Akinek megvan a Szent Johanna gimi kalauz nem írná le hogy a harmadik részből mik a kimaradt részek?

Október 2., Péntek

{ - De neked legalább van vele emléked. Egy doboznyi – Mosolygott Virág, és végiggondolva tökéletesen igaza volt! }

Még jó hogy nem kezdtem el kidobálni.

- Oké. Akkor csak visszarakom a helyére – mondtam mosolyogva, aztán a dobozban turkálva kivettem egy műanyag kávékeverőt. – Fúúj, ez biztos nem emlék! – fogtam meg óvatosan, elég undorodó mozdulattal.

- Várj ez nem akkor volt amikor Cortez vett neked teát?

- Jaa! De. Akkor visszarakom – dobtam bele a dobozba, aztán a biztonság kedvéért rázártam a fedelet is. 

{Anyu a csillaghullás miatt tökre izgatott volt, egész délután főzött, hogy közben legyen mit ennünk.}

Októrber 22., Csütörtök

{ Jacques félénken közbeszólt, hogy ő is jelen van. A fiúk csak legyintettek. Szegény.}

- Miért? Szívesen és egyébként is. Más nem hívott!

- Mi fellépők vagyunk – tette fel a kezét Zsolti, mintha csak magyarázatra várnék.

- Dave nem fellépő – rágcsálta Virág a cukrot. A kijelentésre mindenki felfigyelt.

- Khm. Igaz – köszörülte meg a torkát Dave. – De én menedzserként jövök, nem kell hívnom senkit.

- Ez kamu – vigyorgott Virág.

- Jó, de nem lehet. Amúgy is az a-sok közül hívnék valakit, ha már muszáj. Az osztályból kizárt – vonta meg a vállát.

- Miért nem? – csodálkozott Virág, nagyokat pislogva.

- Lássuk csak. Emó Dórival jön, az tuti. Kingától félek. Reni meg… - vonogatta a vállát – Őt semmiképp – közölte egyszerűen.

- Mi? – kérdeztem, és hitetlenkedve elnevettem magam.

- Egyszer megmondtam, hogy ne hívd Dórinak! Dorián! Dorián a neve!!! – kiabálta Virág idegesen.

- Mi az, hogy semmiképp? – kérdeztem, de a hangom elveszett a zajban.

- Félsz Kingától? Ne röhögtess már! – vihogott Zsolti.

- Te nem láttad, milyen eszelősen tud nézni? – szállt vitába vele Dave.

Mindenki egyszerre beszélt, mindenki a sajátját fújta egészen addig, amíg Máday a vonalzójával egyenként fejbe nem csapta a fiúkat. Akkor véget ért az eszmecsere. Ráadásul az igazgatóhelyettes begyűjtött két PSP-t, egy csomag cukrot meg egy Kinder-játékot. És már kezdődött is a műsor.

{Az ’56-os megemlékezést furcsamód Máday nyitotta.}

November 17., Kedd

{Viszont a többi szünetben nem mentem le az udvarra, hanem a helyemen ülve olvastam (már amennyire tudtam Andris és Robi folyamatos vitatkozásától.)}

Közben meg elég sokat gondolkoztam. Talán igaza van Arnoldnak. Talán mással is barátkoznom kéne. Ebédszünetben kihalásztam az uzsim a táskámból, és az uborkakrémes szendvicsemmel (jaj) kimentem a folyosóra. Kinga az a-s lányokkal ácsorgott a suliboxoknál. Gondoltam, odamegyek. Oké, az, amikor hirtelen megálltam mellettük, mindenkinek ultrafurcsa volt. Én zavartan mosolyogtam, Kinga felvont szemöldökkel nézett, az a-sok meg abbahagyták a beszélgetést, várva arra, hogy elmenjek és folytathassák.

- Kinga, beszélhetnénk? – kérdeztem.

- Nem zavar, hogy éppen azt csinálom? – tárta szét a karját.

- Igen, tudom – vakartam meg a homlokom. – Akkor majd máskor.

Kinga sóhajtva a plafonra nézett.

- Menjetek el, később folytatjuk – utasította az a-s lányokat, akik érthetetlen módon szót fogadtak neki. – Mi az? – nézerr rám végül. – Kitalálom! Nem vállalod a fotózást a szalagavatón. Vagy nincs kedved eljönni, mert éppen sírni fogsz valami olyan nevetséges dolgon, mint hogy például Cortez nem fogadta el a rágót, amivel megkínáltad…

- Na jó, őszintén nem tudom, hogy miért hozzád fordultam – motyogtam dühösen.

