Hová tart egy leszbikus kapcsolat?

Ha meg teremritek a lehetőséget, kocsi, lakás /haz stabil munka akkor örökbe tudtok fogadni babát, gyermeket.

Felnevelitek, tudtok menni ugyan ugs nyaralni és boldogan élni, nem sokkal másabb mint fiu lány kapcsolat.

Sokáig 🤗 remélem lesz gyereketek es, boldogak lesztek sok 10 évig.

18f

“ Miért esel szerelembe? ez is ösztön. “

Nos szerintem a szerelem nem ösztön. Legalábbis nem minden élőlénynél figyelhető meg, alapvetően a szaporodásnak sem alapfeltétele, ez egyértelmű (a szexuális vonzalmat és a szerelmet különítsük el).

Azok a lények, amelyek képesek szerelembe esni, eleve egy felsőbbrendű fajba tartoznak (úgy tudom néhány vízi emlős is ezt a kategóriát gazdagítja).

Viszont ha szerinted minden mozdulatunkat ösztönök vezérlik, akkor a leszbikusság ténye is valami hibás dolog ebben a szerkezetben.

Szerintem azt a képességet, hogy ezen agyalhass, azért kaptad, hogy több legyél puszta ösztönlénynél. Persze megtarthatod ezt a szintet, csak ne erőltesd rá mindenkire.

Nem irigylem a párodat :)

Persze, ha hasonlóan gondolkodik, az más.

Most mondtam el, hogy 3 generáció múlva a feledésbe fogsz merülni. Én pl. egy sírhoz nem járok el, sem a nagyszüleim, akik számomra dédszülő felettiek lennének. Fogalmam sincs hova vannak eltemetve a felmenőim, és nem is kérdeztem, jó esély van rá, hogy ők sincsenek képben vele, az életben nem emlegettek messzebbi sírokat sem. Dédmamámra egyre kevésbé emlékszem és max 1-2 sztorit tudnék továbbadni róla a gyerekemnek (ha akarnék), de ő ismerni sem fogja, egyet sem fog továbbadni. A nagymamám sem tud mesélni az ő dédmamájáról, soha nem is mesélt, azt sem tudom, hogy ismerte-e. Feledésbe merülsz MINDENKÉPP. Ezt jobb tudatosítani. Kivéve persze, ha alkotsz valami maradandót, de szerintem azt durván a népesség 1%-a vagy annyi sem éri el, kár is ezt célnak kitűzni, mert a legtöbb ember el fog bukni és elpazarolja rá az értékes éveit. Ez az egész felfogás meg, hogy csak akkor értél el valamit, ha emlékeznek rád, és hátrahagysz valamit egy jó nagy hülyítés. Ezek mind nem a saját boldogását szolgálják az embernek, hanem csak azt, hogy mi lesz majd, ha nem lesz. Hát nagy valósznűséggel abszolúte nem leszel és ebbe jobb beletörődni. Nem fogsz létezni többé semmilyen módon, ergo tök mindegy, hogy hátrahagysz-e valamit. Én ezt olyan szinten elfogadtam, hogy halálom után sírt sem szeretnék, hanem hamvaim szétszórását.

A szerelem meg nem ösztön, hanem egy túlmisztifikált hülyeség, amivel próbálunk létünknek értelmet adni és marha sok pénzt lehet vele keresni közben. Lásd a legtöbb alkotás tematikája is ez, mostanában a csapból is ez folyik filmek, sorozatok által. :D Jól eladható. Attól még persze szép érzés meg minden, de ennyi. :D

Egyébként nekem nincs problémám azzal, hogy ösztönlény vagyok, nem azért gondollak férfinak. :D De mondjuk ehhez tartom magam, hogy az ösztönökön való felülkerekedés tesz minket emberré. Nyilván nem minden ösztönön lehet. De a szaporodás is egy ilyen pl. Legtöbbünkben benne van, de ha túl akarja élni az emebriség hosszú távon, akkor jobb, ha ezt kontrolláljuk magunkban. :D Pont úgy, mint a gyilkolászást. A ne ölj törvények is azért vannak, hogy ezt a sötét ösztönünket elnyomva tudják tartani. Ha természetünkből adódóan nem lennénk olyanok, akkor nem lenne szükség ilyen szabályokra. :D

Ez az örök létre vágyódás ez az ego meg félelem közös szüleménye csak. :) Nézd meg az állatokat, tök boldogan elvannak és teljes életet élnek ivartalanítva is, nem kötik őket olyan társadalmi elvárások, mint minket és nem azon vívódnak, hogy eltűnnek, feledésbe merülnek, nem hagynak maradandót, hanem élvezik az életet. Szóval ezek nem ösztönök, hanem mind emberi találmány, mert félünk. Félünk, hogy eltűnünk, hogy feledésbe merülünk. Pedig ez az élet rendje és meg kéne tanulni elfogadni. Az élet értelme meg az, amit adsz neki. A lehetőségek pedig meglehetősen határtalanok a mai világban. Szomorú, ha nem talál az ember valamit.

Nézd ez az ösztön lény nagyon béna dolog. Elmos dolgokat. De akkor pontosítsuk.

