Mi a véleményetek a BoJack Horseman c. sorozatról?

Mindenképpen kezdd el, remek sorozat, és nincs sok köze a FamilyGuy-hoz. Anno egy Puliwood-os sorozatajánlóban nagyon jól összefoglalták a lényegét, most azt bemásolnám ide.

"Ebben a sorozatban egy olyan karakter sincsen, aki nem küszködne valamilyen problémával - csakúgy, mint mindenki a való életben. És pont ez az egyike azon elemeknek, melyek különlegessé teszik a BoJack Horsemant. Itt nem a drámai felvételek ékelődnek be egy-egy poén közé kitöltés gyanánt, mint például egy korábbi Family Guy, vagy egy Rick és Morty epizódban, hanem éppen fordítva. Ez a széria a nagybetűs Dramedy, az a fajta melankolikus és szívbemarkoló TV-történeti eposz, ami a (valóban) humoros poénjai után egy-két ügyes vágás kíséretében kifacsarja a nézőjéből az összes jókedvet - és teszi ezt bravúrosan. Ezen szomorú, lehangoló képsorok egyáltalán nem erőltettetek és nem esnek túlzásba. Néhol hatásvadászok ugyan, néhol előre kiszámíthatóak, de minden egyes alkalommal működnek és elérik a céljukat. A néző pedig, ha nem is egy csapásra (talán kettőre), de a hatásuk alá kerül, amit még a megtekintés után napokkal, hetekkel később is felidéz. És ez az igazán tisztelendő egy sorozatban!"

Az #1-es jól írja. Szerintem sem olyan, mint a Family Guy. Itt is vannak poénok, de ezekkel együtt is inkább mondanám depresszívnek.

Pár részt láttam, valószínűleg az egész sorozatot is megfogom nézni egyben, de azért nem annyira zseniális, mint amennyire annak tartják sok helyen. Ettől függetlenül jó és ha 1-2 rész után bejön, akkor az egész tetszeni fog.

#2

Ne pár rész után döntsd már el, hogy zseniális-e vagy sem, légyszíves. Az első évad kétharmadáig abszolút nincs benne semmi érdekes, hét részt konkrétan végigszenvedtem belőle, és a nyolcadiknál kezdtem el azt érezni, hogy itt valami egészen mást fogunk kapni, mint amit megszokhattunk a felnőtt rajzfilmektől. Így is lett, valóban.

#7 Nekem is. Sőt, engem tönkre is tett a sorozat, mondhatni megmérgezett.

Elég ambivalens hogy a sorozatnak egyszerre az az üzenete hogy a tetteinknek következménye van és közben azt is sújkolja hogy amúgy az életnek semmi értelme. Adhattak volna kicsit többet annál az uressegnel amit a végén produkál, mert így akinek van bármilyen ambíciója az életben, azt teljesen tönkrevágja ennek a megnézése. (Velem ez történt)

Szerintem nekem is valami ilyesmi lehetett a problémám. A teljes reménytelenség azok számára, akik magukat Bojack-ban látták (bár tekintve hogy ő a sztori úgynevezett főgonosza, talán épp ez a baj, hogy sokan Bojack-ek akartunk lenni, hiába a nyers valóság, hogy ő az a fajta ember, akin még segíteni sem lehet). Ha egyszer arra az útra tértél, nincs visszaút, és Bojack jövője sem lesz jobb.

Vajon a "Tetteidnek vannak következményei" üzenetet mennyire gyengíti az a tény, hogy a sorozatban a Bojack-nál is romlottabb egyének szinte minden következmény nélkül "túlélik" a sorozatot? Ott van például Hank Hippopotalus akiről sejthető, hogy szexuálisan bántalmazott pár női alkalmazottját? Senki sem hajlandó elhinni, hiszen mindenki csak azt a humoros, megnyerő álcát látja, amelyet nyílvánosan hord. Vagy Sarah Lynn szülei, akik még azelőtt bekalapálták a lányuk koporsóját mielőtt Bojack egyáltalán képbe került volna, ráadásul a mostohaapja még pedofil is volt, aki titokban "szerelmeskedett" a fogadott lányával? Vagy amúgy azzal, hogya gazdagok mindenkit megölhetnek?

Sajnos értem, mit akar mondani a rajzfilm, és ez... nos, elriaszt mindentől, mert miért vegyek részt egy Bojack féle ördögi körben, ha békésebb bent üljek a szobámban, egyedül... ami meg amúgy is egészségtelen tekintve hogy néha nem tudok aludni a behatoló gondolatok miatt, amelyek emlékeztetnek, hogy rohamosan fogy az időm, és se barátok, se szerelmek, se izgalmas élmények nincsenek az életemben.

