Normálisan gondolkodó meleg férfiak. Ti összejönnétek egy hivfertőzött férfivel? Ha én azt mondom soha az életben nem, akkor tényleg előítéletes vagyok?

Én voltam együtt egy sráccal már jó pár éve. Ő nem akart többet szexnél, így 1-2 alkalom után elváltak útjaink. 3 hónap múlva felhívott, hogy menjek el tesztre, mert neki pozitív lett. Azt a 2 hetet senkinek nem kívánom, amíg vártam az eredményre! Viszont. Utólag sokszor gondoltam rá, és eltűnődtem azon, összejönnék-e így is vele. Arra jutottam, hogy talán igen, vállalva így a kockázatot. De azóta nem beszéltünk, nem tudom, mi van vele. Párszor láttam társkeresőn, a betegség megváltoztatta, és akkor már kapcsolatot keresett. Nem tudom ugyanakkor, hogy egyáltalán mennyi esélye lett onnantól kezdve arra, hogy legyen valakije. Egyrészt jó dolog, hogy nem titkolja el, másrészt viszont sokan emiatt nemet mondanak.

Ez nem előítéletesség, csak félelem. Ugyanakkor ha belegondolsz, bármikor előfordulhat, hogy úgy vagy együtt valakivel, hogy még ő se tud róla, hogy pozitív. Szóval ez egy elég nehéz dolog.

27/F

Én nem tartom előítéletesnek se, de az sincs, h határozottan helyeselném. Ez nálam egy olyan téma, amiről nem mondok véleményt (mármint vkinek arról a döntéséről, h ő személy szerint összejönne-e, vagy sem). Mindenkinek a saját felelőssége ezt mérlegelni sztem, ebben nekem nincs kompetenciám, így nem alkotok véleményt a döntéséről. Nekem ez ilyen közömbös. Elfogadom tényként, akár azt mondja vki, h ő összejönne, akár azt, h nem... Nem minősítem.

Ja, és fogalmam sincs arról, h én összejönnék-e... Ez az adott helyzettől függ, az adott sráctól, meg minden... Ez egy akkori aktuális döntés lenne, ez nem ilyen, h így előre eldöntöm.

Van sok olyan dolog, ami szintén nagyon személyes döntése vkinek, de mégis alkotok róla véleményt. (Ha úgy gondolom, van rálátásom a helyzetre.) Mert azzal, h alkotok, és ezt esetleg el is mondom, még nem korlátoztam a szabadságát abban, h mégis a saját döntését kövesse, így ezzel semmi baj, h véleményt alkotunk mások döntéséről, hozzáállásáról. De ez egy olyan érzékeny téma, ahol nem igaz az, h lenne rá elég rálátásom. Mert nagyon sok olyan motivációja lehet az illetőnek egy ilyen döntés meghozása közben, amit én nem ismerek. A belső lelki világa, múltja, esetleg érte-e már olyan élmény, ami trauma volt neki, így ijeszti stb... Ezért ha most azt mondanám, h sztem előítéletes, vagy sztem épp, h ez a tök normális, egyiknek se lenne alapja. Csak az lenne, h dobálózok ítéletekkel... Sztem azt, h vki bevállal-e egy kockázatot, nem csak ezzel kapcsolatban, de általában az életben, azt nem helyes kívülről minősíteni. Mert a te saját döntéseddel tudod csak összehasonlítani, h te bevállalnád-e (és ha ellenkező lenne a döntésetek, akkor esetleg lehülyézni őt). De ha őt minősíted, akkor az Ő saját helyzetéből kéne megnézni, h NEKI ésszerű-e bevállalni... A saját helyzetét meg csak ő ismerheti eléggé mélyrehatóan. Kívülről csak okoskodni tudsz.

#5 igen, nekem negatív lett.

#4