Szerintetek melyik a "jobb" befejezés a Life is strange-ben?

Amiben Chloe meghal.

Egy irritáló liba. És de, ez egy nagyon jó befejezés.

"SPOILER!!!!!!!!!!!!!!! HA MÉG NEM JÁTSZOTTAD VÉGIG, NE OLVASS TOVÁBB!!"

Hát... én 4x kivittem a LiS-t. 3x Cloe és 1x a város javára döntöttem. Igen nehéz választani hogy melyik a "jobb" befejezés. Nekem Cloe jobban tetszett mint a város megmentése. Eleve a város bűnei miatt alakult ki az egész helyzet. Hogy Nathan lelőtte Cloe-t, hogy Jefferson 1 "psyho" és még sorolhatnám. Azt aláírom hogy vannak jó emberek is, de sok a romlott. A korrupt igazgató is aki megpróbálta eltussolni Nathan "gyilkosságát"... Meg EP4 kezdetén elsírtam magam a Cloe-s részen... Igaz hogy max képessége okozza a hurrikánt, DE a negatív karakterek ébresztik fel az erejét és miattuk kell újra-újra használnia is...

Oké a "happy end" város megmentéses végénél Nathan,Jefferson és a bűnösök elnyerik a jussuk, de számomra Cloe élete többet jelentett.

Aki akar vessen meg ezért de én Cloe párti vagyok. Persze vannak akiket sajnálok ez miatt, de a jók túlélik igy is a lecsapó hurrikánt.

Aerodinamika légterelők olvashatóak lentebb. Ha nem játszottad... most őszintén, ha nem játszottad de tervezed, ne olvasgass ilyen kérdéseket 😀

Az igazi befejezés az, amikor Arcadia Bay javára döntünk és Chloe-t feláldozzuk. Írom ezt azért, mert ez gyötri meg a lelkedet, ez lett kidolgozva a készítők részéről. A Chloe javára való döntés, hm, össze lett csapva.

Legelőször végigjátszva: az ötödik epizódban mikor a rémálmokon mentem keresztül, éreztem, mire akar rávilágítani a játék... így mikor kidobta a két lehetőséget, hangos ku.rva.anyáz.ásban fakadtam ki. 😀 Az betette a kaput nálam. Végül feláldoztam Chloe-t. Aztán szipogva, könnyes szemmel néztem az outro-t.

Viszont nem éreztem a döntést helyesnek. Max-ként szó szerint a poklot is megjártuk, hogy megmentsük Chloe-t. És lehet, hogy nem tökéletes, hogy önző a legtöbbször (pl. mikor megsértődött azon, hogy felvettük Kate telefonját), de idővel mindig belátta, ha tévedett valamiben. Idővel. És feltétel nélküli a barátsága Max felé. Pedig Max 5 évig nem is volt a barátja gyakorlatilag.

Ezért fogtam, elővettem a Max képességemet és töröltem a f.as.zba a mentést, hátha meg nem történtté tudom tenni 😀, majd előlről elkezdtem, a végén pedig Arcadia Bay-t áldoztam fel. Ezzel a befejezéssel jobban tudok azonosulni. Persze szomorú, sok ember meghalt, olyanok is, akik számítottak a játékban, Joyce, David, Warren, Frank, Kate, Victoria (amúgy én őt is csíptem, jó karakter, nálam a végén már elsőre is hallgatott Max-re, nem lettek puszipajtások de belátta, nincs értelme ellenségnek sem lenni), Samuel meg a mókusai, stb. Viszont igazából nem tudjuk, hogy meghaltak-e... Nem mutatták őket. Oké, kifelé a városból mutatnak egy hullát letakarva, azt írják a neten, hogy az Warren, a cipőröl, hát én nem tudom. Kicsit úgy vagyok vele én is, hogy Max az erejét a város miatt kapta, hiszen ezt egy "halandó" ember nem oldotta volna meg. Sajnos az erőnek volt egy mellékhatása...

Chloe mellett szól még az is, hogy mindenkit elveszített, akit nem azt ő marta el maga mellől. Gyakorlatilag felégett az összes kapcsolata. Számomra nem lesz kevesebb az élete azért, mert a másik oldalon többezer élettel méretik össze. Megérdemelt egy újrakezdést. Tiszta lappal. Még azon az áron is. Illetve Chloe élethelyzetével nekem is szembe kellett néznem (egyik szülő elvesztése, gyászolása, másik szülő élettársának elfogadása). Nem egyszerű dolog ez tinédzserként, kicsit én is úgy viselkedtem mint ő. Ezért teljesen értettem miről beszélt, mikor megemlítette, hogy mióta meghalt az apja és Max elköltözött, az életét mintha s.z.ar.ba mártották volna.

Egyébként többször libabőrös lettem a játék alatt, második végigjátszásra is. Pl. mikor Kate leugrik a tetőröl (mindkétszer libabőr, inkább a közönség moraja miatt), Chloe kerekesszékes "belépőjénél" (csak elsőre) illetve mikor a roncstelepen Mr. Jefferson lelőtte Chloe-t (elsőre). Ez egyébként annyira váratlan volt, hogy nem volt időm szomorúnak lenni, Mr. Jeffersonon meglepődtem, nem számítottam rá. Valamint a rémálmoknál amikor a koliban Kate számonkéri Max-et (mindkétszer). Sírni? Nem bömbiztem, de a könnyek azért folytak, mikor teljesítettük Chloe akaratát és megöltük (elsőre) mikor megtaláltuk Rachel-t (mindkétszer, igazából Max elcsukló hangú szinkronja miatt, ahogy sajnálkozik és vigasztalja Chloe-t) meg az első végigjátszás outro-ját hüppögtem végig.

Arról nem beszélve, hogy első végigjátszásra gondolkodás nélkül megmentettem William-et (beleléptem a játék csapdájába, vagy inkább tátott szájjal rohantam be abba a bizonyos erdőbe 😀). Ugye fel sem merült bennem, hogy ez nem csak kis változás lesz, így durva dolog is lehet a vége. Kerekesszékes Chloe miatt instant libabőr, majd az egész negyedik rész eleje alatt bűntudat érzés... Ahogy kísérjük a parton, a házban minden jel arra mutat, hogy a család a gyógykezelésben csődbe ment. Majd pityergés az eutanázián. Komolyan, ez egy játék és ilyen érzéseket vált ki, teljesen szürreális.

Sokáig iskoláslány szimulátornak gondoltam, ezért nem játszottam, de mikor elkezdtem valamikor május környékén, 10 perc után elvarázsolt a zene, a hangulat, és hol volt még akkor a történet, a karakterek! 😀 A soundtrack azóta is kedvenc spotify-on.

Before the storm, jófajta, nekem személy szerint jobban tetszett, egy hajszállal. Zenék továbbra is zseniálisak (spotify-on kedvenc), karakterek szintén, a történet pedig, hm, hogy is fogalmazzak, "hétköznapibb", mert ugye nincs semmi misztikum, de pont ez adja azt, hogy hihetőbb az egész. Bónusz epizódot se hagyd ki, kb. 60 perc csak, a Before the storm előtt játszódik, amikor Max 13, Chloe 14 éves volt.