Szerintetek melyik shounen anime a legjobb mindközül ?

Ansatsu Kyoushitsu

Bugyuta, lehetetlen történettel indít az első évad, amit a második évadban teljes mértékben meg is magyaráz. Nagyon vicces, szórakoztató, a karakterek pedig szerethetőek. Nem fél önmagát parodizálni sem. A vége viszont keserédes, de szép.

Ezenkívül én a Narutot tartom még a legjobbnak (csak a régi verzió). A nagy hype miatt sokan leszólják, átlagosnak nevezik, amit egyáltalán nem értek. Egy nagyon hangulatos világgal rendelkezik, tele van jobbnál jobb karakterekkel, az egyedibbnél egyedibb jutsukról nem is beszélve. A Chunin-vizsga volt messze a legjobb része. Ezenkívül a pozitív energia, ami árad belőle, jobb kedvre deríti az embert. És persze a legjobb harcokkal rendelkezik, mindig öröm volt nézni a taktikákat, a szereplők gondolkodását harc közben, nem csak össze-vissza ugrándoztak és püfölték egymást, mint sok másik shounen animében. A főgonosz is egy nagyon jó karakter volt. Ami még sokkal hangulatosabbá varázsolta, az az elképesztő zenei aláfestés. Aki gyerekkorában nézte, annak valószínűleg felejthetetlen élmény.

Számomra az Attack On Titan a legjobb shounen anime.

Sok szereplője van és mindegyiknek van kisebb-nagyobb szerepe.

Az első és a harmadik évad grafikája részletgazdag.

A karakterek jellemfejlődése jól nyomon követhető a több évad során.

A világ bemutatása is kiválóan történik meg, nem zúdítottak mindent egyből a néző nyakába.

A karakterek szinkronhangja (japán) egyszerűen zseniális és felejthetetlen.

A története egyszerű, de izgalmas és tele van váratlan fordulatokkal.

Valamint a személyes kedvencem az anime kapcsán az a zene. A zenéi egytől egyig mesterművek.

Fullmetal Alchemist Brotherhood/Testvériség

A shounenek nagy részével ellentétben nem egy soha véget nem érőy egymástól nagyrészt független történetszálak sora, hanem egy teljes, összefüggő sztori az elejétől a végéig. Nagy szereplőgárdát vonultat fel, de mind remek karakterek, a fontosabb szereplők pedig mélyen ki vannak dolgozva. Érett témákat dolgoz fel, és bár a célközönség fiatalabb nézőkből áll, semmit sem rág a szádba.

Maga a történet egy hatalmas összeesküvés felfedezése, és bár a két főszereplő egy tizenéves testvérpár, az írónő sosem engedi, hogy elfelejtsd: ez nem a gyerekek, hanem a felnőttek felelőssége kellene, hogy legyen. Emiatt a folyton felbukkanó téma miatt van az, hogy más shounenekre nem jellemzően a szereplők túlnyomó többsége felnőtt ember, ami nagyon felfrissítő tud lenni, főleg egy olyan sztoriban, ami olyan témákat is feldolgoz, mint a háború és a tömeggyilkosság. Szintén felfrissítő, hogy a női karakterek nem csak dísznek vannak jelen, mint sok shounenben, ahol talán egy-kettő, aki kidolgozottabb jellemmel rendelkezik. Mindegyikük ugyanolyan érdekes, ugyanolyan mély, mint a férfi szereplők -- ez, sajnos, nem gyakori.

Összességében, ha lehámozod a sorozatról a körítést -- a fantasy alkímiát, a mesterséges embereket, az országszintű összeesküvést, a bölcsek kövét --, akkor látható, hogy a történet magját az emberek, az ő jellemfejlődésük, a kapcsolataik alkotják. Hiromu Arakawa egy csodálatos mangát hozott össze, ami megérdemel minden dicséretet, amit kap. Mert kap, és sokat, és joggal.

Fullmetal Alchemist (2003-mas verzió)

Dragon Ball + DBZ

Annak ellenére,hogy neverending shonen nekem a One piece.

A karakterek szépen kidolgozottak,a humora zseniális,a világ felépítésének,rendszerének a kidolgozottsága lenyűgöző.

900+ fejezet/rész után is egyetlen egy történetív volt amit nem szerettem,a többit mind élveztem.Nem lett unalmas na. :D Persze még nem lett vége így nem lehet az egészet megítélni,de én bízok benne,hogy tartja vagy akár emeli a szintet.

(persze a manga jobb mint az anime de ezt csak így zárójelben)

Számomra nem kérdés, hogy a One Piece.

A karakterek jellemfejlődése, a történet, a világ, minden tökéletes, azt hiszem ezt hívják mesterműnek.

A mostani arc, ami a Wano Country névre hallgat, pedig már most többet tett le az asztalra, mint a hosszabb shounenek 60-70%-a. Azt hiszem ez mindent elmond, bár hozzáteszem, hogy ez nyilvánvalóan a saját véleményem.