Mi fogja meg az embert egy jó könyvben?

Számomra:

kidolgozott, valósághű szereplők, akikkel lehet azonosulni

a cselekmény egyenletesen van felosztva (szóval nem az van hogy az első 20 oldal eseménydús, aztán 50 oldalon keresztül nem történik nagyon semmi)

"show, don't tell" azaz a tetteik jellemezzék a karaktereket, ne pedig az, hogy körülírod őket pár szóval (pl ahelyett hogy azt írnád, hogy "Aranka mindig is makacs és önfejű lány volt" jobb, ha beleteszed Arankát egy jelenetbe, ahol makacsul és önfejűen viselkedik)

legyen a történetben valami, amin el lehet gondolkodni, pl párhuzamok egyes szereplők között, a sztorin túlmutató téma, ilyesmi

és persze legyen érdekes maga a történet ;)

Szerintem három kulcsfontosságú dolognak kell megvalósulnia:

- Egy lebilincselő történet, aminek a végére kíváncsi az ember, nem unja meg húsz oldal után és jó esetben a könyv befejezése után is elgondolkozik még rajta.

- Érdekes és kidolgozott karakterek, akiknek a gondolatai és tettei megérik az olvasó idejét.

- Igényes megvalósítás, legyen szó a már említett "show, don't tell" szabályról, a megfelelő információ adagolásról, a jó történetvezetésről, az igényes írásról.

Egy olyan szereplő akit akár kedvelni tudok, sokféle tulajdonsággal, nem sablon karakter, vagy ha az akkor profin megírt.

Ha negatív szereplő akkor annyira egyedien, gunyorosan rossz seggfej hogy érdekes, és a történet sem akarja elhitetni veled hogy ő jó fej.

De akárki is a főszereplő legyenek gondolatai. Azon kívül hogy ki szép, csúnya, büdös, éhes, wc-zik éppen, stb.

Nem mindenki ostoba és csúnya a főszereplőn kívül. Persze ha komádia akkor ez még jó is lehet.

Humor, ami nem sértegetésből és szexuális utalásokról szól.

Nem csöpögős vég, ha eleve nem ilyen műfajú.

Ha fordulatos, akkor érthető legyen és logikus, nem se@@ből erőrángatott hasracsapásszerű baromság.

Lehet a történet egyedi, vagy sablonos, de egy kellemesen, prímán, profin, vagy akár szokatlanul megírt szöveg el tud vinni a hátán sok mindent.

Egyszerű szövegeket is szeretek, ha ifjúsági, ha szimplán erre van kitalálva.

Sok író esik abba a hibába, hogy úgy érzi, fontos minden részletet megadnia, ami igazából lényegtelen és rábízhatja az olvasó fantáziájára, hogy ki vagy mi hogyan néz ki, vagy lényegtelen cselekedeteket hogyan vitt véghez.

Persze, ha pont a karakter külseje a lényeg a történetben, hiszen így kapta a becenevét, vagy erről szól a történet, vagy a lényegtelen cselekedet kivitelezésének következményei vannak, jó, ha írnak róla.

Az se jó, ha a történet elkezdődik, már megismertük a főhőst, elképzeltük valamilyennek, aztán hirtelen leírják, hogy néz ki. Ez kizökkentheti az olvasót.

Még egy hiba, hogy az író mindig leírja a karakter nevét, ez egy idő után zavaró lehet, az olvasó tudja kiről van szó, nem kell mindig kiemelni.

Nekem az tetszik, amikor a történet egyszerűen halad.

Gondolj bele, ha te beszélgetsz valakivel és azt mondja, hogy van egy jó története és elkezdi mesélni, nyílván akkor tudja a figyelmedet ébren tartani, ha végig a témánál marad, nem ugrik bele más anekdoták boncolgatásába, azzal a címszóval, hogy fontos ahhoz hogy megértsd a történetet, amikor anélkül is megértenéd, nem áll meg egy-egy részletnél és kezdi túlmagyarázni és nem precíz részletezéssel meséli el a történetet.

A könyvnél is hasonló.

