Légyszíves véleményeznétek a történetemet?

Az árvaház

Volt egyszer egy kislány s annak egy anyukája. Egy szép nagy családi házban éltek ketten. Az anyja a Mágusok Tanácsának az egyik képviselője volt. Nagy erővel rendelkezett. Sokat mesélt neki, tündérekről, manókról, boszorkányokról, vérfarkasokról. A lány azt hitte mind ez csak mese. Egy nap a lány anyja meghalt. Amikor rátalált, az anyja teste megfehéredve, erei kidagadva a bőre alól, feketén éktelenkedtek a testén. A szomszéd két nappal később talált rájuk. A szomszéd ki hívta a rendőrséget. Még délelőtt kijött kettő rendőr a házhoz. Egy óra leteltével az utca lakói, a rendőrség alkalmazottai, a halott kém és, még aki arra tévedt mind ott volt a ház előtt. A kert bejáratától húztak egy sárga szalagot, ezzel zárták le a tett helyt. A lányt rendőrök bekísérték az őrsre. Majd kikérdezték a történtekkel kapcsolatban.

Doroti

Miután kikérdeztek, leültem a padra. Fáradt, éhes voltam. Ezek mégsem tűntek annyira jelentőség teljesnek. Folyton anya jutott eszembe. Nem tudtam miben halhatott meg, de valahogy nem tűnt emberinek. Sokkal inkább hasonlított azokra a mesebeli lényekre, amit mesélt nekem. A délután nagy részét a padon ülve töltöttem. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem folyton: Mi történt vele? Léptek zaját hallottam és megállt előttem valaki. Felnéztem. Egy harmincas éveiben járó nőt pillantottam meg. Kedvesen mosolygott.

- Szia! Betty Morgan vagyok, a gyámügyelettől. Határozatlan ideig, egy nevelő intézetbe küldenek téged. Kérlek, kövess!

Elindultam utána, kimentünk a rendőrségről, megálltunk egy autónál kinyitotta nekem a hátsó utastér ajtaját. Beszálltam. Elindult a kocsi. Az ablakon keresztül néztem a tájat. New Hawen. Itt nőttem fel. Kicsi város már szinte falunak nevezhető. Kevés a lakóház, inkább kertes házakat lehet látni. Megállunk egy épületnél. Talán 3 szintes lehet. Felnézek és: New Haweni Árvaház. Ezt látom kiírva. A Betty kinyitja az autó ajtaját.

- Gyere!

Kedvese mosolyog. Szimpatikusnak tűnik. Kiszállok és követem. Bemegyünk. A portán egy idős nő van. Betty oda add egy összefűzött mappát neki. Az idős nő megnézi. Betty elköszön, kimegy az ajtón.

- Üdvözlöm Kisasszony! Az én nevem Magdolna. Kérem, Kövessen!

Elindul felfele. Követem a harmadik emeletre. Amikor felér, a lépcsőre jobbra fordul. Egészen a folyosó végéig megyünk. Megáll és kinyitja a szoba ajtaját. Felnézek. Az ajtót tetejére: 323 ez van kiírva. Bemegyek.

- Itt fogsz élni. Egészen, el nem éred a megfelelő kort, vagy örökbe nem fogadnak.

Leülök az ablaknál lévő ágyra.

- Két lánnyal fogsz együtt aludni. Többiek most esznek. Gyere te is. Bemutatlak a szobatársaidnak.

Mielőtt követném, kinézek az ablakon. Már besötétedett. Még az nap megismerkedtem Blankával és Ágátával. Kedves lányok, össze is barátkoztunk. Öthét után, egyik nap Blankával és Ágátával megszöktünk az árvaházból. Megbeszéltük, hogy sötétedésnél találkozunk az árvaház hátsó bejáratánál. Én a családi házunkhoz mentem vissza. A háznál, amikor elhagytam egy sárga szalag volt, most helyette egy méter maga fehér tábla van. Rajta pirosan virít az Eladó szó. Körül néztem. Ebben az időben nem járkált az utcába senki. Mielőtt a rendőrök bevittek az őrse eldugtam a zsebembe a hátsó ajtó kulcsát. Remélem nem cserélték ki. Megkerültem a házat, a kulcsot a hátsó ajtó bejáratának zárjába illesztettem, majd betettem és elfordítottam. Szerencsémre nem cserélték le a zárt. Bementem és becsuktak az ajtót. Amikor meghalt anyám a padlás kulcsát szorongatta a kezében, akkor kivettem és zsebre tettem. Most elővettem és elindultam felfele a lépcsőn. Mikor felértem, balra fordulva a folyosó végéig mentem egészen a padlás ajtajáig. Kinyitottam. Valami az ajtó felső pereméről a földre esett. Lenézve láttam, hogy egy darab összehajtott papír. Felvettem és kinyitottam:

Tároló szekrény!!!

