Van még értelme reménykednem párkapcsolatban?

Question

33 éves vagyok, csak pár éve fogadtam el a leszbikusságomat. Próbálkoztam társkereséssel itt, appokon, más oldalakon és Facebookon is, de nem jött össze semmi.
Zárkózott típus vagyok, nem igazán járok sehova (nem is nagyon tudnék hova, itt vidéken ahol élek, nem nagyon vannak programok). Baráti köröm sincs, az egyetem elvégzése után megszakadtak a kapcsolatok.
Nagyon szeretnék pedig találni valakit, akivel kiépíthetnék egy egészséges párkapcsolatot, de kezdem egyre jobban úgy érezni, hogy hiába való bármilyen próbálkozásom. Talán fel kéne adnom?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Sosem szabad feladni.

Válaszadó #1 · Answer

Van, ne add fel a reményt.

Válaszadó #3 · Answer

A legkevésbé se kell feladnod. Mozdulj ki. Soha nem tudhatod ki jön veled szembe. Próbálj baráti kört kiépiteni. Programokra járni és megtalál a szerelem is. :) Itt a nyár, fesztiválok.

Válaszadó #4 · Answer

"zárkózott típus vagyok" ott a pont, dolgozz kicsit magadon, próbálj kicsit megnyílni, mozogj, sportolj, keress programokat, tenni kell is érte, nem fog a sült galamb a szádba repülni magától, lehet akárni, de tenni is kell, nem feladni.

Válaszadó #5 · Answer

Nem kell hirtelen partycicának lenni, csak nyitott szemmel kell járni és megragadni az alkalmakat.

Ha ugyanaz vagy aki egyszer azt írta, ő nem hajlandó utazgatni meg kimozdulni a falujából egy kapcsolatért, akkor nehéz dolgod lesz, de ha attòl kicsit érettebben állsz a dolgokhoz akkor sima ügy.

Néha mozdulj ki vidékről, menj messzebbi programokra, koncertekre, kiállításokra,fesztiválokra, stb, bármire ami érdekel.Menj kirándulni, túrázni stb. Végtelenek a lehetőségek.

Válaszadó #6 · Answer

Írj nyugodtan ha beszélgetni szeretnél én is vidéki vagyok 26/l

Válaszadó #7 · Answer

A problémád gyökere a zárkózottság. Azt kéne fejleszteni, hogy merj te is nyitni, kezdeményezni. És akkor te sem maradsz páratlanul.

Válaszadó #8 · Answer

Istenem, az emberek miért nem képesek felfogni, hogy vannak a világon zárkózott, introvertált emberek, ami ugyanolyan normális, mint az ellenkezője? Nem kell magára erőltetnie semmit. Ez olyan, mintha egy kirándulni, utazgatni szerető embernek azt mondanák, hogy soha többé ne menjen ki és fogja vissza magát. Az soha sem megoldás, hogy valaki olyan viselkedést erőszakoljon rá magára, ami nem természetes számára és nem érzi benne jól magát. Saját tapasztalatból beszélek, én konkrétan belebetegedtem ebbe. Kérdező, nem kell változnod, nem kell szórakozni járnod, ha nem akarsz. Én sem jártam soha, mégsem jelentett sosem gondot az ismerkedés. Nem kell lemondanod róla.

Válaszadó #9 · Answer

#8
Az introvertált emberek többsége csak a saját kis világában tud létezni, alkalmazkodási képességük szinte 0. Maguknak valóak, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy kapcsolatot létesítsenek másokkal. A szociális ismerettségükre csak rá kell nézni, ami a bizonyíték. Nem véletlenül tart ott a többségük ahol.
A beszélgetésekhez is egy harapófogóra van szükség, legalább is a nők esetében, mert az introvertált férfi sokkal kommunikatívabban ismerkedik, képes kilépni az elefántcsont tornyából.

Válaszadó #10 · Answer

#10Teljesen félreértelmezed, az introvertáltak egyáltalán nem csak magukban szeretnek lenni, hanem idő kell nekik ameddig közel tudnak engedni másokat. A legtöbbjük nem elsőre karizmatikus, hanem inkább az idővel kibontakozó belső értékeik miatt tudnak kapcsolódni az emberekkel. Én leginkább az introvertált személyeket keresem párkapcsolatban, mivel tapasztalatom szerint sokkal figyelmesebbek.A kérdezőnek pedig az online felületeken való további próbálkozást ajánlom, akár csupán barátság szinten is egy jó kezdeményezés, hátha kerülne egy jó társaság.
Bár én fiatalabb vagyok, de ugyanúgy vidékről és sajnos hasonló tapasztalatokkal, ezért úgy döntöttem, hogy egy nagyobb városba költözöm, nem tudom neked ez mennyire lenne opció. Eddig csak Budapesten találtam párt távkapcsolatra ameddig egyetemet végeztem.

Van még értelme reménykednem párkapcsolatban?

További kérdések: