Vidéki, kisvárosi, falusi melegként hogy viseled, hogyan éled meg a homoszexualitást, tudsz-e ismerkedni, és hol, illetve foglalkozol-e még társkereséssel, vagy egyedül vagy, magányosan, és már feladtad?

Nehezen, itt a környéken nincs lehetőség ilyen ismerkedésre. Neten próbálkoztam, de itt a környéken csak link alakok vannak.

Természetesen foglalkozom még kereséssel, de alkalmi kalandon kívül nem sokan keresnek mást sajnos. (Valamennyire kezdem feladni...)

A fentiekből kifolyólag még nem tudtam megélni ilyen kapcsolatot. 36 vagyok.

34 éves meleg srac vagyok.

Én Pesten se találok senkit.

Eddig egy kapcsim volt.

Valaniért nem tidtink sokat talizni és ennyi volt

# kérdező

Szerintem itt is tudsz ismerkedni, biztos vannak minden kis faluban stácok.

Hany éves vagy amúgy?

Pesti férfiként írom, hogy ne higgyétek,hogy itt könnyebb. Párkapcsolatra szinte lehetetlen olyannak, aki nem alkalmi szexre hajt.

Eddigi párjaim mind vidékiek voltak,itt tanultak, vagy itt dolgoztak. Szerintem sokkal egyenesebbek és emberibbek a vidéki melegek !

Vidéki vagyok, Borsodban élek, ami már rögtön nem a melegség fellegvára.

Tarskeresést nem mondom, hogy feladtam, de szinte semmit nem teszek érte, kb. esélytelennek tartom magam.

Komoly kapcsolatom még sosem volt, barátság extrákkal viszony már volt pár emberrel, de 0 érzelem. Akik iránt pedig éreztem volna valamit, feléjük sosem mertem kezdeményezni (a barátság extrákkal helyzeteket sem én kezdeményeztem).

27 vagyok, nem egy Adonisz, eléggé kilátástalannak tartom a helyzetet. Tinder, Grindr abszolút nem vonz, nem sok jó véleményt hallok róluk - plusz amíg magammal nem vagyok megelégedve eléggé, addig mástól sem várhatom el.

Kb. a munka és a karrier az életem pillanatnyilag, barátom sem sok van, szinte 0 társasági élet, de ez már több éve így van.

Beletörődtem az egyedüllétbe, de azért örülnék, ha lenne valaki.

Lehet, hogy egy kicsit offtopic a kommentem. Olyan szomorú olvasni, hogy sokan vannak melegek akik magányosak, és hogy-hogy nem beletörődtek ebbe. Olyan reménytelennek tűnik a dolog, normális társsal megismerkedni. Azonban, nem gondoljátok, hogy ez egy motiváció lehetne arra, hogy átértékeljétek, valóban az-e az utatok, hogy meleg vágyakkal végül tényleg magányosan éljétek le az életet? Ennél lehet, hogy többre lennétek érdemesek.

Magam is, egészen 39 éves koromig (2018-ig) azt gondoltam, ez lesz velem, majd egy igen jelentős fordulattal megváltozott az életem. Nekem is kellett változtatnom, de segítséget is kaptam. Lényeg, hogy a végén még meg is nősültem 3 éve, és most is házas vagyok! Nem is szeretnék elválni...

Tudom, ez furcsa lehet, nekem is az lett volna, de szerintem mindenkinél ez lehetésges. Megjegyzés, én 100%-ban homoszexuálisnak gondoltam magam, csak a férfiakhoz vonzódtam. Nem voltam "biszexuális", de tudom, ezt szokás gondolni erre.

Mindennek megvan a maga oka, szóval nem tudom, hogy ki mindenki tudna elképzelni vagy szeretne férfi-női kapcsolatot, ha választhatna, de ilyen (bármennyire meglepő) lehetséges, akkor is, ha jelenleg nem tudja elképzelni, hogy egy nap felesége legyen.