Ez volt ráírva. Először is agyon furcsálltam, hogy ki és miért akar nekem üzenni, vagy ha nem is nekem, kinek? Nem törődve tovább végig mentem a folyosón és a lépcsőn keresztül le a földszintre. Balra lévő ajtón keresztül a konyhába jutva oda mentem a tároló szekrényhez. Észrevettem, hogy kulccsal nyílik. Minden mindegy alapon megpróbálkoztam a padlás kulcsával. A zárba helyezve a kulcsot elfordítottam. A zár kattanva kinyílt az ajtó. A szekrényben találtam egy borítékot és benne egy könyvet. Kivettem a szekrényből, s leültem egy közelebbi székre. Az asztalra tettem a könyvet. Kinyitva a borítékot anyám medálját és egy levelet találtam:

Kedves Dorotim,

amikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek. Nem tudtam elmondani, bocsánatot kérek, de már nem is fogom tudni. Holnap fog jönni egy úr ki végez velem. Míg ezeket a sorokat írom neked egy folytában, olyan érzésem van, hogy nem így kéne el mondani, de nem látok rá más alkalmat. Inkább leírom egyszerűen és remélem, egyszer megbocsájtasz, majd nekem. Emlékszel még a mesékre? Amiket meséltem neked? A tündérekre, boszorkányokra? És sok más nem evilági lényre? Sajnos azok igaziak voltak. És te is egy vagy közülük, mint a hogy én voltam. Mágus voltam épp olyan amilyen majd te leszel egyszer. Sok mindent nem akarok elmondani így és már szerintem nem is tudok. A könyvben egy szellem lakozik. Ő majd mindent elmond, amiről tudnod kell. Nem fog beszélni, de betűk formájában meg fog jelei a hangja. Ha olvasod, ezt a levelet én már nem leszek az élők között. Ha olvasod, ezt a levelet óvakodj a vörös sárkánytól. És ne feledd! Mindig is szeretni foglak:

Anya.

Eltettem a levelet a zsebembe. Sötételedett. Nem akartam ezzel foglalkozni. Ha anyának igaza van, a könyvből majd megtudok mindent. Bezártam a tárolót, felszaladva a lépcsőn a padlás ajtaját, majd a hátsó ajtón át távoztam. Már majdnem ott voltam az árvaháznál, mikor a közelebbi sikátorból egy sikítást hallottam. A nadrágom derekába csúsztattam a könyvet. Átmentem az úton és befordultam a sikátorba. Egy rémült velem egy idős lány arcát pillantottam meg. Tőlem nem olyan messze állt, előtte egy férfi, vascsővel a kezében. A kislány felé közelített. Már épp készült lesújtani a lányra, oda rohantam és sikerült ki ütnöm a kezéből a vascsövet, a támadót meglepődése miatt a földre terítenem. A lány engem hátra hagyva elmenekült. A férfi meglepődöttségéből észhez tért, felvette a vascsövet a földről és felém támadt.

- Ne!

Hangom erősebb lett, és következő percben az előttem lévő férfi falnak repült, s ájultan le esett róla. Hirtelen neszt hallottam a hátam mögül, megfordulva egy idősebb embert láttam. Valamit mondott vagy mormolt, de nem értettem. A következő pillanatba mintha valami a fejemhez csapódott volna, majd elsötétült minden. Amikor magamhoz tértem a fejem agyon fájt és egy nő ült mellettem. Mikor észrevette felém hajolt. Arca szigorú, mogorva és aggódó volt. Kellett egy kis idő, míg szemem megszokta a fényt. Mikor már rendesen láttam felismertem a mellettem ülő Bettyt. Körbenéztem egy korházi szobában lehettem.

- Jobban vagy?

- Fáj a fejem.

- Ez természetes mivel beverted valamibe. Miért szöktetek meg és hogyan kerültél egy sikátorba?

- Nem szökött meg senki, én csak vacsora után kimentem sétálni.

Tiltakoztam, hogy mentsem az irhám és a lányokét.

- És, hogyan kerültél a sikátorba?

- Besétáltam oda.

- Oké.

Mondta elnyújtottan, mint aki nem hisz nekem. Igazság szerint én nem emlékeztem semmilyen sikátorra.

- Miért szöktetek meg?

- Nem szöktünk meg. Én csak vacsora után elmentem sétálni.

Mondtam neki már másodjára.

