Ha időutazásról írnál, akkor hogy működne, mik lennének a szabályok?

A legfőbb szabály az lenne, hogy félre kéne tenni a józan észt, a logikát, a tudományt.

Ezt teszi, aki időutazásról ír, hiszi, el akarja hitetni másokkal.

Nekem nagyon tetszett, amit a Keresztes hadjárat farmerban (1973) című könyvben csináltak. A múltba küldött főszereplőnek ugyanis szüksége volt egy különleges tablettára (ha jól emlékszem, régen olvastam) az életben maradáshoz, amit csak az ő jelenében szerezhetett meg, és a könyv egyik nagy problémája volt, hogy a jelenkor emberei hogy küldjenek neki ellátást a múltban rekedt srácnak. A tablettára (?) azért volt szükség, hogy gyógyítsa az időutazás nehézségét, és a tényt, hogy valaki nem a saját idejében van. A lényeg, hogy legyen valamilyen fizikai következménye az időutazón, ne csak ugráljon össze-vissza, mintha csak a szomszéd utcába sétálna át. Minél távolabbra megy, annál súlyosabb következményei legyenek.

Időutazós történeteknél mindig kérdés, hogy a múltban elkövetett cselekmények mennyire lesznek hatással a jelenre. Én úgy írnám meg, hogy a történelemnek lennének kulcspillanatai, ha azokat megváltoztatod, akkor a jelen nagyon durván megváltozhat, de egyébként semmi nem változna, szóval a pillangóhatás elméletét nem használnám. Ez az azért is jó, mert a szereplők nem mindig tudnák, hogy egy esemény kulcsfontosságú-e, avagy sem, így lehet, hogy abban a hitben vannak, hogy egy tettüknek nem lesz következménye, de visszatérve a jelenbe rájönnek, hogy mégis volt. Aztán persze mehetnek vissza megnézni, hogy a harminc dolog közül melyik volt a kulcsfontosságú, amit nem kellett volna piszkálni.

Ez személyes preferencia, de legyenek olyan jelenkori karakterek, akik örökre a múltban ragadnak és olyan múltbeli karakterek, akik örökre a jelenben ragadnak. Ez egyszerre lehet humorforrás (haha, középkori ember nem érti a TV-t), de még inkább erős karakterdráma, hiszen hogy reagálna valaki az új világra? Milyen életet hagyott hátra a régiben? Milyen esélyei vannak az újban? Hogy viselnél el egy 1800-as évekbeli lány, hogy hirtelen egy sokkal szabadabb világban találja magát, de ehhez ott kellett hagynia a szeretteit, akik már régen halottak és nélküle élték le az életét?

Ütköztesd a különböző korok embereit. Például a kereszténység se ugyanaz, mint ezer éve volt, és például egy akkori hívő és egy mostani hívő találkozása is nagyon érdekes beszélgetésekhez vezethet. Engedd, hogy a szereplők rádöbbenjenek arra, hogy ugyanaz a dolog, mennyire meg tud/meg fog változni.

A legfontosabb, hogy kutass. Bármilyen korszakot használsz fel, akkor alaposan néz utána az akkori divatnak, kultúrának, szellemiségnek, röviden mindennek. Egy időutazós sztori csak akkor lehet élvezhető, ha nagyon éles határokon lehet elkülöníteni mikor hol vagyunk.

Én anno írogattam sztorikat, regénykezdeményeket - mára felhagytam vele, mert látom, hogy nincs hozzá tehetségem :D.

Az időutazást mint panelt, trópust szerettem mindig, és sok sztorimban volt.

Amit én nem szeretek az időutazással kapcsolatban regényekben, és amit én sosem írtam, az az, amikor az időutazás a megoldás egy problémára, és ez a megoldás csak a sztori végén merül fel... azt egy arculcsapásként élem meg olvasóként, hogy gyakorlatilag nem volt szó róla korábban, hogy az adott univerzumban ez létezik, és mindent meg lehet változtatni végül is.

Én a saját részemről az ilyen "véletlen" idő- és térbeli utazás panelt szerettem... mert ahhoz nincs eléggé tudományos agyam, hogy azt végig tudjam gondolni és vezetni, hogy milyen tudományos kutatás során tudják az időutazást megvalósítani a mai korban, vagy hogy egészen pontosan milyen cselekvés milyen változást hoz a jövőben. Ezért az én történeteimben nem is volt igazán ilyen elem, hogy vki pl. történelmi karakterekkel találkozik, vagy valami kulcsfontosságú dolgot megváltoztat, és ezzel borul az egész jövő.

Amúgy ilyen történeteket szeretek olvasni, de nekem nincs ahhoz agyam, hogy ezt feltérképezzem, egészen pontosan végiggondoljam, hogy milyen típusú cselekedetnek milyen eredménye van. Ha ilyen sztoriban gondolkodik az ember, akkor igenis bele kell abba gondolni, hogy milyen cselekedet milyen eredménnyel jár, ill. hogy kisebb, de mégis változtató erővel bíró cselekmények milyen változtatási lavinát indítanak el...

tételezzük fel, valaki időutazik az 1700-es évekbe, és elcsábít valakit, aki máskülönben egy másik férfihoz ment volna hozzá, és születtek volna gyerekeik, akiknek szintén születnek gyerekeik, ezek közül mind más pályára lép, más emberrel köti össze az életét, lehet, hogy lesz közöttük fontos ember, aki a hazája életére hatással lesz, lehet bűnöző...

és akkor ezek az emberek nem léteznek a jövőben, de lehet, mások meg igen, akik az időutazó és a szereplőnk gyerekei...

Én ált. arra figyeltem oda, hogy

- milyen a reakciója a helyieknek az időutazóra, mert jogosan azt gondolják, hogy fura, nyilván bizonyos korokban azt is, hogy boszorkány vagy varázsló vagy egyszerűen csak gonosz - más ruhában van; még ha tud is valamilyen varázslat nyomán beszélni a helyiekkel, használ olyan kifejezéseket, amik nekik nem ismerősek; furcsa kütyüjei vannak, más a frizurája stb. - ugye ez lehet humorforrás is, de lehet, hogy az életéért kell küzdenie

- hogy tud az időutazó alkalmazkodni az akkori élethez - nincsenek technológiai vívmányok; nem biztos, hogy ugyanolyanok a higiéniai szokások és körülmények; tájékozódás stb.

Meg eldönteni, hogy azt akarod, hogy az illető visszakerüljön a jelenbe vagy nem.