Jó lesz így az előszó?

Előszó vagy fülszöveg? Mert ha előszó, akkor nem kell. Indíthatsz a tükrön túl is valami eseménnyel, az előzmény ráér. Vagy ha kintről indítasz, legyen az is részletesebb, és főleg eseménydús. Egy fejezet az árnyék, egy a hangok, és csak a harmadikban a beszippantás, amikor már nagyon is gyanús és ijesztő az a tükör. Közben megismerhetünk olyan szereplőket/helyszíneket/eseményeket, amelyek ismerete fontos lehet a tükrön túl is.

Ha meg fülszöveg akart lenni, akkor előbb írd meg a történetet, és majd utána agyalj rajta.

"A nevem Piros."

Kicsit beleélve magam a szituációba: mesélőként bent vagyok (vagy voltam) egy eddig ismeretlen világban a tükrön túl. Izgatott vagyok, vagy izgatottságot akarok kifejezni, hiszen fel kell csigázzam a hallgatóság érdeklődését (pláne ha fülszöveg). A tőmondatos bemutatkozás gyökerestül tép ki minden izgalmat. Az első olvasói reakció: "Oké, én meg nem [vagyok Piros]."

"Egy-két napja különös dolgok történnek velem."

Már jobb lenne első mondatnak, viszont logikai bukfenc: mint kiderül, csak egy különös dolog történt, a többi annak körülménye.

"Felvettem egy farmert és eltipegtem az ajtóig."

Miért tipegett? Kényelmetlen a magas sarkú, kiborult egy doboz rajzszög vagy felmosták az előszobát? Ha már nem az egyszerű, tárgyilagos kifejezést választod, akkor ne maradjon ok nélkül. Legalább megtudunk még pár háttérinfót.

"Átléptem a küszöböt és zárni terveztem, mígnem érdekes hangok hallatán furdalni kezdett a kíváncsiság, így megpróbáltam megkeresni a forrását."

Ott kuksol középen a lényeg: "hangok". Ennek kellene csak igazán a tőmondat. Az is mellékes, hogy "érdekes", hiszen a körülmény adja, hogy érdekes. Valami hirtelen megzavar. Ráadásul a lakásból jön. Mi lehet ez?

Ha a főszereplődnek van háziállata, az lehet egy indok, hogy visszamenjen ellenőrizni – cicus / kispapagáj rendben van-e? Ha nincs állat, esetleg berepült valami az ablakon? Apropó, nyitva maradt az ablak? Találj ki valamit, ami egy szituációban a szereplőd eszébe juthat. Széles a paletta, de fokozza az izgalmat, egyúttal kicsit többet megtudunk a szereplőről és a körülményeiről.

"A végállomásig mentem, ami az emeleten a folyosó volt."

A "folyosó" önmagában nem az előszobát, hanem a kinti folyosót idézi, a "végállomás" meg egyenesen a buszmegállót. Alig lehet összerakni, mire gondolsz. Az sem derül ki, lakás-e vagy ház. És hány tükör van? Egy a fürdőszobában, egy az előszobában? Vagy ugyanaz a tükör volt tegnap is? Lényegében egy pálcikaembert mozgatsz egy üres szobában, akit ha le kellene rajzolni, kapna egy farmert meg jobb híján egy fehér pólót "Piros" felirattal. És egy colstokot a kezébe, azt is csak ezért:

"Közvetlenül 5cm-re álltam hozzá."

Volt mivel lemérni, mi? Csak a pillanatot nem tudta vele kiszámítani. :)

Éld bele magad te is. Mit tennél, ha hasonló dolgok történnének? Eszedbe nem jutna centiken gondolkodni, csupán azon, hogy egészen közel hajoltál. És igen, oda kell hajolni, magától nem áll valaki ilyen közel a tükörhöz.

Azt ne felejtsd el, hogy E/1-ben alapból két beszélőd van: a főszereplő, aki átéli az eseményeket, és a narrátor, aki egykor a főszereplő személyében átélte azokat, de már biztosabb tudással, és (jó esetben a történet tanulságának köszönhetően) nagyobb bölcsességgel rendelkezik.

Túl azon, amiket az első válaszadó mondott, van még gond itt. Túlírsz. Akármilyen rövid is ez a szöveg, rengeteg felesleges információt közölsz, amik vagy nem lényegesek, vagy sosem fognak előjönni.

Ezenfelül a helyesírás is hagy maga után kívánnivalót, de annyi baj legyen, azon lehet a legegyszerűbben segíteni.

Csatlakozom az első ötletéhez: ezt dob ki, indíts a tükrön túl.