Ahol úgy fogalmazzák meg, hogy

"Viktor felkelt. Viktor ideges volt a rá váró nap miatt, hiszen ma tudta meg, hogy beteg vagy egészséges. Viktor elment a konyhába. Viktor kinyitotta a csapot. Amíg a víz csobogott, Viktor elővett egy poharat. Már csak egy tiszta üvegpoharat talált. Viktor régen minden étkezés után mosogatott, hiszen ez volt az elvárás. Viktor anyukája elküldte a konyhába és elmosatta vele az edényeket és mindennek ragyognia kellett, ahogy Viktor szobájának is. Igen, Viktor hetente kétszer nedves ronggyal letörölte a port, majd bejött az anyuka és zsebkendővel itt-ott rátörölt a szekrényre és, ha a zsebkendőn csak egy porszem maradt, Viktornak újra le kellett törölnie minden bútort.

Hetente háromszor porszívóztak. Minden nap felmostak.

Amióta elköltözött, Viktor nem takarított ilyen rendszerességgel.

Viktor a csap alá tartotta a poharat és megtöltötte vízzel. Viktor elzárta a csapot. Viktor belekortyolt a vízbe. Viktor megint belekortyolt. Egy madár az ablakpárkányra repült. Viktor ránézett, közben a vízbe kortyolt. Viktornak eszébe jutott, amikor gyerek volt. Egyszer a tanárnője, akinek dauerolt barna haja volt, kék szeme, vastag keretes szemüveget viselt, drága parfümtől illatozott, 1,62 cm magas volt és 52 kg, a fogai hófehérek és egyenesek voltak, intőt adott neki, mert Viktor tüsszentett az órán, de kiderült, azért adta, mert azt hitte, nevetett és ezzel zavarta meg az órát.

- Jaj, mi lehet azzal a tanárnővel.

Viktornak eszébe jutott, amikor a tanárnő kötelező olvasmánynak feladta a Pál utcai fiúkat.

Viktor édesanyja csinált neki bundáskenyeret baracklekvárral.

Viktor leült. Vijtor majszolta az ételt, amíg a könyvet olvasta. Viktor elképzelte, hogy ő Nemecsek és az édes bundáskenyérnek sós íze lett, amíg könnyek között, szipogva olvasott.

- Miért kellett 10 éves koromban elolvasnom azt a könyvet? - kérdezte a most 25 éves, rövid, barna hajú, zsíros hajú, kék szemű, borostás, sovány, magas Viktor remegő hangon. Aztán mégis nevetni kezdett.

Emlékezett, amikor a testvére, Flórián egyszer földet etetett vele, mert elhitette vele, hogy, ha sokat rágja, olyan íze lesz mint a kakaópornak. Nem lett olyan íze, de Viktor kukacot is lenyelt. Utána kukacfalónak csúfolta a testvére, Flórián, aki nem is nézett ki úgy, mint Viktor, mert kövér volt, szőke haja a fenekéig ért, barna szemei meg mindig csipásak voltak, de legalább olyan magas volt, mint Viktor és így együtt kosárlabdázhattak.

- Jaj tesóm. Hiányzol! - nevette a most 25 éves Viktor.

Viktor belekortyolt a vízbe. Viktor a maradékot kiöntötte.

Viktor elment a szobába. Viktor kék zoknit vett föl, koszos farmert, gyűrött inget. Viktor elment a fürdőbe. Viktor fogkrémet nyomott a fogkefére. Viktor körkös mozdulatokkal megsikálta a fogait, 125 másodpercig. Viktor a fogmosó poharát feltöltötte vízzel. Viktor öblögetett, köpött. Viktor kimosta a fogkefét, kiöntötte a vizet, lekapcsolta a villanyt, kiment a bejárathoz. Viktor cipőt húzott. Viktor kinyitotta az ajtót, kiment, becsukta. Viktor bezárta a nagy kulccsal. Viktor elindult a kórház felé. Viktor benézett a postaládába, kidobta a reklámanyagot..."

nyilván nem tartja úgy ébren a figyelmedet, mint, hogy

"Viktor szemei úgy pattantak ki, mintha a fülébe kiabáltak volna. Olyan ideges volt, hogy egy falat se ment volna le a torkán. Gyorsan elkészült és elindult a kórházba..."