A Transformers filmekből, miért csak az első rész lett a legnézhetőbb a többi közül?

Mert abban még volt inspiráció. Tehát azt meg is akarták csinálni. Nem feltétlen tudták, hogy bejön e. A sikere után a többi már csak pénzlehúzás volt, amiket kizárólag a profitért csináltak. Inspiráció nélkül pedig nehéz nem szutykot csinálni.

Az első film sem mestermű, egy buta akció sci-fi. De annak jó lett. Érezni rajta, hogy van benne szándék.

Attól függ, kit kérdezel, mert a veterán Transformers kedvelők szerint az első film is egy abszolút nulla és legfeljebb csak az Űrdongó számít nézhető filmnek, mert ez az egyetlen élőszereplős film, ami legalább részben Transformers hangulatú.

Az 2007-es Michael Bay rendezte film azért lett sikeres, mert ott még voltak olyan megfontolások, hogy miként lehet a Transformereket lehetőleg életszerűen bemutatni, minden karakternek legyen valami szerepe, az akciójelenetekben legyen némi logika. A CGI effektek is újszerűek voltak és még nem lehetett olyan könnyen túlzásokba esni velük, mint a későbbi filmekben. Mivel a film nem sokkal az iraki háború után készült és az amerikai hadsereg is közreműködött, a katonás cselekményszál életközelinek és kézzelfoghatónak érződik.

A többi filmben ezek a megfontolások mind a kukába kerültek. Gondolkodás nélkül, kizárólag a marketing és a felhajtás kedvéért tömtek tele egyre több elvont sci-fi és fantasy ötlettel, amiket meg sem próbáltak következetesen felépíteni vagy megmagyarázni. A második film konkrétan forgatókönyv nélkül készült a 2008-as forgatókönyvíró sztrájk miatt. Egy pár oldalas, átgondolatlan vázlatból dolgoztak és a film nagyját Michael Bay találta ki menet közben, utána a vágószobában próbáltak valami nézhetőt kihozni belőle. A színészeknek nem volt szövegkönyvük, a dialógusokat forgatás közben találták ki és senki sem értette, hogy miről szól a film. Az első film kidolgozását segítő Steven Spielberg sem volt már jelen, hogy visszafogja Bay legrosszabb szokásait. Dominált Bay ocsmány, prosztó humora és a követhetetlen, zagyvalék akció koreográfiája.

A harmadik résznél már volt forgatókönyv, de Bay nem mondott le az undok szokásairól, a szereplők ebben a filmben is szociopata állatok. Ezután Bay nem akart több Transformers filmet, inkább személyes projekteken dolgozott volna, de a Paramount stúdió megvesztegette, hogy nem kap támogatást, csak ha visszatér még több Transformers-re. A negyedik és az ötödik rész emiatt lett abszolút szenvtelen, kényszerből kierőltetett marketingtermék, amiket a Paramount producerein és a filmeket támogató cégeken kívül senki sem akart elkészíteni. Bay annyira hanyagul állt hozzá, hogy nem is követte a forgatókönyvet, hanem arra kérte a színészeket, hogy a szövegeiket ott helyben rögtönözzék. Így végeredményül minden szereplő csak értelmetlenül hadovál.

Az ötödik film 4-5 különböző filmötletből lett összefércelve egy tárgyalószobában a korábbi filmek figyelembevétele nélkül. Itt már Bay végképp feladta, a kezébe nyomott ötletekből összecsapott egy félkész filmet, aztán lelépett.

Bay távozása után megnőtt Lorezno di Bonaventura producer befolyása, aki még több Bay stílusú filmet akart, mert szellemileg ő még mindig 2007-2011 közt volt megrekedve és nem fogta fel, hogy a filmfogyasztó kultúra azóta megváltozott. A Travis Knight által rendezett Űrdongó már jó irányba tapogatózott, mivel Knight nem egy cinikus őrült volt, mint a korábbi filmek gyártói, hanem egy normális, lelkes filmkészítő, aki szerette a Transformers-t. Azonban Bonaventura követelőzései miatt Knight is kilépett.

Az utolsó élőszereplős film, a Fenevadak kora, szintén Bonaventura miatt lett olyan, amilyen. Itt is több félkész filmötletet gyúrtak össze egy filmmé, nem volt rendes forgatókönyv, menet közben írták át a filmet, lerágott kliséket hasznosítottak újra, nem tanultak a korábbi hibákból.