Miért népszerű még ma is a Nintendo, mint konzol?

Nem mindenki gondolkodik úgy mint te, általában a gyerektől a felnőttig, minden korosztály élvezi a játékaikat, amik gyakran szórakoztatóbbak, csiszoltabbak és több kihívást rejtenek magukban, mint a "komoly", "felnőttes" címek.

A Breath of the Wild talán jobban megfelel az ízlésednek, bár sok szempontból az is tipikus Nintendo játék. Egy próbát megér.

nekem 2 cím miatt kéne: Zelda és Xenoblade

egyik se gyerekes

plusz miért baj ha gyerekes? nem mersz gyerekes játékokkal játszani?

Mario esetében jelenleg a Super Mario Odyssey a "húzócím" és azért nem mondanám, hogy a régi játékok újramelegítése.

Hol voltak pl. ilyenek a korábbi részekben? https://www.youtube.com/watch?v=3FByWbvUmPA

szoval félsz :)) értem én

horror? little nightmare elég félelmetes?

Igazából több oka is van szerintem. Egyik, hogy a Nintendo próbál mindig újítani hardveresen, és folyamatosan érdekes ötletekkel jön elő, amik aztán vagy véglegesen a játékipar részeivé válnak (mint a modern, nem joystick szerű kontrollerforma, a D-pad, a shoulder buttonök, az analóg kar, a rezgés), vagy nem feltétlenül terjednek el, de más cégek is átveszik legalább egy ideig (mint pl. a hordozható videojátékok, vagy a mozgásérzékelés), esetleg nem lesznek elterjedtek, de érdekes, egyedi játékélményt nyújtanak (mint pl. a Nintendo DS sorozat és a Wii U két képernyője, a Wii szokatlan, de meglepően kényelmes kontrollere, a Switch hibrid mivolta, vagy olyan játékok, mint a Wii Fit, a Nintendo Labo, vagy a Ring Fit Adventures).

Viszont a nagyobb ok mindenképp a játékok. A legtöbb Nintendo játék valóban olyan, hogy próbál minden korosztálynak tetszeni, nagyon ritkán van bennük vér, és a legtöbb esetben színesebb, jobb (kellemesebb) hangulatú, mint az átlag játékkínálat. Ugyanakkor ezek a játékok tényleg általában mindenkinek szólnak, ez nem csak egy szép kifejezés arra, hogy gyerekesek. Amellett, hogy szinte minden esetben technikailag nagyon jól összerakottak a játékok, elég egyszerűek ahhoz általában, hogy egy gyerek is elboldoguljon velük egy kis gyakorlás után, ugyanakkor legyen bennük elég mélység, hogy lekösse az átlag felnőttet is (persze ezt úgy értem, hogy aki vevő az adott játékstílusra, és nem ijed meg egy kicsit rajzfilmesebb világtól). Általában a történetek, karakterek is emlékezetesek, és a játékzenék is nagyon fülbemászóak, nem véletlenül van az, hogy a remixelőközösség is javarészt Nintendo játékok zenéit dolgozza fel (vagy retro, nem Nintendo által készített, de többnyire Nintendo konzolokra megjelent, a cég imidzséhez köthető játékokét, mint a Mega Man vagy a Castlevania).

Ott van mondjuk a Pokémon. Gyerekbarát szinte bárki végig tudja játszani- Ugyanakkor brutális mennyiségű tartalom és lehetőség van benne, a kompetitív része pedig eszméletlenül összetett és soktényezős, komoly stratégiát igényel, hogy bármi esélyed is legyen a profikkal szemben. Vagy ott van a Smash Bros, ami egy olyan verekedős játék, aminek könnyebb megtanulni az irányítását, mint a legtöbb másik játékét a zsánerból, és ha mondjuk segítő tárgyakkal, vicces pályákon játszik az ember, akárkivel el tud szórakozni, ugyanakkor olyan mélység van benne, mint akármelyik másik verekedős játékban, nem véletlenül a legnézettebb játék általában egy EVO bajnokságon.

