Jól gondolom, hogy valóban kevés lenne a közönsége egy ilyen könyvnek?

Question

Úgy vettem észre a többség nem szeret nehéz témákról olvasni. Vagy azért, mert ő maga is átélt hasonlót és nem szeretné megint átélni, vagy pont azért, mert nem tudná magát beleképzelni a helyzetbe. Úgy látom leginkább a thriller meg a fantasy megy. Ez az első könyvem, amiben sokáig eljutottam. Nagyon sok jó véleményt kaptam magára a könyvre. Megfogta őket az írásmód. Ugyanakkor magára az alapötletre megkaptam, hogy unalmas. Vannak más alapötleteim is pl. thriller zsánerben, ami meg nagyon sok mindenkinek tetszett (maga az ötlet, nem a könyv, mert azt még nem kezdtem el).
A lényeg, hogy amiatt hagytam abba azt a könyvet, mert úgy gondoltam, nem lenne közönsége. Egy veleszületett fogyatékosról szól és egy lányról, aki beleszeret, de a másik nem mer hozzá közeledni és ezért szenved.

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Igen, ha nincs jellemfejlődés, akkor az olvasó számára máshol kell adni katarzist, vagy valamit, ami miatt az olvasó több lesz a könyv elolvasásával. Lehet jellemromlás is, mondjuk annak tanításaként, hogy mennyire értelmetlen így élni, csak telik az idő és meghalsz, mielőtt bármi értelmeset csináltál volna az életedben. És egy ilyen negatív karakter mellé én tennék egy ellentétet is (nem feltétlenül főszereplőt). Egy nagyon pozitív, szimpatikus, akár naiv személyt, a hangulat kiegyenlítésére, és hogy legyen, akivel azonosulni akar az olvasó.

Válaszadó #1 · Answer

szerintem ne hagyd, hogy ez elkedvetlenítsen. az életről-lehozós könyveknek is megvannak az elkötelezett rajongói, vegyük csak az Oyasumi Punpun-t vagy Yanagihara A Little Life-ját, vagy a most Nobel-díjat kapott Krasznahorkai műveit.

a nálam olvasottabbak biztos tudnak hozni több/idevágóbb példát is

Válaszadó #2 · Answer

Tetszik a veleszületett fogyatékos fiú + sima lány koncepció, nagyon érdekes sztorit lehet belőle kihozni. De ha a fogyatékos szereplő tutyimutyi, önsajnáló, monológokban csendben szenvedő típus, az valóban unalmas lenne és nem egy szimpatikus jellem. Bocsi, hogy így képzeltem el a történetedet, természetesen fogalmam sincs, mit írtál eddig meg, lehet, hogy sokkal szimpatikusabb a főszereplő.Ha valahogy kihoznád a jellemét szimpatikusra, önfeláldozóra, hősiesre, tennél fordulatokat a történetbe, hogy zakatoljon, mint egy vonat, biztos sokan olvasnák. Én alapból erről a koncepcióról, hogy "a fogyatékos srác nem mer közeledni a szerelméhez" max 3-4 oldalt írnék, mert ahogy elképzelem, annyira nem történik semmi, nem felemelő, nem tanulunk belőle semmit, nem késztet további gondolkodásra stb.
Esetleg lehet ez a sztori, de akkor valahogy teljesen máshol kell kihozni a katarzist.

Válaszadó #4 · Answer

Thrillerben és fantasyben miért ne lehetne nehéz téma?

Válaszadó #5 · Answer

Ez miért lenne nehéz téma? Kis millió ilyen könyv, film és még képregény is készült. A legtöbbet pedig valós történetek ihlették, mint a WoW-os srác élete, Mats Steen.

Válaszadó #6 · Answer

Ez minden könyvre igaz. Valaki soha nem fog fantasyt olvasni, mert nem köti le van, aki a sci-fi-vel van így, van, aki meg a thriller-el. Ezt bármire rálehet húzni. Van, aki kimondottan ezeket a könyveket keresi, amiről te írsz és lehet, h messzire kerülik a ponyva regényeket. Mindennek meg van a maga fogyasztó rétege. Max vmelyiknek több.

Jól gondolom, hogy valóban kevés lenne a közönsége egy ilyen könyvnek?

Kapcsolódó kérdések: