Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Kosztolányi Dezső: Pacsirta, Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött. Ezek közül melyiket érdemesebb háziolvasmányként elolvasni?

A isten háta mögött-öt én nem olvastam, viszont a két Kosztolányit (meg amúgy Kosztolányitól jószerivel bármit) szívből ajánlom. Nála ugyanis a történet mindig szimbolikus jelentőségű, emiatt kifejezetten egyszerű, követhető, kellő ütemben kifejtett. Inkább a lélektani tényezők, a háttérben bujkáló, elfojtott érzések, a megmagyarázhatatlan belső vívódások a fontosak.

Ráadásul Kosztolányi az egyszerűség, a világos értelem pártján áll a nyelvi megfogalmazást tekintve, szóval ilyen értelemben is kifejezetten könnyed olvasmány. Érthető, nem túl csavaros, mégis meghökkentően pontos minden egyes szó: ez maga Kosztolányi.

A két történet közül az Édes Annát szokás jobb olvasmánynak tartani, erre hajlamos vagyok én is, de a Pacsirtával sem lősz mellé.