8as vagyok!

Én mindig is tele voltam életerővel, amióta megszülettem. Gyerekként törött lábbal fogócskáztam stb stb.

Viszont a filmek/sorozatok mindig nagy hatással tudtak lenni rám ez idáig mindig pozitív volt, mert az éppen bemutatott "világot" láttam a valóéletben is Pl. 10eves koromban Amerika Kapitány-t játszottam folyton. :D 15evesen meg Bojacket "játszottam". Legalábbis amíg nem ertettem meg a sorozat lényegét illetve Bojack karakterét. Alapból egy olyan világba láttam betekintést ahol mindig minden rosszul végződik hiszen Bojack folyton padlóra került, akárhogy próbált valtoztatni a dolgokon. Ez akkor az én 15eves fejemnek elég nagy sokk volt, hiszen az én boldogsággal teli energikus életemben ilyenek eszembe sem jutottak. A probléma az hogy akkor éppen egy nehéz élethelyzetben voltam és rengeteg dologra MGERŐSÍTÉST kaptam amiket a sorozatban is láttam. Mondanom sem kell hogy ezek után egy fokozatos romló tendenciát mutattam mindenben, mert a sorozat teljesen elhitette velem hogy az életnek tényleg nincs értelme. Életkedv hiányában pedig rengeteg kellemetlen pillanatban volt részem Pl iskolában, hiszen nem nagyon figyeltem oda a dolgokra és sok butaságot csináltam, ilyenkor folytattam a sorozat depresszív jeleneteinek a visszanézését csak hogy nyugtassam magam van rosszabb is. Akkor még nem tudtam hogy ez mennyire káros és önpusztító. Az a durva az egészben hogy 1eve nagyon szarul érzem magam és akkor azt hittem azert mert "lejarattam" magam. Így elhatároztam hogy "odafigyelek" a dolgokra és változtatok ezen az önsajnálkozós állapoton (amit a sorozat ültetett belém megjegyzem) és közben bemagyaraztam magamnak olyanokat hogy nekem koncentrációs problémáim vannak stb stb ami pedig egyáltalán nem igaz csak szimplán nem volt kedvem odafigyelni ezért esett nehezemre. A valóság az hogy szimplán nincs bennem az az életkedv ami volt régen és csak nem rég jöttem rá hogy honnan jött ez az egész.

Most itt állok 1,5ev után és az életem végre kezd helyreallni, de már nem tudok neki örülni. Amik régen örömöt vagy fájdalmat okoztak az mostmár semmilyen érzelmet nem vált ki. Mondhatni enyhe depresszióval küzdök, köszönhetően egy sorozat megnézésenek. Brutalis

Tudom elég nonszensz, de ez az igazság.

Én mindig is szerettem az életemet mindig volt valamiért tenni a dolgokért és szerettem úgymond "gyűjteni" a jobbnál jobb élményeket amikre időnként visszatekintek. Na ennek a "folyamatnak" vége. Sokaknak úgy tűnhet hogy csak rakenem a sorozatra, de nem igazán látok más okot. Egyértelműen rossz hatással volt rám.

Egy olyan spirálba kerültem bele ahol szarul érzem magam és közben frusztrál a boldogság hiánya ezert dühös leszek és ezáltal egyre mélyebbre süllyedek, elkezdek azon agyalni hogy ha *ezt* és *azt* teszem akkor majd örülni fogok, míg már ott tartok hogy csak a fejemben "élek" úgymond és közben nem élem meg a pillanatokat. Ez volt idáig egész nyáron. Elszomorító.

Én is azt tudom mondani hogy értem mit akar bemutatni a sorozat de ezt nagyon rosszul teszi. A "Don't Stop Dancing" egy nagyon helyes mondat miszerint soha ne add fel és tegyél a dolgokért, de ezt mind egy olyan hangvételben és környezetben mondja el (Pl az utolsó előtti részben) ahol azt az erzest kelti a nézőben hogy az élet szar és semminek sincs értelme. Akkor hogy a fenébe várják el hogy ezután az ember pozitívan álljon az életéhez és változtasson magán? Vitathatatlan tény hogy ez a sorozat CSAK a rossz dolgokat mutatja be ami rettentő káros.

Elég durva hogy egyszerre érzem magam jóval többnek a sorozattól és egyszerre vagyok tisztában azzal hogy mennyi mindent vesztettem el neki köszönhetően. A legjobb az lesz ha minél előbb elfelejtem ezt az 1 evet és a sorozatot is.