Titeket mennyire kötne le egy olyan könyv amiben szerepel egy ilyen részlet?
Nicsak, nicsak! Nézzétek csak ki jött vissza hozzánk -állt fel lassan székéről Sybill gúnyos mosollyal arcán majd lassan megindult felém.
-Nem hittük volna hogy a múltkori megaláztatás után vissza mersz térni közénk - nevetett fel egyik követője mire a többiek is hangos nevetésbe kezdtek. Ökölbe szorítóttam kezeim majd lehajtottam fejem. Féltem...sőt szinte már rettegtem. Fogalmam sem volt arról hogy mi vár rám és maga a tudat hogy bármit megtehetnek velem megrémísztett.
-Talán elvitte a cica a nyelved Ayse? -állt meg előttem lassan a felém indult lány. Egyik kezével erősen arcomra markolt majd felemelte fejem.
-Nem megmondtam a múltkor hogy nem akarlak itt látni? Nem volt elég amit akkor kaptál? Miért jöttél vissza?! -emelte fel hangját nem törődve azzal hogy a vékony falak miatt a mellettünk lévő osztályokba is áthalladszik hangja. Arcomnál fogva hátra lökött én pedig a földre zuhantam. Lassan rá emeltem tekintettem könnyes szemekkel majd az osztály többi tagjára pillantottam. Sosem értettem miben vagyok másabb mint ők...nem tudtam megérteni miért nem fogadnak el és tudnak rám is emberként tekinteni. Nagyon fájtak a szavaik és úgy éreztem minden egyes nappal csak nő a bennem lévő üresség.
-Ayse, Ayse -rázta meg rosszaloan fejét miközben legugolt elém. Időközben a környező termekben lévő emberek is megjelentek az osztályban. Lélegzetüket is vissza folytva nézték a jelenetet.
-Mennyivel jobb helyzetben is lehetnél most ha az anyád nem csak egy sima prosti és egyben hozomány vadász lett volna na és persze ha az apád is elismert volna téged -kezdett el nevetni mire a többiek is hangos nevetésbe kezdtek
-Az anyám nem volt kéjnő és aranyasó sem!Ne téveszd össze a sajátoddal!-hirtelen mindenki elhallgatot Sybill pedig mérgező pillantásokat vetett rám
-Hogy mered az én anyám a tiédhez hasonlítani?! Kinek hiszed te magad?! -kelt ki teljesen magamból majd felpofozott. Látszódott rajta hogy nem számított arra hogy vissza szólok neki, főleg nem ilyen formában. Az ütést követően arcomhoz kaptam, nagyon fájt az amit kaptam de megérte. Az már nem érdekelt ha engem bántanak de az édesanyám nem hagyhattam. Mindenki teljesen elhalkult mire Sybill látszólag nagyon ingerülten és mérgesen kiviharzott a teremből. Kővetői egyből utána rohantak nyugtatva őt.
Lassan mindenki kivonult a teremből én pedig könnyes szemekkel pillantottam körbe. Erőt véve magamon nehézkesen feálltam a padlóról, majd komótos léptekkel a régi, már-már mállódozó ablakhoz sétáltam. Néhány másodpercig csak csendben néztem kifelé, majd kitártam az ablakot.
-Ha nem lennék talán anyámnak is nyugodtabb élete lehetett volna. Hiányzol-suttogtam könnyes szemekkel szinte már sírva. Nyeltem egy nagyot és már készültem az ugrásra amikor is lépteket kezdtem el hallani a hátam mögött
-Ilyen könnyen eldobnád az életed? -szólalt meg közömbös hangon. Teljesen lefagytam, fogalmam sem volt arról hogy ki lehet az.
-Én...ez lenne a legjobb mindenkinek..-mondtam szinte már suttogva a párkánynak támaszkodva lehajtott fejjel.
-Ti emberek mindig mindent olyan könnyen feladtok -sóhajtott egy nagyot.
-Az öngyilkosság természeténél fogva önző, az ember előbb magára gondol, és csak azután a többiekre. -sóhajtozott tovább miközben megfogta a vállam, majd magafelé fordított. Felemelve fejem rá pillantottam. Csodálkozva néztem fel rá, majd fel vettem a szemkontaktust. Egyik keze vállamon pihent miközben másikkal óvatosan letörölte könnyeim
-Ki vagy te? -nyögtem ki halkan csak ennyit. Tenger kék szemeiben szinte elvesztem. El varázsolt a tekintete és egyszerűen úgy éreztem mintha hirtlen minden egycsapásra rendbe jött volna.
