Csak én nem szeretem azokat a szerelemről szóló regényeket, amiknek egyes részei inkább filmbe illőek?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy teljesen értem, de megpróbálok válaszolni. Szerintem, mivel a könyvek léteztek előbb, és a filmek gyakran könyvekből vesznek át ihleteket, szerintem az ilyen tipikus filmbeli hangulatok (gyertyafény, zene a háttérben, stb.) könyveken alapszanak, csak mivel a legtöbb ember több filmet néz, mint könyvet olvas, és mert a filmnek van egy erősen mély nyomot hagyó vizuális és zenei világa (ami a könyvnek nincs), ezért párosíthatja az ember fejben ezeket "filmbe illő jeleneteknek", hiszen amiket én most felsoroltam, azok valóban sokat ismétlődnek filmekben, sorozatokban. Én úgy érzem, hogy ami téged zavar, az az, hogy inkább ezek miatt a bizonyos szituációk miatt klisésnek érzed a könyvet, és valószerűtlennek. Attól még, hogy másnak tetszik, neked nem kell tetszenie. Az ilyen valószerűtlen jeleneteket, mint a filozófikus beszélgetés (hacsak nem a régi világban játszódó művelt polgári vagy nemesi körben van helyezve a történet) valószínűleg nekem sem tetszene, mert nem tűnne igazinak, de nekem nincs olyan filmes élményem, ami eszembe jutna ilyenről (kivéve maximum a kosztümös filmek). Az említett könyvet nem nevezted meg, szerintem szerencsésebb lett volna egy könyvkibeszélőt kezdeményezni a megnevezésével, mert amiket leírtál példának, elég homályosak, legalábbis szerintem, és így nem biztos, hogy érdemben jól lehet válaszolni.