Ha gyereket szeretnétek egyszer vállalni, hajlandóak lennétek mondjuk egy meleg párral megpróbálni?

Persze ha megegyeztek előre, hogy mindkét pár rész vesz a gyereknevelésben, vagy az a nő aki szülte teljesen lemond a gyermekről, az okés.

De a kérdező azt írta, hogy egyik gyerek a leszbikusoké a másik a melegeké.

Gondolom erre írták többen is, hogy nem szenvednének a szüléssel ha oda kellene adni a gyereket. Van más módja is, ahol a biológiai apa lemond a gyermekről, mert nem akarja a gyereket. Mert ez nem egy olyan helyzet, hogy apa anya együtt van, és együtt is akarják nevelni a gyereket

22-es megelőzött és leírta, amit én szerettem volna. Ennek örülök. :)

,,Szerintem izgalmas lehet egy nagy négyes meleg-leszbikus színes család két gyerekkel mondjuk."

Szerintem meg nem. Vázolom, miért:

Van két gyerek, akik egy időben születtek. Egy szerelmes leszbikus pár gyerekeiként. Ebből a testvérpárból (mert így azokká válnak, igen), csak az egyik gyerek élhet az anyjával. A másiknak az apjával kell és néha láthatja, időt tölthet az anyjával. Míg a másik gyerek állandóan az anyjával lehet.

Szerintem ez elég nagy törés lenne a gyereknek is, meg az édesanyának. 🤷‍♀️ Lányként meg talán méginkább, hogy az első számú példaképétől nem tud mindent megtanulni.

Meg ha mindkét gyerek a leszbikus párral él, a két pasi pedig csak hétvégi és alkalmi apuka lenne... Hát úgy meg mi értelme lenne? Mert családja így se lenne annak a kettőnek. A leszbikus pár pedig becumizná rendesen (ahogy heteró pároknál is gyakori), hogy alkalmi apuka a jó zsaru, a hétköznapi anyuka pedig a rossz. Mert ugye apukákkal buli, mert ritkán látják egymást, anyukákkal pedig problémák és megoldásuk, mert hát ilyenek ezek a hétköznapok meg a személyiségfejlődés. 🤷‍♀️

Az meg végképp abszurd, hogy egy házban vagy egy udvarban éljenek négyen (hatan).

Köszi 24-es #22

Szerintem sem működne ez a négyes dolog, meg hogy majd osztozkodunk a gyereken. A melegek és a leszbikusok is megtudják ezt oldani, máshogy.

Kérdező ez így szépen hangzik, de szerintem a valóságban nem működne így. Meg az hogy neked így jó lenne, másoknak nem biztos, én pl csak a párommal szeretném együtt neveli a gyerekeket, nem akarnék másoktól is függeni, velük együtt lakni

Kérdező, a válaszok 100 százaléka egyértelműen elutasítja az ötleted!

Akkor mit erősködsz ennyire, hogy márpedig a te őrült agyszüleményed a legjobb megoldás?

De az a baj, hogy én nem a barátaimmal akarok együtt élni. Hanem a párommal, a szerelmemmel, a feleségemmel. Kezdetben kettesben, majd szép lassan csak és kizárólag a saját ízlésünkre formálni egy gyerekszobát és a saját, kettőnk nevelési elveinkre alapozva gyereket vállalni bele. Meg kisállatot. 🙄

Gusztustalanul fog hangzani, de nem akarok férfit a lakásomban. :( Az egyetlen férfi, akit szeretnék ott tudni, az majd a kisfiam lesz. (Ha fiam lesz, nem lányom.) Nem akarok másik kettő ember után takarítani, nem akarok két másikra főzni. Nem akarom őket kerülgetni. Nem akarom velük megosztani a problémáimat, nem akarok velük kócosan, pizsamában a kanapén ülve fagyit zabálni. Nem akarok előttük fingani, nem akarom, hogy hallják, hogy visítok a gyanta miatt. És megannyi dolog... Meghitt, bizalmas, szerelmes otthont akarok, ebbe meg nem fér bele két másik állandó lakó.

Négy szülő, négy mentalitás, négy szemlélet... Négy nevelési elv...Túl sok. Néha ketté szakadni is sok, de négy felé...

Abba meg belerokkannék amúgy, ha a gyerek, akit megszültem jobban kötődne majd a férfi párhoz vagy csak jobban szeretne velük játszani... :(

Ja, majd ha a gyereknek férfi párja lesz, nem fog zavarni, ha nálunk tölti az idejét. Szeretni fogjuk őt is, mintahogy engem szerettek eddig. Meg ugródeszkának élhetnek is ott egy-két évet, a gyerekszobában. De ez is más.

Meg tudod, nekem nem célom a nagy ház. Legyen két szoba (ha a jövendőbelim úgy kívánja, akkor három), egy nagyobb nappali, konyha, kád a fürdőben, külön wc és egy kicsike kert.

Négy vagy hat emberrel ennek a kétszere sem lenne elég. De nem akarok egy kúriában élni, nem ez a célom.