Miért nem érit meg a mai idősebb generáció, hogy a mai fiatalok, már nem szeretnek olvasni klasszikus irodalmi műveket?

Azzal nincs semmi aj, hogy Jane Austin regényei nem jönnek be neked. Nem mindenki szereti azt a stílust.. Nem is szabad erőltetni az olvasást.

Viszont abban igazat adok a szüleidnek hogy vannak nagyon jó 19. századi klasszikus könyvek amiket kár lenne kihagyni.

Nem szabad minden egyes könyvre rámondani, hogy "nem érdekel, nem olvasom el" Az esélyt meg kell adni, ahogy megadtad egy Jane Austin regénynek is. 30 oldal után nem jött be, letetted. Ezt kell csinálni a többivel is.

PL: Jókai Mórnak is vannak nagyon jó klasszikus regényei amik nem unalmasak, és zajlanak az események.

Vagy ott van Stendhal : Vörös és fekete klasszikus regénye.

Rengeteg jó klasszikus könyve van..

Én minden könyvnek adok esélyt. Ha 50 oldal után nem tetszik, akkor befejezem és keresek másikat..

első vagyok

Nem tudom milyen fajta könyveket olvasol szívesebben, de ha szereted ha zajlik az esemény, amiben van gyilkosság, árulás, megcsalás, kudarc, siker, háború, megtorlás. Amikor előtted válik valakiből hős vagy elvetemült, akkor nagyon ajánlom a

Maurice Druon: Az elátkozott királyok 3 kötetes regényét.

Garantálom, hogy nem fogod tudni letenni..

Van még jó pár könyv amire azt szoktam mondani hogy

"el kell olvasni, mielőtt meghalsz"

Így van, ahogy az első mondja. A XIX. századi nagyregényekben rengeteg cselekményszál van, néha "leülősebb" az elbeszélés, máskor meg pörög, mint a motolla. Sokan emlegetik id. Dumas regényeit, klasszikus kalandregények, a cselekményszálak fifikásak és embertelen mennyiségű a sztori, de az elbeszélés... nos, karakterre fizették. Ez néha nagyon látszik. De kalandregény, mindig történik valami fontos, ami előre viszi a cselekményt. (Csak jussunk el oda!)

Szerintem is adj esélyt, ha harminc-ötven oldalig nem jön be, még mindig leteheted.

Az általánosítás súlyos hiba. Én egy csomó olyan tizenévest ismerek, akik imádják az általad unalmasnak és túl régiesnek ítélt könyveket. Ez nem generáció kérdése.

A 19. századi klasszikusok között is egyébként ég és föld a különbség. Jókait én sem kedvelem, egyáltalán nem az esetem (26 éves vagyok). De ott van például Dumas, akit viszont valami elképesztő mértékben imádok. Őt ajánlom figyelmedbe neked is, ha kedveled az izgalmas kalandregényeket.

Bár nem 19. századi, hanem a 20. század elején élt és alkotott, de ajánlom Rejtő Jenőt is. Na, az ő könyvei aztán tényleg izgalmasak, pörgősek, szórakoztatóak és kalandosak.

Ahogy a mai írók között is óriási különbségek vannak, úgy régen is megvoltak ezek a különbségek. Nehogy azt hidd, hogy a 19. században mindenki ugyanúgy írt. Mert nem, nagyon nem. Nem tudom, tudtad-e például, hogy Sherlock Holmes történetei is a 19. században játszódnak (Sir Arthur Conan Doyle a szerző). Ha már csak őket összehasonlítjuk: Jókait, Dumast és Doyle-t - ég és föld a különbség, nem?