Szakítás után, hogy lehet a dolgokat feldolgozni?

Az, hogy rossz neked a hiánya, az egy teljesen természetes dolog. Viszont ezek érzelmek. Bármennyire is nehéz, de nem szabad az érzelmek mentén cselekedni. Ha már egyszer szakítottál vele, annak biztos megvolt az oka. Így csak azért, mert az érzelmeid erősek, nem érdemes újrakezdened vele, mert egy idő után úgyis előjönnének ugyanazok a problémák mint korábban. Lehet hogy átmenetileg jólesne összejönni vele, s ezzel "kielégítenéd" az érzelmeidet, viszont hosszútávon nem lenne szerencsés.

Olyan ez, mint mondjuk egy súlyosan elhízott ember fogyókúrája. Óriási vágyat érez arra, hogy édességet egyen. Ha megteszi, pillanatnyilag nagyon jólesik neki, mert kielégítette a vágyát, hosszútávon azonban nagyon komoly következményei lehetnek.

Valami hasonló a Te eseted is.

Én is voltam már hasonló helyzetben. Az első barátomról 1 hónap után tudtam meg, hogy együtt él a feleségével és van 3 gyereke. Gondolhatod, milyen érzés volt ezt megtudni arról az emberről, akibe halálosan szerelmes voltam? Már akkor eldöntöttem, hogy szakítani kell vele, mert egy ilyen férfival semmilyen jövőképem nem lehet. Viszont én is úgy voltam vele mint most Te, hogy szeretjük egymást, meg aztán a szerelem minden akadályt legyőz, meg ha szeretünk valakit akkor elfogadjuk mindennel együtt, mert a szeretet így meg a szeretet úgy. Néhány hónapig húztuk így, ezalatt idegileg teljesen kinyírtam magam. Majd felülkerekedtem az érzéseimen és azt mondtam hogy vége kell hogy legyen. Utána még hetekig sírtam miatta, sőt, ő is a tudtomra adta hogy visszavár, sms-eket írogatott nekem hogy még mindig szeret stb stb. Óriási vágyat éreztem hogy visszamenjek hozzá, de rájöttem, hogy ezek csak érzelmek, amiknek ez esetben nem szabad engedelmeskedni, bármilyen nehéz is. Aztán szépen lassan, napról-napra egyre jobban lettem lelkileg.

2-es vagyok.

Igen, miután megvolt a szakítás, kb 3 hónapig semmilyen formában nem kommunikáltam vele. Mivel nem egy helyen laktunk, így ez megoldható volt. Utána még volt néhány nap, amikor messengeren beszélgettünk, írkáltunk egymásnak mindent, hogy mennyire hiányzunk egymásnak, meghogy mennyi szép emlékünk van stb stb, de néhány nap után rájöttem, hogy ezekkel az értelmetlen chatelésekkel csak magamnak ártok, hiszen lelkileg már elkezdtem kimászni ebből a mély gödörből, de így visszacsúszhatok a legaljára. Így abbahagytam vele a beszélgetést teljesen, próbáltam ismerkedni, barátokat illetve társat keresni. Ez kb 8-9 hónap múlva sikerült is (mert ennyi "pihenés" szerintem kell 2 kapcsolat között), találtam egy majdnem velem egyidős, nem családos srácot. :) Aztán teltek múltak az évek, azzal is vége lett más okokból, de a sok tapasztalat után talán révbe értem, mert idén lesz 6 éve, hogy együtt vagyok a jelenlegi párommal.