-Azael a nevem -engedte el vállam majd lépett távolabb tőlem.
-A-Azael? -néztem rá értetlenül. Még sosem hallottam ilyen névről. Kissé kételkedtem abban hogy valóban így hívják-e hisz ez a név úgy hangzott mintha most találták volna ki
-Biztosíthatlak róla hogy nem most találtam ki szóval az efféle gondolatokat űzd ki a fejedből -nézet rám kissé mogorván.
Egészen kiskorom óta szerettem volna író lenni. Általában nagyon sok ötletem van és a legtöbbet le is írom. A mostani egy lányról szól akit akit nagyon sokan piszkálnak és bántalmaznak mivel azt hiszik az anyja csak hozomány vadász. A fő bántalmazoja Sybill egy tökéletesnek tűnő lány azonban neki és családjának (leginkább a szüleinek) nagyon sok sötét titka van amire ha fényderülne véget érne a fényűző életük. A főszereplő lány (Ayse) anyja egy véletlen folytán fel fedezi az egyik ilyen titkukat ami miatt meggyilkolják de úgy tűntetik fel mintha baleset lenne. Egyesek szerint Ayse tette el lábalól az anyját mivel sokszor kapott megvetést társaitól miatta. Éppen készülne öngyilkos lenni amikor megjelenik egy titokzatos fiú aki ajánlatot teszi neki. Megváltoztatja a külsejét és minden rossz emléket kitöröl az emlékezetéből cserébe pedig azt kéri tanítsa meg hogy legyen igazi ember mivel a fiú igazából egy istenség emberi érzelmek nélkül. Apjának elege lett fia közömbös viselkedéséből ezért leküldi a földre teljesen egyedül tanulni és addig nem térhet vissza még megnem tapasztalja a három legfőbb emberi érzelmet és érzést. A szerelmet a boldogságot és a bánatot.
Oké tudom eléggé hülyén fogalmaztam meg és igazából nem teljesen így néz ki a sztori csak hasonlóan. Csak pontosan nem tudtam megfogalmazni sajnálom😂
válasza:Szia! :) Engem lekötne, pedig nem vagyok mai csirke :D
Wattpadon írsz vagy hol lehet fellelni a folytatást?:)
válasza:Na igen. Ahogy az éneklés úgy az írás sem való mindenkinek:D A veszőkkel valóban hadilábon állok szóval ebből a szemszögből nézve valóban eléggé rossz ez az egész így:D
De egy hobbinak azért még jó😁😉
válasza:"Oké tudom eléggé hülyén fogalmaztam meg és igazából nem teljesen így néz ki a sztori csak hasonlóan."
Azt akarod mondani, idejövet még megvolt a Porsche kereke, csak útközben véletlenül elgurult? Ha még tudod is, hogy valamit rosszul csinálsz, az nem mentség, hanem olaj a tűzre.
"Ahogy az éneklés úgy az írás sem való mindenkinek... De egy hobbinak azért még jó😁😉"
A hobbi is olyan tevékenység, ahol érdemes törekedni a tökéletességre. Sőt, itt nem köt a profit meg az idő, tehát még szabadabb terület. És szerencsére az íráshoz nem kell kiváló hangszál, mint biológiai adottság, elég az agy meg a szív.
Ha párbeszéddel indul a történet / fejezet, ugyanúgy gondolatjellel nyit. A gondolatjel nem kötőjel (hosszabb), nem tapad sem az előtte álló, sem az utána következő szöveghez. Írjál LibreOffice Writer-ben vagy MS Word-ben, az átkonvertálja a kötőjelet gondolatjellé (még kényelmesebb, ha az automatikus javításban beállítod, hogy a dupla kötőjelet gondolatjellé alakítsa). A másik, hogy ha valaki beszél, és a közbevetés után még mindig ő beszél, általában nem indokolja az új bekezdést. Persze ha nem az előző mondandóját folytatja, hanem új témát nyit, akkor azt érzékeltetheted új bekezdéssel is. Olvas el újra, és figyeld a ritmust, mikor kell lezárni.
"Ökölbe szorítóttam kezeim"
Kezem. A magyarban a páros szerveket egyesszámban írjuk, mert egységként tekintünk rá. Ezért félszemű Jumurdzsák, és egyszeműek a küklopszok. Kivételt csak nyomatékosítás esetén teszünk, de itt ez nem indokolt, a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a szorongás miatt teszi, és nem azért, mert ütni akar.
"sőt szinte már rettegtem"
Erősebb "szinte már" nélkül.
"állt meg előttem lassan a felém indult lány"
Ezek a nyakatekert közbevetések ölik meg az olvasás lendületét. A rettegés jó ok arra, hogy húzd az időt, de amikor már megszólal, nem olyan félelmetes, mint amikor még nem tudod, mire számíthatsz. Ha például ez az első eset, hogy bemutatod a piszkálódásukat, most itt egy lehetőség a korábbiak felidézésére, ami kiváltja a rettegést.
További gond, hogy nagyon előtérbe helyezed a párbeszédeket, amiknek nincs életszaguk, önmagukban nem tudják vinni a történetet, mint egy drámában.
"Hogy mered az én anyám a tiédhez hasonlítani?! Kinek hiszed te magad?!"
Ilyen helyzetben senki sem szövegel ennyit. Előbb durr, a pofon, és legfeljebb annyi, hogy: "Mit mondtál?" A gyorsasága fejezi ki, hogy érzelemből fakad.
"amikor is lépteket kezdtem el hallani a hátam mögött"
Lépteket hallottam.
"Ilyen könnyen eldobnád az életed?"
Jogos a kérdés, de sajnos csak azért, mert ez is túl gyorsan jön, és hiteltelen. Egy öngyilkosságot ennél az incidensnél több előz meg. Ahhoz, hogy elhiggyük, jobban bele kellene menni a lány érzelemvilágába. Milyen volt a viszonya az anyjával? Őt nem is ismerjük, ami kár. Ha ennyire fontos (volt) a főszereplőnek, akkor szerepeltetni kellene, akár csak visszaemlékezések szintjén.
Azon kívül ha ilyen váratlanul megszólít valami, azt megint jó ok, hogy egy kicsit leálljon a párbeszéd. Milyen is az a hang? Férfi? Női? Te mint író tudod, hogy ki következik, de az olvasód éppen úgy nem tudhatja, mint a szereplőd. A tengerkék szemet már megismertük, pedig a hangját előbb hallottuk, az az első benyomás, ami a legfontosabb nonverbális információ. Hiába közömbös, a tény, hogy egyáltalán megszólította, törődést sugall.
"-Azael a nevem -engedte el vállam majd lépett távolabb tőlem."
Ez egy jó példa arra, hogy az önálló mondatos közbevetést is megismerd:
"– Azael a nevem. – Elengedte a vállam, és ellépett tőlem."
Itt lezárul a mondat, azért kiírjuk a pontot, és utána nagybetűvel kezdődik a narráció. Ugyanakkor nem kelti azt az érzést, hogy még mondani fog valamit a fiú, hanem három rövid cselevést három rövid tagmondatban elbeszélünk. Az, hogy lezárjuk a mondatokat, kifejezi, hogy szünet van a bemutatkozás, a váll-elengedés és ellépés, valamit az "A-Azael?" elcsodálkozás között. És ha már itt tartunk:
"– A-Azael? – Értetlenül néztem rá. Még sosem hallottam ilyen névről. Ezt tutira most találta ki."
Csak hirtelen ötlet, nem írom meg helyetted. Ebben a formában a legutolsó mondat nem narráció, hanem nézőpont. Ugyanis hiába E/1, a narrátor nem azonos a főszereplővel, hanem egy tapasztaltabb énje. A jelen idővel közelebb kerülünk a főszereplő akkori énjéhez, és lerövidül a magyarázat, hogy "kissé kételkedett", ami a "szinte" szavakhoz hasonlóan erőtlen fogalmazás. Érdemes élni a nézőpont lehetőségével. E/1-ben ez csak a narráció és a főszereplő közötti váltakozásig terjed ki, E/3-ban akár több szereplőre is.
És a helyesírásra is ügyelj.
"szorítóttam" – szorítottam
"Kővetői" – Követői
"magafelé" – maga felé
"El varázsolt" – Elvarázsolt
Köszönöm a ki javításokat:)
A vissza emlékezés az meg lenne benne. Szerettem volna az anyát is megismertettni^^
Egyébként amikor a kérdést írtam eléggé ideges voltam szóval össze csaptam de nagyon, ezt nem tagadom:D
Úgy gondolom hogy rosszul kezdtem el a sztorit ezért újra írom..bár szegény vesszőkkel még mindig hadi lábon állok ugyanis bármennyire szégyenlem fogalmam sincs mikor kell ki tenni őket és mikor nem.
válasza:Az internet csodás találmány, nem egy vesszőhasználatról szóló iromány található rajta.
Illetve, ahogy elnézem, nem csak a vesszőkkel, de az igekötőkkel is hadilábon állsz.
Helyesen:
– visszaemlékezés
– összecsaptam
– újraírom
– kitenni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!