Pontosan hogyan van az idézet a bérgyilkos pengéjében, amikor megkerdezik Aelintől hogy miért verte meg a főnöke? A kérdéstől a fejezet végéig kéne.

– Figyelj csak – szakította félbe a gondolatait Mikhail, és felé bökött a villájával –, aztán megérdemelted-e, hogy a mestered kékre zöldre verjen? 

Ansel komoran nézett rá, Celaena pedig kihúzta magát a székén. Ráadásul most még Ilias is odafigyelt, szép szemét az ő arcán pihentette. De Celaena Mikhailra nézett. 

– Az attól függ ki meséli a történetet. 

Ansel kuncogott. 

– Ha Arobynn Hamel meséli a történetet, akkor bizony megérdemeltem. Jó sok aranyába kerültem, valószínűleg egy kisebb vagyonba. Engedetlen, szófogadatlan voltam, ráadásul egy csepp megbánás sincs bennem azért, amit tettem. 

Továbbra is állta Mikhail tekintetét, akinek a vigyora lassan lekonyult. 

– De ha az a kétszáz rabszolga meséli a történetet, akiket felszabadítottam, akkor vélhetőleg nem érdemeltem meg. 

Már senki sem mosolygott az asztalnál. 

– Te jó ég! – suttogta Ansel. Egy pár másodpercig igazi csend telepedett a körükre, Celaena folytatta az evést. Ezek után nem volt kedve tovább beszélgetni.