Klasszikus irodalmi műveket tudnátok mondani? Olyanokat, amik neked sokat adtak, mély benyomást keltettek benned?

Az én kedvenc klasszikus irodalmi művei és szerzőim a következők:

-Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - Mert alapmű. Életem egyik alapműve, jellemformáló regénye.

-Szolzsenyicin - Mert reális, túlzásoktól mentes. Nálam realizmus=Szolzsenyicin.

-Hrabal - Mert egyszerre vidám és szomorú, kacagtató és megríkató, könnyed és mély.

-Rejtő - Szerintem alapelveit tekintve nagyon hasonlít Hrabalhoz, csak szélsőségesebb. Nála ami kacagtató, az fergetegesen humoros, ami szomorú, az tragikus.

-Voltaire: Candide - A másik jellemformáló mű, szintén mérföldkő az életemben.

Még sok olyan klasszikus könyv van, amit kedvelek, de nem kötelező olvasmányok, ezek csak a legnagyobb kedvenceim. Ha szeretnéd, még írhatok jókat.

A Bovaryné bennem igen mély nyomokat hagyott, az egyik olyan klasszikus, amit alig bírtam. (Ettől függetlenül elismerem, zseniális meg minden, de ha megint el kéne olvasnom...) Tolsztoj neked a Feltámadás kapcsán tetszett, én emiatt fordultam el tőle Dosztojevszkij felé (anyukám Dosztojevszkijért rajong, apukám Tolsztojt kedveli, ebben "anyás" vagyok). A Bűn és bűnhődés tényleg egy ismert, mindenhol tanított műve, javaslom én is, de szerintem olvastad.

Én, vissza a franciákhoz, Zolát nagyon szeretem, tőle a Germinal azóta is kísért, hogy az OK (Olcsó Könyvtár... nem mai darab) változat valóban olcsó volt, mivel hiányzott belőle valahol a tetőpont környékén húsz oldal. Nem volt kis munka fejben felépíteni, mi történhetett ott. Ennek ellenére megindított, *spoiler* a bányaló halálán tényleg sírtam *spolier vége*. (Talán az a spoiler-jelzés nem is kellett volna... de ha elolvasod, gondolj rám, hogy egy másik halál olvastán könnycseppet nem ejtettem. Ha odaérsz, látni fogod.)

Szintén franciák, Hugo - a Nyomorultak valóban nagy, nekem a Párizsi Notre-Dame is nagyon tetszett, a karakterek nagyon élőek (a leírások meg kellemesek, az előszóban a magyarázkodás meg rém unalmas).

Kis magyar: Jókai? Én kedvelem, tényleg... Vagy Móricz kegyetlen világlátása, Mikszáthnak meg a humora.

Csapongok tovább, Borges. Lehet mellette szó nélkül elmenni? Maradjunk a földrészen, Márquez, 100 év magány. (Mágikus realizmus, le sem tagadhatnám.)

Napestig tudnám folytatni, viszont dolgoznom is kell, így megyek. Nézz körül a világban, csapongj a témák, műfajok, korszakok között, egyik szerző egyik művétől a másikig, csak megtetszik valamelyik. A MEK mindig készségesen segít (de az első válaszadó javaslatait is hasznosíthatod, gyorsan bővülő olvasmánylistád lesz így).

Marquez: Szerelem a kolera idején, az egyik legjobb! :)

Illetve még egy pár, amiket szerintem olvass el, ha teheted:

Hardy: Egy tiszta nő

Maupassant: Szépfiú

E. Bronte: Üvöltő szelek

Az üvöltő szelek és a Szerelem a kolera idején tényleg nagyon jó könyvek!

Bennem mély nyomot hagyott:

Mesterségem a halál

Egy asszony élete

Effie Briest

Vágy és vezeklés

Jók még:

Quo vadis

A lét elviselhetetlen könnyűsége

Zabhegyező

Most ennyi jutott eszembe.

26/N