Kinga néha olyan gonosz tud lenni!

- Ó, nem talált? Várjunk csak, mi lehet még, ami fontos neked. Á, igen. Megkérsz, hogy legyek a szomszédod valamilyen béna Facebook-játékban!

- Nem – ráztam a fejem csalódottan.

- Akkor?

- Mindegy nem fontos.

- Nyögd már ki, nem érek rá egész szünetben!

- Jó, csak azt akartam kérdezni, hogy mivel holnap elmarad az utolsó két óra a szalagavató próbák miatt, lenne-e kedved, tudod… szóval csinálni valamit – nyögtem ki végül.

- Kinga felvont szemöldökkel, csodálkozva meredt rám.

- Minek? – kérdezte végül, nagyon sokára.

- Csak úgy – vonogattam a vállam.

- Nos – töprengett. – Holnap nem érek rá.

- Oké, értem.

- Vagyis holnapra van programom.

- Nem gond, majd máskor – legyintettem, mintha ez egyáltalán nem lenne baj.

- De, ha gondolod…

- Szívesen! – mosolyodtam el, meg sem várva, hogy befejezze.

- Jó nem bánom, gyere velem.

- Oké. Hova?

- Hajgumit veszek – közölte halál komolyan.

Belőlem azonban kitört a nevetés.

- Ez nem program!

- Neked még ennyi programod sincs, szóval jó lenne, ha nem nevetnél! – kedvtelenített el egy pillanat alatt.

Mindegy, a lényeg, hogy holnap Kingával leszek suli után. Lehet, hogy nem a legnagyszerűbb program, de annál sokkal jobb, mint otthon ülni és unatkozni.

{ Infón Tölgyessy feleltetett ( Robi és Gábor felelt, természetesen ötösre), aztán elfoglalhattuk magunkat.}

December 11., péntek

{ Mivel nem bólogattam megértően, ott is hagyott a folyosón, és rohant le az udvarra, hogy Doriánnal együtt utálhassák a világot. Klassz.}

Utolsó óra után Arnolddal a suliboxoknál pakoltunk, amikor Kinga megállt mellettem.

- Jó hétvégét – mondta, de nem úgy, mint aki igazán ezt kívánja, hanem mint aki tudja, az övé jó lesz, az enyém meg a szokásos.

- Neked is – feleltem.

- Meglesz – kezdte, alig várva, hogy elmesélhesse. – Ma Olivérrel skype-olok, rengeteg dolgot kell megbeszélnünk, holnap korizni megyek az a-sokkal, vasárnap pedig hóembert építünk a színjátszósokkal, aztán beűlünk teázni…

- Jól hangzik – mosolyogtam.

- Igen. Valóban – tűnődött. – Na, sziasztok – köszönt, és otthagyott minket.

Arnolddal és Karcsival a dombon felfelé sétáltunk, a járdákról már eltakarították a havat, így vizesen csillogott a fekete aszfalt. Felfelé baktatva az IPM legújabb számáról beszélgettünk.

- Odaadom, ha kell, mi már kiolvastuk – szóltam. Karcsi örömmel bólogatott, úgyhogy magam elé húztam a táskám, hogy kihalásszam belőle. – Tessék – nyújtottam felé.

Előttem sétáltak. Arnold éppen fellapozta a magazint, hogy megmutasson Karcsinak valamit, én meg loholtam utánuk azon szenvedve, hogy visszacsukjam a táskám. Mármint csak akartam. Mert megakadt a szemem valamin. Elképedve vettem ki az adományozásra odaadott hemingway - könyvem, és egy pillanatig azt hittem, hogy megőrültem. Tudtam, hogy odaadtam, de hogy került vissza hozzám? Lefagyott újjakkal, a hidegtől dideregve nyitottam ki a könyvet, és az első oldalt meglátva elmosolyodtam. Másolom.

Hiányozna neked ez az Öreg halász… Csúnyán leárazták. C.

Annyira vigyorogtam a könyvre, hogy észre sem vettem Arnoldékat, akik bevártak.

- Mi az? – kérdezte. Mosolyogva nyújtottam, Arnold pedig rezzenséstelen arccal elolvasta.

- Beleírt.

- Bele.

- Hogy írhatott bele? Komolyan mondom, egyesek felháborítóan kulturálatlanok…

Hát, ez van. Arnold dühöngött, Karcsi nem értette és meg örültem. Szívből.

Cortez: 5/5*** - visszavásárolta nekem a könyvem!!! Hűűű.

{Virág: 5/1 – offline volt msn-en.}