Az olvasás miért van úgy túlistenitve?

Nincs túlistenítve.

Sőt, ha a nagy átlagot megnézed, a társadalom nagyon nagy többsége akkor olvasott utoljára könyvet, amikor az az iskolában kötelező volt. De ne csak a szépirodalomról beszéljünk: sokan - tényleg meglepően sokan - még egy újságcikket sem hajlandók elolvasni. Csak egy kis réteg az, amire a rendszeres olvasás a jellemző.

Az, hogy van, amit az emberek indokolatlanul magasra helyeznek az értékrendjükben, az minden rétegben előfordul. Hány olyan fiatal (sőt, nem csak fiatal) van, akik a teljes életüket elszúrják csak azért, mert szeretnek bizonyos alkoholos italoknak hódolni. Hány olyan van, aki inkább elszúrjaa tanulmányait, csak tudjon napi 6 órát valami lődözős játékkal játszani.

Minden téren előfordul, hogy valaki túlzásokba esik. Csak azért nem mindegy, hogy mit veszít vele, és milyen áron. Még mindig jobb, ha valaki a könyvek rabja, mint ha az etil-alkoholé. Meg mellékesen megjegyezném: az, ha valaki esténként 4-5 órát tévét néz, abban nincs semmi megdöbbentő. De ha 4-5 órát olvas, akkor már jönnek az ehhez hasonló felháborodott/számonkérő kérdések.

A túlzásokra pedig te is hajlamos vagy. Csak más szemszögből nézve. Próbálj kicsit kevésbé egocentrikusan gondolkozni! Az emberek különbözőek. Lehet, hogy neked lassan, komótosan kell olvasnod ahhoz, hogy átéld az eseményeket. Másnak meg lehet, hogy megy ez gyorsabban is. Attól, hogy valamit nem értesz, még nem biztos, hogy más sem értheti. Azt pedig - rajtad kívül - senki nem állította, hogy az olvasás - vagy akármi más - minden mást lényegtelenné tenne az életben. Bár halkan tenném hozzá, hogy a körülmények ismerete nélkül nem lehet hitelesen emgítélni egy élethelyzetet. Én egyáltalán nem vagyok egy könyvmoly, de volt olyan állásom, aminél még egy ponyva kiolvasása is többet ért volna.

Szerintem nincs túlistenítve és túlzásokba se nagyon lehet vele esni. Nyilván, ha valakinek a hétköznapi kötelessége, munkája vagy a családja bánja, akkor az kellemetlen, de ez nem az olvasás hibája, hanem az adott egyéné, mert nem jó az ítélőképessége. Megjegyzem, gyerek koromban én is hajnalokba nyúlóan olvastam, főleg hétvégén, most már sajnos felnőttként több dolgom és kevesebb szabadidőm van, örülök, ha esténként 1-2 órát olvasásra tudok szánni.

Az is fontos, hogy nem mindenki olvas ugyanolyan tempóban, aki sokat olvas, azoknál egyáltalán nem ritka, hogy gyorsan olvas mégis megérti a cselekményt, de van, aki szereti lassabban emészteni a történetet. És ez nem is intelligencia kérdése, egyszerűen csak ki milyen típus. Gimiben az egyik szobatársam magában motyogva olvasott, a másik pedig olyan sebességgel rágta át magát a könyveken, hogy el se hittük, és amúgy mindkettő okos, intelligens lány volt, csak egyszerűen máshogy szerettek ill. tudtak hatékonyan olvasni.