Elakadtam 😂 Orvos karakter írása - miért lesz valaki orvos?

Az az alap, hogy életeket akar menteni. Hasznos ember akar lenni.

Kiemelkedően intelligens, így nyilván nem lesz bolti eladó vagy varrónő.

Háttértörténet egy gyerekkori trauma, vagy épp hála: édesanyját, édesapját, testvérét veszítette el, mert az orvosok nem ismerték fel a húsevő baktériumot. A tudomány akkori állása még nem érte el a mai szintet. ezért szakterülete ezek kutatása.

Ha nem akarod "megölni" a szüleit, akkor egy hosszú lefolyású betegség, az ágya mellett imádkozás, és egy lelkiismeres orvos, aki nem hagyta annyiban a dolgot, és akire gyerekként kb istenként tekintett.

Orvos lehet valaki pénzért vagy az embereken akar segíteni vagy érdekli a tudomány és ötletei vannak.

Ha járványokkal foglalkozik, akkor lehet kutató is, akit lenyűgöznek a mikroorganizmusok és a vírusok. Ha belenéz a mikroszkópba, akkor olyan érzése van, mintha istenként tekintene le egy másik világba, ahova könnyen be tud avatkozni, stb.

Attól még, hogy a munkájával jót tesz lehet véletlen egybeesés is és egyáltalán nem ez motiválja, hogy másokon segítsen, csak a laborok és sejten belüli világban van otthon, az a komfortzónája.

Orvosként az a véleményem hogy a kolléganőim 95 százaléka a társadalmi presztízs, a hatalom és az egófényzés miatt választotta ezt a pályát. A maradék öt százalék osztozik a gyermekkori traumán, a családtag elvesztésén meg azon, hogy szimplán ez érdekelte.

Egyébként ha hiteles orvosnő karaktert akarsz, akkor legyen iszonyat nagyképű, elitista, sznob, flegma liba. Kb így hiteles

Én azért lettem orvos, mert már gyermekkoromban is lenyűgözött az emberi test működése.

De élénken él bennem az a kép amikor hatodévesek voltunk. Én kicsit izgultam, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak, jó orvos leszek-e. A kedves kolleginák részéről semmi ilyet nem láttam. Ők már a diplomaosztó előtt hetekkel úgy mutatkoztak be boldog boldogtalannak, hogy Dr. Xy vagyok holott fényévekre voltak attól, hogy igazi orvosok legyenek, semmi nem látszott már rajtuk csak a mérhetetlen egó és gőg. Az külön vicces volt amikor az egyik évfolyamtársnőm kijelentette, hogy neki csak a Dr. kellett és most elmegy divattervezőnek. De a hatalmas egó már megvolt. Sajnos a fiatal kolleginák jelentős részéből teljesen hiányzik a szakmai alázat, nem szeretik a szakmát, nem szeretik a betegeket csak önmagukat. Van egy-két normális, de ilyenből kevés van.