Hol volt ez az SZJG-ben? Többi lent!

Örökké /2.-ben, az osztálykiránduláson, amikor a medence mellett ült mindenki, beszélgettek az elmúlt évek történéseiről, és egymást kérdezgették, hogy ki mit gondolt a másikról, amikor kilencedikben először látták egymást.

“ [Cortez]: - A gólyatáborban már mindenkit megismertem, akkor kialakult egy véleményem, úgyhogy az első napom leginkább egy emberről szólt - kezdte, és ki sem kellett mondania, mindannyian tudtuk, hogy rólam van szó.

Jacques izgatottan megkérdezte, hogy “Cortez mit gondolt rólam először”, én pedig az ujjaimat morzsolva vártam a választ.

Vajon hogy volt? Megláttuk egymást, és akkor bumm, első látásra? Mint a filmekben? Hamar kiderült, hogy egyáltalán nem, Cortez ugyanis így folytatta.

- Már aznap felidegesített.

- Mi? - fordultam hátra hozzá. - Én? Mivel? Inkább te idegesítettél fel engem!

- Viccelsz? - kérdezte a szemembe nézve. - Felmentem a lépcsőn, mindenki tök normális volt velem, odajöttek, dumáltunk, te meg a szekrényednél álltál Virággal, és oda sem néztél. Bevonultál a terembe a könyveiddel, és olvastál! - elevenítette fel a kilencedikes énemet.

- Az eszedbe sem jutott, hogy nem mertem rád nézni?

- Nem. Miért ne mertél volna?

- Mert Renátáról beszélünk? - szólt közbe Kinga cinikusan.

- Jó, én csak azt láttam, hogy bunkó voltál - védte magát Cortez.

- Én voltam bunkó? Bocs, odamentem volna köszönni, ha odaférek az őrjöngő tömegtől! - förmedtem rá elképedve.

[…]

- Mert hozzád könnyen oda lehetett férni - akadt ki. - A szociopata Neményi állandóan a félméteres körzetedben tartózkodott. Odamentem volna, de úgy nézett ki a társaságotok, mintha csak az csatlakozhatna, akinek könyv van a kezében!

- Nem lett volna időd odajönni, mivel az árkádok alatt állva menőztél minden egyes szünetben!

- Beszélgettem. Beszélgetésnek hívjuk.

- Szóval erről maradtam le két évig - tűnődött Macu.”