Mit gondoltok az olyan könyvekről, amelyben a végén a "gonosz" győz?
A jó pedig alulmarad.
Nagyon lesarkítva értem persze a kérdést, de konkrét példát nem tudok hirtelen.
Attól függ, hogy a "gonoszt" hogy értjük. Nem szeretem az ilyen fekete-fehér dolgokat.
Ott van pl A gyermekkor vége. Az emberiség ha úgy vesszük tulajdonképp kihalt, a Föld felrobbant, a megismert emberi karakterek mind meghaltak. De mégse mondhatjuk, hogy a főkármányzók vagy a főértelem gonosz volt.
Ha jól van megírva, akkor tudok neki örülni - mondjuk ez minden létező eseményre és típusra igaz. Sokszor úgy érezni, hogy akkor kap kerek lezárást a történet, ha boldog vége van, holott nem feltétlen vagy így.
A gonoszt szerintem több módon érdemes felfogni. Lehet egy személy, egy belső késztetés, egy ideológia, egy szörnyeteg vagy tulajdonképpen bármi.
Hogy egy személyes kedvencet hozzak fel példának, a Picture of Dorian Gray című könyvnek rossz, de tanulságos vége van. Egy ideális világban Dorian rájött volna a hibáira és változtatott volna, de nem így történt. A végén (SPOILER) a saját félelme, hedonizmusa és rossz jelleme miatt meghal és még ezelőtt több ember haláláért volt közvetlen vagy közvetett módon felelős. Mondhatni a "gonosz" nyert. Ez a negatív vég kellett ahhoz, hogy igazán átjöjjön a történet mondanivalója és visszásan hatott volna a semmiből egy boldog befejezés.
Vagy például egy horror történetben ennél jobban semmi nem mutatja az adott lény hatalmát és az embereket tehetetlenségét. H. P. Lovecraft rémei pont azért olyan ijesztőek, mert az emberek teljesen tehetetlenek velük szemben.
Köszönöm a véleményeket.
Kicsit pontosabban: úgy értettem, hogy van egy "jó" karakter és van egy "gonosz" karakter ( de nem fekete-fehér az egész; csak így egyszerűbb érzékeltetnem - vagy inkább úgy írom, hogy a jó karaktert - többnyire jóindulat, zömében jó dolgok vezérlik; míg a gonosz karaktert -saját céljai vezérlik, mások lejáratása, megvezetése)
Mindkettejüknek ugyanaz a célja. A "gonosz" karakter viszont addig ássa alá a "jó" karakter terveit és célhoz vezető utat és magát a jó karaktert is, míg végül ő lép a helyébe és ő, tehát a gonosz karakter éri el az adott célt.
Azt olvastam egy írástechnikai blogon, hogy nem túl célszerű ilyen keserű véget választani, mert hiányt okoz az olvasóban.
Az írástechnikai blogokon sok dolgot mondanak, aztán fele sem igaz.
Én egy ilyen helyen azt hallottam, hogy pl. szerethetőnek kell lennie a főszereplőnek, mert különben senki nem fogja elolvasni az adott írást. Aztán hány olyan könyv van, ahol annak ellenére, hogy nem SZERETHETŐ a főszereplő, valamiért mégis érdekes?
Nyilván vannak sablon jótanácsok, de kivételek mindig lesznek. Van, hogy a történeted szempontjából pont az ellenkező dolog működik.
Arra, amit te szeretnél, szerintem tökéletes példa Joe Abercrombie és Az első törvény.
SPOILER: A világ ugyan megmenekül, de végül rájössz, hogy két rohadék, OP varázsló sakkozgat gyakorlatilag az emberiséggel. Jezal király lesz, de az igazi hatalom Bayaznál van, aki nem az a törődő, jóságos öreg mágus, mint hittük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!