Két lehetőség van vagy determinizmus van, azaz mindent meghatároznak bizonyos fizikai és ebből adódó biológiai feltételek, és akkor egyáltalán nincsenek szabad döntéseink, minden úgy lesz ahogy lennie kell. Vagy pedig mégis csak dönthetünk dolgokban, nem minden függ előre dolgoktól.

Ha az előbbi van, akkor minden mindegy, mert azt, hogy te itt vitázol és én válaszolok is csak egy lepörgő automatizmus.

Ha viszont ez nincs így, akkor úgy néz ki a dolog sok esetben, hogy vannak vágyaink, késztetéseink és aztán dönthetünk róla, hogy mi legyen. Eldönthetjük, hogy azt tartjuk e a szép, hozzánk illő életnek, hogy legyen gyerekünk. Ha ez csak egy ösztönön múlna, akkor nem lenne itt min vitatkozni, mert mindenki gyártaná a gyerekeket gondolkodás nélkül. De ez nincs így. A kormánynak is fizetni kell az embereknek, hogy gyerekeket csináljanak, mert amúgy nem annyira fontos a népeknek. pláne nem nagyobb mennyiségben.

Olyan az érvelésed, mintha azt mondtad volna, hogy azért mert tévéznek az emberek azt jelenti, hogy a TV-zés az ösztöneiben van és nincs választása. De látszik, hogy változnak a dolgok és mostanában már nem annyira TV-znek az emberek. Ahogy gyerekeket sem annyira gyártanak mint 200 évvel ezelőtt.

"De más mód nincs az örök létre, az állatok is így csinálják, mi is."

Ez nem azt jelenti, hogy más mód nincs. Ez azt jelenti, hogy semmilyen mód nincs az örök létre. Meghalunk és vége. Max arról dönthetünk mennyi hasonló újabb ilyen élőlény legyen ezen a bolygón a jövőben. Ott meg amúgy egyre többen úgy látják, hogy kevesebb szebb lenne. Ha ösztönök döntenének erről, akkor ez sem lenne így.

Amúgy én is értem miért írták, hogy tesztoszterontól bűzlik a stílus. Mert előre meg vagy győződve, hogy csak neked lehet igazad, hogy te már tudod a választ és igazából nem keresed azt, hanem sacc le akarod fightolni másokkal, hogy na ugye te vagy az überebb.

“ ha alkotsz valami maradandót, de szerintem azt durván a népesség 1%-a vagy annyi sem éri el, kár is ezt célnak kitűzni, mert a legtöbb ember el fog bukni és elpazarolja rá az értékes éveit “

Sok dologgal egyetértek, amit írtál, de pl ezzel nem.

Ennyi erővel senki ne csináljon semmit, csak a mának éljen. Ha nem haragszol, mindenki keressen magának értelmet, és ha valaki ebben találja meg, ne te legyél, aki folyton emlékezteti, hogy úgyse fog sikerülni.

A szerelemről alkotott nézetedet meg elfogadom, de nem értek egyet teljesen azzal se.

Szóval, akkor megpróbálom jobban körülírni. Sikerülhet és jó dolog, és mindenkit támogatni szoktam az álmai elérésében, ugyanakkor szeretek megmaradni a realitások talaján. Ha valakinek ez a célja, akkor mindenben támogatom, de elég necces egy lapra feltenni mindent, szóval közben legyen boldog. Akkor van csak probléma ezzel, ha esetlegesen nem sikerül és közben boldog sem volt. Ez az, amit nem tudok támogatni. De tényleg nem szabad elfelejteni, hogy keveseknek jön össze. És attól még ugyanúgy lehet boldog egy élet, ha ez nem sikerül. A sznobizmust nem szeretem, amikor lenézik az egyszerű életet és egyszerű embereket és csak ettől érzik magukat valakinek. És sokszor ez a fajta maradandóra vágyás, amitől kevesebbnek érzik magukat mások, pedig nem azok. Ennek vagyok ellene. Nem szeretem, ha valakit lenéznek értelmetlen okból kifolyólag. Vagy pedig ilyenek sulykolásával taszítják boldogtalanságba a társadalom jelentős részét. Hisz sokakat tesz boldogtalanná ez a fajta mentalitás, lásd a kérdezőt. Remélem így jobban érthető.

A szerelemről meg, én is vágyom rá, de ha nem lesz, akkor nem lesz, nem attól várom a megváltást. Mint azt rengeteg minden sugallja. Meg vannak olyan emberek, akik tényleg nem is képesek rá, őket speciel irigylem is, könnyebb nekik az élet. Egyébként szerintem az egész rákfenéje az a mentalitás, hogy ettől várnak megváltást, örök lángolást, hasonlók. Emiatt értéktelen mára a legtöbb kapcsolat. Ez engem amúgy tökre elszomorít pl. mert amúgy nagyon kapcsolat orientált ember vagyok. :D De egyébként nem mindenki az, és sokszor aki nem az is belekeveredik a nyomás által. Én csak egyszerűen látom, hogy bizonyos dolgok milyen folyamatokat váltanak ki és tök lehangoló. :D

Amúgy ne aggódj, nem meggyőzni akarlak, csak próbálom jobban, érthetőbben kiegészíteni a gondolataim. ^^