Lányok ki hány évesen lett lezbikus és miért?

Kb 13 voltam mikor először álmodtam olyat, hogy kavarok egy lánnyal, de nem foglalkoztam vele. Aztán 17 voltam mikor be mertem ismerni magamnak, hogy vonzanak a lányok, mert bele szerettem egy barátnőmbe.

20/L

lezbikus sose voltam, leszbikus viszont igen.

0 évesen lettem az, és azért amiért barna hajú lettem és amiért 160 cm vagyok és amiért fehér a bőröm.

Legalább a szót írd le helyesen, ha már kérdést teszel fel a témában, és hozzánk, kérlek.

Vannak, akik "lettek." Rossz házasság, negatív szexuális élmény... De ők sem leszbikusok lettek, hanem mindig is voltak minimum biszexuális hajlamaik. Aki le tud feküdni wgy azonos nemű emberrel, ergo vonzódni is hozzá, az soha nem volt úgy "programozva", hogy a saját nemét ne szeresse.

Azért így írom, mert ahhoz, hogy egy ellenkező nemű emberrel lefeküdjek... Undor kellene. Ugyanis nincs hozzá undorom. Ezért, hogy a gyengébbek is megértsék, nem, nem lehet valaki csettintésre leszbikus. Sem más egyéb orientációjú ember. Ez nem egy villanykapcsoló, hogy most ide vonzódom, jaj most oda. Ez genetika, avagy okoskáék szerint pszichológia. A lényeg, hogy nem döntés kérdése. Ott van a sok agglegény, aki csalódott, mégsem "lesz" meleg, mert nincs nője. Miért? Mert nincsenek ilyen érzései, sem undora férfit csókolni.

A másoagos kérdésre válaszolva: mindig is tudtam, hogy a saját nemem vonz. A társadalmi nyomás hatására majdnem összefeküdtem egyszer egy fiúval, hogy 100%-ra meggyőződjek, hogy 0,000001%-ban sem vonzanak-e a férfiak. Hála égnek nem került rá igazán sor. Végeredmény: nem. Nagyjából 14 voltam, mikkr tudatosult. A gyerekkoromra visszavezetve is 100 meg 100 előjele volt, szóval nem menet közben fertőződtem meg, hanem így születtem. Adottság, mint ahogy előttem is írták. Úgynevezett szuperképesség, mint amikor valaki supergay.

Amikor anyukám méhében pancsoltam, valamikor akkortájt kezdődhetett a dolog. Emlékszem is, hogy kilubickoltam a partra, mert jött a hami: friss vitaminok, ásványok meg minden más, amiről fogalmam sincs, hogy kell, de kell. Na, szóval nagyban majszoltam a terhesvitamint, a háttérben egy ceruzával visszatekert Edda válogatás üvöltött. Mozgott alattam a föld rendesen, emiatt eshetett a kis nyulványaim elé egy romantikus meleg regény. Mert az Istenem imádta a romantikus regényeket, a jó időt is, az Eddát is és valahol ő is vonzódott a saját neme irányába. Szóval jobb szórakozás hiányába nagy nehezen felnyitottam a bandzsa kis szemeimet és elkezdtem falni velük a bötűket. Akkor még nem ismertem az megítélés fogalmát, lévén, hogy egyedül pacsáztam a Paradicsomban és csak én hozhattam ítéletet. Az ítélet meg az volt, hogy a romantikus regények kuka, a túl meleg idő kuka, de az Edda az király és ez a nők iránti vonzódás is király dolog. Ezért elharároztam, hogy lecsippentek egy nagy darabot a memóriámból, egy kicsit a felfogó képességemből és a helyükre beteszem ezt a meleg dolgot. A maradék helyet pedig kitöltöm kételyekkel, szorongással, aggodalmakkal meg egy kis kényszereséggel.

Egy ideig minden más jobban lekötött, nem is érdekelt a barack, csak ha pépesítve belenyomták a számba. De ahogy nőttem, előjött minden, amit beprogramoztam: fulladtam a melegben, doboltam a rock slágereket, fogdostam a poharakat, levizeltem az óvodai szőnyeget és megkérdeztem az Istenemet: "Mit szólnál, ha én a lányokat szeretném?"

Ezután eltelt egy hosszú időszak anélkül, hogy szerelmet vagy szexuális vágyat éreztem volna bárki iránt. Jó, hazugság... Az első szerelmem Xéna volt, a második Sailor Venus, de akkoriban nem adtam nevet az ösztöneimnek, csak hagytam, had szaladgáljanak fiatal lelkemben.

Ez a hosszú időszak alatt rendesen beleverte a média és a társadalom is a fejembe, hogy a homoszexuális egy olyan dolog, aminek nincs létjogosultsága világunkban, pusztuljon, aki a sajátján kívül ugyanazt érinti. Nem pont ezekkel a szavakkal, de elég csúnyán megtanították ezt velünk. De legalább az Edda slágerek királyak maradtak a mai napig.

Se az Emma, se a Kata, se az Adrienn nem viszonozta az érzéseimet, így meghoztam a döntést, mikor a Kata összeboronálta magát a Mátéval: beállok a sorba.

Tehát a döntésem nem az volt, hogy búzi leszek, mert kitudjamért. Hanem az volt, hogy heteró kapcsolatban fogok élni, mert a Katának a fiú kellett, a búzák meg szedjenek hangyát egy árokban.

Így lealkudtam az első jött-menttel (itt voltam 14), ha nem ő udvarol, hanem más, akkor azt választom. Tök8, csak kukacos legyen, hogy kihúzott derékkel mondhassam, hogy legalább ebben normális vagyok, nem ítélkezhettek! Aztán 2 vagy 3 évnyi gyötrelem után jött valaki...

Emese, az én gyönyörű, csikos pólós, vörös melíros angyalom. Olyan elemi erővel vonzott magához... Már ahogy a névsorban kiszúrtam a nevét olyan érzésem volt, hogy én ezt a nevet ismerem! És amjkor először találkoztunk... Litániákat tudnék erről írni, de a lényeg: ő szabadított fel engem. Nem tudatosan, persze. Érte otthagytam azt a majmot és amit mellette megéltem, az fantasztikus volt. Persze vége lett, de azóta sem érdekelnek a férfiak.

(Legalábbis az élő, húsvér férfiak, mert bevallom, hogy vagyok olyan undi, hogy szeressem a mocsadék shounen ai műveket. Meg a yaoit, fúj. De ezekben sem a kukit szeretem, hanem a jól megírt karaktereket és a jó sztorikat. Erről is tudnék írni egy jó pár sort, hogy miért vagyok a műfaj követője. De ez megint más téma.)

És még írni akartam valamit, de szerencsétekre kiszaladt a fejemből.