Szerinted melyik a legszomorúbb Harry Potter könyv?

valahol olvastam, hogy összben a Főnix Rendje a legnyomasztóbb, legmelankolikusabb. Nem csak azért, mert Sirius meghal, hanem Harry végig egyedül van, magára van utalva a gondjaival, Dumbledore, aki elvileg a legnagyobb támasza szinte le se szar*ja, az iskola, ami egyben az igaz otthona is, szétesőben van köszönhetően a Minisztérium beavatkozásának, az igazgató is kvázi onnan elmenekül, végig senki nem hisz neki, hülyének tartják, Cedric haláláért is magát okolja, ennek tetejébe meg még Voldi is visszatért. Egyedüli mentsvára a Dumbi serege.

A 6-os részben szerintem kicsit érettebben tudja már kezelni a gondokat, Dumbi is külön figyelmet szentel neki, mostmár világossá vált mindenki számára, hogy a főgonosz él és virul, így nem tartják hazugnak, Umbridge is kikerült a színről, Harry becsajozik, újra kviddicsezhetnek, ráadásul ő a kapitány.

Egyetértek az ötössel.

A Főnix rendjében

1.folyamat szívatva van Umbridge (és a minisztérium) miatt. Nem csak lelkileg de lényegében fizikailag is.(ugye a hazudni bűn,dementor támadás,majdnem kicsapják stb)

2.sokan hazugnak hiszik

3.az egyes pont miatt a tanórák is rendesen belettek folyásolva. Kviddicsezni se tud egy idő után.

4. Dumbledore kevésbé figyel rá majd egy idő után ugye le is kell lépnie. Később Hagridnak is menekülnie kell. Weasley ikrek is lelépnek a végére

5.rémálmai vannak (mármint ugye a Voldemortos dolgok)

6. Végül ugye Sirius is meghalt és ez lényegében az ő hibája volt.

A hatodik szerintem ezek mellett szinte semmiség.

Szerintem is a Főnix Rendje a legnyomasztóbb. Nem fogom felsorolni ugyanazokat, amiket az előttem válaszolók már tökéletesen leírtak, de azért annyit hozzátennék, hogy nagyban befolyásolja az olvasó megítélését az, ahogyan Harry érzi magát a könyvben. Márpedig szerintem a Főnix Rendjében érzi magát a legrosszabbul a korábban már említett okok miatt. A Félvér Hercegben úgy gondolom, hogy hiába rosszabb a helyzete sok szempontból, mégis jobban meg tud vele küzdeni, mint az ötödik részben, amikor szinte teljesen magára volt hagyva a sok problémájával.

Illetve engem személy szerint Umbridge minden más szereplőnél jobban irritál, mert egy sokkal "valósabb" gonosz karakter, mint mondjuk Voldemort, úgyhogy ez is tovább rontott a könyv hangulatán. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem jó ez a rész, mert nagyon szeretem, de közben meg szörnyű dolgok történnek benne.) A Félvér Herceg nekem inkább érdekes, mint nyomasztó, mert kezd valóban összeállni a kép Voldemortról és a horcruxokról, úgyhogy ez valamennyire elterelte a figyelmemet a dolgok érzelmi oldaláról.

Amióta felnőtt lettem, nekem az első. Mindig bőgök rajta, a filmen, a könyvön, az audikönyvön, mindegyiken. Egyszerűen csak mert gyerekként nem gondoltam bele, hogy Harry hogyan élte le a gyerekkorát, csak hogy "ja, a nagynénje k-cs-g vele". Felnőttként viszont belegondolni, hogy éheztették meg mennyire rosszul bántak vele, nem voltak barátai, nem kapott ajándékot se, és egy kisgyerekről beszélünk, engem nagyon ki tud készíteni.

Persze, a későbbi könyvek is nyomasztóak tudnak lenni, de nekem ez üt be mindig a legjobban, mert azért miután Roxfotba kerül, talál magának társaságot, megismeri a történetét, találkozik hasonló emberekkel, alapvetően boldogabb, annak ellenére, hogy mekkora veszélynek van kitéve, de azért mi trauma lehet egy ilyen gyerekkor úristen? És ennek ellenére felnőtt és lett belőle egy szeretetteljes, hűséges, nem utálkozó pasas, hát készvagyok.