- Először is ne hazudj, kérlek nekem! Másodszor egész nap nem látott titeket senki, se ebédkor, s téged vacsorakor. Harmadszor a kamera a hátsó bejáratnál felvette, amint reggel elhagyjátok az árvaházat. Negyedszer meg a barátnőiddel már ezt megbeszéltük.

Mondta Betty dühösen, majd csak mosolygott a próbálkozásomon Arra, nem gondoltam mikor megszöktem.

- Melyik korházban vagyok?

- Nem vagy korházban, szerencsére. Az árvaház ápoló termében vagy.

Nem ismertem az árvaháznak ezt a részét.

- Megyek, behívom az orvost.

Kimet, majd párperc múlva vissza tért az orvossal. Igazán idősödött már szegény ember, s nem értettem, miért nem ment még nyugdíjba.

- Szervusz, Édeském! A neve Dr. Müller, s én foglak megvizsgálni.

Elővette a sztetoszkópját ellenőrizte vele a légzésem, szívverésem, majd megmérte a vérnyomásom.

- Minden rendbe a kislánnyal, ha esetleg szédülne, vagy hányingere lenne, vegyen be ebből kettőt.

Mielőtt oda adta volna Betty kezébe a gyógyszert ráírta: Max Kettő!

Másnap, amikor felkeltem, a nevelők azt az utasítást adták, hogy szedjük össze magunkat és menjünk le az ebédlőbe. Amikor leértünk a lányokkal, már mindenki a helyén ült. Leültünk az egyik asztalhoz.

- Ma… - innét már nem nagyon figyeltem Magdolna mondani valójára.

- Hol voltál tegnap és hogyan kötöttél ki a sikátorba?

Kérdezte suttogva. Nem igazán volt alkalmam velük beszélni.

- Anyám házánál. Majd mindent elmondok. A sikátorra meg egyáltalán nem emlékszem, hogy hogy kerültem oda.

- …. Elmehettek.

Fejezte be Magdolna.

- Miről volt szó?

- Pár ember jön, akik lehet örökbe fogadnak az árvaházból valakit.

Mondta Ágátá, mert hármunk közül csak ő figyelt Magdolna mondani valójára.

Az nap délelőtt fiatal pár jött, hogy valakit örökbe fogadjanak. Mindanyónkat végig néztek és valakivel beszélgettek is. Végül egy Janet nevű lánnyal távoztak. Délután jött egy idősebb férfi, ballonkabátot és sötét farmert viselt. Körbenézet, majd elment a nevelőkkel beszélni. A lányokkal az időnket a szobánkba töltöttük. Elmeséltem nekik a tegnap történteket.

- Hogy nézett ki a könyv?

Kérdezte érdeklődve Ágátá. Előhúztam a párnám alól a könyvet.

- Így.

- Megnézted már belülről?

- Még nem. Egyelőre nem tervezem.

- Ez tök abszurd, egy könyvben nem lakozhat, szellem, mert az csak a mesékben léteznek.

Szólt közbe Blanka. Én csak vállat mondtam.

- Nem tudom, é sem hiszek benne nagyon.

Kopogtattak az ajtón, majd az egyik nevelő jött be.

- Dorotea Moór kisasszony, kérem, jöjjön velem!

Mind a hárman meglepetten néztünk. Követtem a nevelőt Magdolna irodájába. Amikor, beléptem a ballonkabátos férfi ült Magdolna előtt.

- Doroti, kérlek, ülj le! Ő itt Torin Friczroy.

Leültem a férfi mellett lévő székre.

- Ő örökbe kíván fogadni, és még a mai napon távozni fogsz vele. Kérlek, menj fel a szobádba és pakold össze a holmid.

Nem tudtam mit szólni, csak felmentem a szobába. Blanka és Ágátá érdeklődve néztek, hogy mi volt.

- Örökbe fogadtak.

Mondtam ki. Ők se tudtak erre nagyon mit mondani. Blanka elment a szekrényéhez, és ki vett belőle egy telefont SIM kártyával. Oda jött az ágyamhoz.

- Ez ellen nem sok mindent tudunk tenni. Ezen keresztül majd el fogsz minket érni.

Nyújtotta felém a telefont. Elvettem tőle, majd amikor Ágátá is oda jött megöleltem őket.

- Nagyon szeretlek, titeket ugye tudjátok?

- Igen, de most készülődj.

Mondták egyszerre. Elkezdtem pakolni, nem sokkal miután végeztem, bejött Magdolna és mondta, hogy kövessem. Elbúcsúztam a lányoktól és mentem utána. Kimentünk a kapun a férfi ott állt az autójánál. Beszálltam előre, majd ő is és elindultunk.