A SZJG-ben, hanyadik reszben van az, amikor Zsolti hastancol egy oran?

" - Tudod, sok mindent láttam már a pályafutásom során, de két dolgot biztosan nem fogok elfelejteni az elmúlt négy évből - folytatta. - Az egyik, hogy milyen volt téged tanítani. Bármit mondtam, érdekelt. Láttam a szemedben, hogy valóban, igazán, őszintén kíváncsi vagy. Hogy nem csak olvasod, hanem szereted is a könyvet. Megbecsülöd, értékeled, hagyod, hogy elvarázsoljon. Soha nem láttam még tanulót a legnagyobb káosz közepette, a helyén ülve olvasni úgy, hogy annyira belemerül egy történetbe, hogy fel sem tűnik neki, mi történik körülötte - magyarázta, én pedig hálásan, szinte könnyezve hallgattam.

- Köszönöm - bólintottam fájó szívvel. Nehéz a búcsú, egyre nehezebb. - És - köszörültem meg a torkom - mi volt a másik dolog az elmúlt négy évből, amit a tanár úr nem fog elfelejteni? - érdeklődtem, arra utalva, hogy Kardos még nem fejezte be a mondandóját.

- Amikor Nagy Zsolt hastáncolt az órámon. Bár az egy egészen másfajta "feledhetetlen" kategória - tűnődött, én meg hangosan felnevettem." (Örökké 8/2)