Az normális hogy Harry Potter megszállott vagyok?

Én is imádom, főleg ha az első részeket nézem, amik még kisebb koromban láttam először. :)

Mondjuk minden fantázia világról szóló filmet, animációt szeretek, illetve én is ilyenek tervezésével szeretnék foglalkozni, szóval nem vagy egyedül, sokan vagyunk. :D

Normális, hogy úgy járok dolgozni, hogy egy varázspálca van a retikülömben?

Tök normális vagy, ne aggódj. A muglik véleménye úgysem számít :D

sk.

Szilfa, 13,5 hüvelyk, közepesen hajlékony, sárkányszívizomhúr maggal :P

Én is az vagyok, és hidd el, rengetegen azok még a világban. Amikor megjelent az Elátkozott gyermek, akkor volt a Libriben Harry Potter est. Ahh, mintha haza mentem volna. Volt, aki tényleg talárban mászkált, néhányan varázspálcával hadonásztak, nekem meg egy időnyerő volt a nyakamban. És nem éreztem azt, hogy ez nem normális. Amióta pedig belecsöppentem a fanfictionök világába, azóta végképp lehetetlenség ebből kiszállnom, de nem is akarok. Jól érzem magam így, és inkább könyvfüggő legyek, mint mondjuk cigizzek, alkoholista legyek, vagy drogozzak.

Ezzel még csak nem is ártunk senkinek. De hidd el, napi 5 órát utazom, és ha épp nincs más, amit olvashatnék, akkor általában képzeletben a varázsvilágban tartózkodom. De amúgy az uncsi tanórák alatt is azt fontolgatom, hogy mennyivel értelmesebb lenne SVK órán ülnöm.

Kétlem, hogy ezért bolondnak lehetne bárkit is nevezni. Mindenki rajong valamiért. Egyesek a Marvel univerzumban merülnek el így, mások énekesekért vannak oda, megint mások pedig a horgolás megszállottai.

"Valahogy annyira szeretném ha mindez igaz lenne...annyira élnék a Roxfortban! Mindig csak ez jár a fejembe! "

Nos, hogy egy bölcs varázsló szavait használjam:

"Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne lehetne valóságos?"