolgozni, semmi ambíciója nincs ez az irány felé. Ti mit tennétek a helyemben?

Szerintem lehet köze szorongáshoz is.

Én mikor rájöttem, hogy más vagyok nekem is elment az életkedvem szinte mindentől.

Minek tanuljak? minek dolgozzak? Mármint itt arra gondolok, hogy egy hetero ember azért dolgozik, hogy biztosítson egy jövőt ahhoz, hogy lehessen családja, elérjen valamit. Mivel családra nincs lehetőség itthon, ebből jött a depi.

Szüleim úgy voltak vele, hogy nem szólnak, kaját, rezsit, ha esetleg gyógyszer kell vagy létszükséglet dolog azt állják, viszont pénzt nem adtak semmire még szórakozásra sem. Azt mondták mehetnél te is bulizni, fesztiválozni, kirándulni, neked is lehetne jogsid mint a többieknek, ha dolgoznál. Lényegében rávezettek arra, hogy legyen motivációm.

Jó mondjuk ehhez én is nagyban kellettem, másképp kellett felfognom az életet, attól, hogy más vagyok még másképp is lehetek boldog.

És hogy a környezet lássa azt, hogy ebből is a legtöbbet tudom kihozni. OLyan helyekre eljutni ahová mások nem, olyan dolgokat venni amire másoknak nem telik, egy jobb módot teremteni magamnak.

Nem szégyen a gyári munka sem, én azzal kezdtem, aztán jöttek más munkák is, összeraktam a pénzt és gondoltam ahelyett, hogy mások álmát váltom valóra (azért dolgozzak), csináltam egy olyan vállalkozást, ami nekem nem munka, hanem inkább hobbi és a saját álmaimért dolgozok.

Azt javaslom ülj le vele beszélgetni, majd keress egy pszichiátert és vidd el, beszélgessen vele.

Sokan azt mondják, jaj de nekem nem kell, van ilyen a környezetemben is, elküldtem őket és párt alkalom után már látszott rajtuk a változás.

Adj neki x időt, hogy gondolkodjon, illetve te is csak létszükséglet dolgokat fedezz anyagilag, sem szórakozás, sem más. És valahogy próbáld motiválni.

Kedves kérdező szerintem azt gondold végig hogy mi az ami pontosan zavar benne? Ha valóban szereted akkor eltudod fogadni olyannak amilyen.

Ami szerintem kicsit ciki hogy nem tudtok rendes kommunikációt folytatni bizonyos dolgokról mert "sértődés" lesz. Így hogy tudtok egymással őszinték lenni?

Az hogy nem dolgozik az egy dolog, de hogy megésértődik azon mert te elmertél fáradni munka után és épp nincs kedved semmihez azzal nekem nem az jön le hogy egyenrangú partnerek lennétek (ahol van a kölcsönös megbecsülés, tisztelet stb) hanem olyan kihasználós hogy csak egy valakinek legyen jó a többi nem érdekes.

A lényeg gondold végig hogy a kapcsolatotok kosarába mit adsz bele te és mit ad ő. Így könyebb eldönteni hogy megéri ez neked vagy sem. Szerintem az érték rendetek nem igazan passzol és most hogy ezt felismerted kicsit nem olyannak látod a dolog mint előtte.

Azért furcsállom azt, hogy itt egyesek a nemdolgozás mellett szólnak! Még akkor is, ha nekik valahonnan jön az osztalék... Milyen érzés lehet, ha én személy szerint ezért semmit nem tettem? Ehhez mentalitás is kell, no meg a szülők nevelési elveinek hibája sem kizárt! Mi lenne akkor az ilyen emberekkel, ha a forrás valamilyen oknál fogva megszűnne? Arra nem gondolnak az érintettek? Akkor miből fog megélni? Ilyenkor jöhetnek a változatok:

A/ híd alatti folytatás

B/ ideig-óráig ráakaszkodás másokra (mint a kérdező felvetése esetén!)

C/ bűncselekmények elkövetése

D/ legrosszabb esetben az öngyilkosság.

F/ ritkán, de lehetséges, hogy munka után néz!

Azért nem ártana ezekről is elgondolkodni!

Pro és kontra kommentek...

Szerintem is inkább a párod lustasága a probléma... Tényleg le kellene vele ülnöd egy komoly beszélgetésre is, ami az ő érdeke is a későbbiek szempontjából...

25 azért ne fekedjük,melónélkül azért elég kényelmes az élet.

Nekem is számtalan dolgom lenne itthon de nincsrá időm. Ha valaki eltartana sokkal szebb es jobb lenne itthon....de nem így van.

Skinek meg jön a milliós osztalék örüljön,és sem fárasztanám magam valami kaka melóval. Elmennék tanulnék valami olyat ami érdekel és olyan munkám lenne amit élvezek, nem csak pénzért dolgoznék mint most.

27-es

Nem azt mondtam, hogy kaka meló... De írod, hogy tennél valamit, olyan munkát, amit élvezel... De ezt most is megtehetnéd, nem gondolod? Én olyannal kerestem kenyerem, amit szerettem csinálni, ezért sosem volt megterhelő...