Érdemes elkezdenem ezt a történetet?

Úgy hallottam az első fejezet, olyan mint a pilot, ha nem fogja meg az olvasót akkor ... nem olvassa el. TAM TAM TAM! Szóval véleményt keresek:

Hideg verejtékben ébredtem. Egy rémálom keltett fel, amiben a rég elveszett szerelmem kísértett. Rég óta külön utakon jártunk, de még így sem tudtam őt elengedni. Legalábbis csak a fejemben a testem kisétált az ajtón azon a napon, amikor bevallotta, hogy megcsalt.

„Jól döntöttem? Vagy adnom kellet volna neki egy második esélyt?”– Írtam ugyanazt az üzenetet a barátomnak, Liának.

„Hajnali három óra van!” – Írja vissza.

„Elég lett volna, ha csak elolvasod. Vagy lenémíthattad volna a telefonod.”

„Akkor meg arra gondolnál, hogy valamit elszúrtál és ez is csak egy újabb bizonyíték arra, hogy végül mindenki elhagy.”

„Túl jól ismersz” – pötyögtem be a választ. „Mit szólsz ahhoz, hogy hagylak aludni és majd reggel megbeszéljük a dolgot.

Látta 3:02

Írj … írj … írj valamit!

Három kis pötty tűnik fel a képernyő alján.

Megkönnyebbülés tör rám az ” oké” üzenet láttán.

Talán tényleg zavarom. Talán túltapadós vagyok. Le kéne állnom azzal, hogy ilyen bizonytalan vagyok. Először is vissza kell aludnom. Mindig is irigyeltem azokat, akik csak becsukták a szemüket és máris varázs országban találták magukat. A telefonom elkezdett rezegni a fénye betöltötte az arcomat. "Talán Lia akar még csevegni." Magától átgörgette a régi üzeneteimet, egy bizonyos lánytól. Egyre lejjebb szökött a képernyő. Arra az estére, amikor először köszöntem neki facebookon. A mobilom hirtelen felmelegszik, így elejtem és elkezd egy alakot formálni a földön. A telefonom átalakul valamivé. Az exemé. Igen! Tudom, hogy még mindig álmodok. Vagy mégse?

Engem bámul és gyönyörűbb, mint valaha. Mondanom kéne valamit. Mit mond az ember egy ilyen helyzetben?

- Visszakaphatom a telefonomat?