Igazából részben igazad van: tényleg sok olyan játékot csinál a Nintendo, ami hasonlít a régiekre, és próbál nosztalgikusan hatni a játékosokra. De általában ezek is olyan jól és ötletesen vannak megoldva, hogy frissen maradnak. Nézzük csak meg mondjuk a Donkey Kong Country: Tropical Freeze-t. Nyilván a régi Donkey Kong Country játékok hangulatát és játékmenetét idézi, de ha valaki ismeri mindkettőt, tudja, hogy mennyire más játékokról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a pályák is annyira gyönyörűen és koherensen vannak megoldva, hogy az szinte példátlan. Nincs benne semmi "random platform", minden a világ része. Ha valahol lebeg egy valami, amire rá lehet ugrani, az sem csak oda van rakva, az valaminek a része. Lehet, hogy egy fadarab, amit egy rátekeredett inda tart a levegőben. Lehet, hogy egy kődarab, amit épp a láva lök ki magából. Lehet, hogy egy régi szélmalom lapátjaiból kiálló deszka. És a pályák egymáshoz való viszonya is nagyon jó, például van egy pálya, ahol a szaharán végigsöpör egy hatalmas vihar, viszi a szél a különböző ellenségeket, tárgyakat, és köztük téged is, míg a következő pálya egy hasonló hely, de az egész lángokban áll, reccsennek szét a fák, szinte alig van biztonságos hely. Könnyű kitalálni, hogy valószínűleg a vihar és a villámlás hatására gyulladtak ki a fák, szavak nélkül is elmesél egy történetet azoknak, akik figyelnek. Mindez nagyon jó fizikával párosul, és azzal, hogy minden pálya tele van rengeteg olyan mechanikával, amit korábban nem lehetett látni, ezzel folyamatosan frissen tartva az egészet. Nem véletlenül gondolják a legtöbben, akik játszottak vele, hogy a valaha készült legjobb platformerek közé tartozik.

Viszont nem csak ilyen játékokat csinálnak, hanem teljesen újszerűeket is. Ott van mondjuk a Splatoon vagy az ARMS, ami szinte semmi máshoz nem hasonlít, ami korábban létezett, mindkettő nagyon kreatív és népszerű játék, de még az adott sorozatokon belül is képesek lényegesen újszerű tapasztalatokat adni. Például a Zelda: Breath of the Wild és a Super Mario Odyssey is olyanok, amik nagyban eltérnek a korábbi Mario és Zelda játékoktól, és az új ötleteiket sem más játékoktól veszik javarészt. Ha utánanézel mondjuk a Breath of the Wildnak, nagyon sok kritikus mondta, amikor megjelent, hogy egy teljesen új megközelítésből fogja meg az open world játékokat, sokkal több mindent enged csinálni, sokkal érdekesebb felfedezni benne (sok szempontból), mint akármelyik másik, hasonló jellegű játékban.

Tehát nagyjából ennyi. A játékaik többnyire mindenkinek szólnak, próbálnak minél emlékezetesebbek lenni minden tekintetben, a kezdeti egyszerűség szinte minden esetben meglepő mélységet rejt, sok újdonságot raknak a játékokba amellett, hogy általában a nosztalgiára is építenek, és egyszerűen minőségien összerakottak a játékok. Persze, nem arról híresek, hogy élethűek a játékaik, és a legtöbb esetben nem foglalkoznak "felnőttes" témákkal (bár van ez alól is kivétel), de szerintem abszolút látható, miért szeretik ennyien.

Egyébként van sok olyan játékuk, ami nem jelent meg más gépre, és "felnőttesebb". Ilyenek mondjuk a Metroid játékok, amiket erőseb az Alien sorozat ihletett (bár a Metroid nem véres). Azon belül is a Metroid Prime sorozat FPS, ha már te nem szereted az oldalnézetes játékokat.

Aztán ott van a Fire Emblem sorozat, ami egy kőkemény stratériai RPG, ahol egy rossz döntés következtében végleg meghal az adott karaktered.

A Zelda is, igaz, hogy egy "kellemesebb" hangvételű fantasy általában, abszolút van olyan hangulata és világa, hogy egy átlag felnőttet is megfogjon. Sőt, bizonyos részei, mint a Majora's Mask vagy a Twilight Princess, egyenesen sötétebb hangulatúak.

Aztán ott vannak az olyanok, mint pl. a GameCube ikonikus horrorjátéka, az Eternal Darkness, vagy mondjuk a Fatal Frame/Project Zero horrorsorozat jogai is náluk vannak, és van is pár exkluzív rész Nintendo gépekre, mint a Wii U-s Maiden of Black Water.

Illetve ahogy előttem is mondták, ott vannak az olyan RPG sorozatok is, mint a Xenoblade, a Golden Sun, vagy olyan Nintendo-exkluzív, de külsős címek, mint a Bravely Default, amiknek eleve egy idősebb korosztály a célközönsége.

Azt egyébként megkérdezhetem, hogy miért gondolod, hogy ha valami oldalnézetes, akkor gyerekeknek szól? Nem igazán hallottam még ezt az érvelést, és temérdek példát tudnék hozni oldalnézetes játékokra, amik határozottan nem gyerekeknek valók. :D