Mit gondoltok Éles Mirjan Elmebaj című novellájáról?

1. vagyok, rádásul "ezt hiszük". Jaj.

A fülszöveg megfogalmazása is elég suta, szóval ha maga a "mű" is ilyen, akkor duplán jaj.

A Publiónál csak a pénzt szedik el, szerkesztőt, korrektort nem alkalmaznak??

Nem olvastam, és nem hiszem, hogy adnék azért a 24 oldalért 420 forintot. A fülszöveg alapján mintha komoly akarna lenni, bár a helyesírásra nem futotta: értem én, hogy a habkőnyű hab-kő-nyüvet jelent a helyesírás ellenőrzőnek, ezért nem húzza alá pirossal, de ennyi szöveget alaposan átolvasnia a szerzőnek igazán nem lett volna nehéz. Viszont az "elcseszett" meg nem éppen komolyan vehető egy alcímben, mintha humorral oldaná a feszültséget, de hogy jóval-e, arról nem győz meg.

A borítókép viszont tetszik. A színvilág az az "elmebajos" mosoly, még akár a zaklató hősnő is lehet, akinek talán szívesebben is ismerném meg a lelkivilágát, mert ritkább az olyan történet, ahol nem az elszenvedőn van a fő hangsúly. Szóval könyvesboltban, még az is lehet, hogy kézbe venném, és akkor már belelapoznék - persze érthető, hogy 24 oldalt kitenni egy gyorsolvasó szeszélyének nem volna jó bolt.

Ha te is tudod, hogy ezek gyerekes befejezések, akkor minek teszed ki? Csak még hiteltelenebbé válsz, mint író, még akkor is, ha poénnak szántad - miközben olyan témát választottál, ahol a viccelődéssel igen is beletaposhatsz mások lelkébe. Lehet humorral oldani a kínt, de ahhoz az átélőnek lélekben nagyon fel kell nőnie. Ilyen jellegű fikcióban megoldásként alkalmazni a humort gyakorlatilag kötéltánc a Grand Canyon felett - nagyon meg kell találni a hiteles karaktert.

Ráadásul magad is minősíted az írásodat a szerénység álcája mögé bújva, ez elég nagy öngól: "selejtet adok jó pénzért" - kb. így próbálod eladni. A szépírás is egyfajta kommunikáció (magas szinten művészet). Ha te íróként azt kommunikálod, hogy nem vagy komolyan vehető, akkor kitől remélheted, hogy komolyan veszi a munkádat? Látom, hogy ott van a moly.hu-n is, hát egy Éles Mirjan ne mondja a saját novellájáról, hogy vannak benne hibák és vannak hozzá gyerekes alternatív befejezések, mert a többi írására sem lesznek kíváncsiak. Ezt a hozzáállást még együtt érző mosollyal el lehet fogadni azoknál, akik névtelenül feltöltik első szösszeneteiket, hogy írjanak róla véleményt (mellesleg szívességből, még ők fizethetnének egy építő kritikáért). De te már kitetted a kirakatba, pénzt kérsz érte, tehát értéket tulajdonítasz neki, és azt várod, hogy más is ezt tegye azáltal, hogy kifizeti. Hát akkor legalább te gondold, hogy jó. Vagy, ha te sem gondolod annak, akkor ne tedd ki. Javítsd, amit nem találsz benne jónak.

Az árat akkor csökkentsd, ha nincs rá vevő. Ugyanis amiről eddig szó volt, az tőled függött. Nem azt javítod, amit mások mondtak, hanem amit te gondolsz rossznak, a kritikákat "csupán" mérlegeled (máskülönben azt írod, amit ők mondanak, mintegy diktafonná válsz). Viszont, hogy kifizetik-e az árat, az már a közönségtől függ. Ott számít a visszajelzés, mi az, amit hajlandóak megadni, és nem bosszankodnak utána, hogy kidobták az ablakon.

Először is, hogy drága. 24 oldalért 500 Ft? 600 Ftért Júlia regényt vehetsz az újságárusnál és az legalább 3x ennyi oldal. Kinyomtatva meg nevetséges.

A másik, az elmebaj, mint téma. Én értem, hogy nagy ambíciók vannak itt kérem alássan, de az elmebaj, egy olyan téma, ami nem hálás. Nagyon nehéz hiteles képet adni róla, úgy hogy az olvasót behúzd ennek a világába, és úgy érezze megmerítkezett egy olyan dologba, ami távol áll tőle. Innentől kezdve még az olvasottabb regények (Szétcsúszva pl) is sokszor válnak így valami könyörgésé, az egész nevetséges lett, vagy tök közömbös. Én már nagyon várok egy íróra, aki elvégzi a megfelelő háttérkutatást és megvan az a mesés képessége, hogy hitelesen és érdekesen adja elő ezt a sajátos állapotot. (mondom én ezt úgy, hogy én bejáratos vagyok a zárt osztályra)

Szóval a témát tekintve, 24 oldal szerintem nem elégséges, ahhoz, hogy jól felépíts mindent és az olvasót bevond ebbe a világba. Túl komplex a téma, és túlságosan is távol áll egy átlagos olvasóhoz.

Aztán ott van minden amit megtudunk a novelláról... ami nem túl bizalomgerjesztő. Legalábbis mint potenciális vásárló mondom ezt. Ha az unokahúgim lennél, biztos megvakarnám a fejed, hogy de tündi-bündi vagy, irodalom órán összerittyentettél egy ilyen kis szösszenetet. És el is olvasnám. De nekem teljesen idegen vagy, 500 Ft-ot még egy Júlia regényre is sajnálok kiadni, nemhogy egy összecsapott valamire.

Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek mint író, akkor komolyan is kell neki állni a dolgoknak. Nem elég a sulis füzet hátsó lapjára lefirkantott gondolataidat szép köntösbe öltöztetni, mert ezt bármely olvasó megteheti, és teljesen ingyé' van saját magának.

És elsőre nem egy ilyen mély fekvésű témát választanék, mert ez még rajongott írónőnek is mellékvágány szokott lenni.