Hogyan kezdhetném el?

Ha van ötleted, elképzelésed, akkor nem lehet jó választ adni.

Nincsenek szabályok, érzésre történik az egész.

Alapvető fogalmazási szabály, hogy legyen bevezetés, tárgyalás, befejezés. Ez hosszabb terjedelmű műben több is van, lényegében a történet jelenetei is ezekre tagolódnak. Meglehet, hogy a bevezetés csupán egy mondat, amivel mintegy képbe rántod az olvasót.

Nem kötelező, de érdemes mindjárt eseménnyel indítani. Ha olyan környezetben játszódik a történeted, ami nem egyértelmű (kitalált univerzum, vagy a médiában is ritkán bemutatott kultúra), akkor fontosabb szerepet kapnak a leírások, hogy aki olvassa a könyvet, bele tudja magát élni. Ellenkező esetben a leírásokat egyszerűre lehet venni, röviden is elég megemlíteni a helyszínt (teljesen nem szabad kihagyni, mert akkor olyan lesz, mint rajzfilmfigurák a fehér háttérben).

A szépírásnál az olvasás lendületére kell figyelni. Szereplők mozognak különféle környezetekben, és hatást gyakorolnak egymásra. Megfelelően kell adagolni az információt. Ezt sok olvasással és gyakorlással lehet kifejleszteni, nincs rá tuti recept. Képzeld el, hogy írás közben ide-oda rakosgatod az olvasót: egyszer az egyik szereplőhöz közelebb (nézőpontkarakter), máskor a másikhoz. Olyankor bemutatod a gondolat- és érzésvilágukat, illetve a közlést - párbeszéd. Ez gyakran annyi, hogy múlt időből jelenre váltasz, mintha a szereplő gondolatát tolmácsolnád: "vajon mire gondolhat?". De akkor is működik, ha a narráció eleve jelenidőben van, érezhető, hogy valakinek a fejéből nézünk ki. A narráció meg, amikor egyik szereplőhöz sem állunk közel olyankor a narrátor elbeszéli a történetet. Megfelelő ritmusban kell kezelni a narrációt és a nézőpontkaraktereket. Ha sok a párbeszéd, adj hozzá cselekvést (nagyon jó alkalom a szereplők habitusainak bemutatására, ami egyéniséggé teszi őket: hajába túr, megvakarja a füle tövét, megszívja a cigarettát stb.). Ha véget ért a diskurzus, jöhet egy kis leírás (környezet és/vagy cselekvés sima narrációban).

És mindemellett törekedj arra, hogy ne csak láttass, hanem a többi érzékszervet is vond be: hangok, ízek, szagok, tapintások, sőt metafizikaiak (megérzések, sejtések, amik akár valóságosak, akár csak a szereplő képzelgései, hatást gyakorolnak rájuk).

talán kezd ott, hogy ne "higyet" írjál "hogy" helyett.

aztán folytasd az önismerettel, hogy vajon te kellően tehetséges, művelt, tanult, olvasott vagy-e ahhoz, hogy ekkora fába vágd a fejszédet, és rögtön könyvet írj?

vajon felkészült vagy-e rá, ha egy anonim fórumban tudakolod az írásmesterség alapvető fogásait?

szerintem a fenti kérdéseim mindegyikének végére egy nagy NEM-et odabiggyeszthetsz.

Ugyan már! Annyira nem szeretem ezt, amit a hármas is csinál. Ki az, aki még sosem nyomott félre egyetlen betűt sem? Láttam kiadatva olyan könyvet, amiben volt egy-két hiba, pedig elvileg le is lektorálták. És? Attól még tök jó volt, de nyilván jobb, ha nincs benne ennyi hiba sem. (Az más kérdés, hogy a kérdező következetesen higyet ír hogy helyett.)

De lelkes kezdőként mért kell valakinek letörni a szárnyait? Nem azt mondom, hogy dicsőítsük, meg hazudjuk neki azt, hogy jó a sztorija, miközben olvashatatlan, de nem kéne ilyen negatívan hozzáállni. Minden író kezdő volt egyszer. És igen, sokan vannak, akik végül megunják és abbahagyják, meg vannak, akik csak maguknak írnak, mert örömüket lelik benne, vannak, akik feltöltik a netre, és keveseknek megadatik, hogy kiadatják a történetüket.

"aztán folytasd az önismerettel, hogy vajon te kellően tehetséges, művelt, tanult, olvasott vagy-e ahhoz, hogy ekkora fába vágd a fejszédet, és rögtön könyvet írj?"

De mit értünk könyv alatt? Lehet regény, novella, egyperces, ésatöbbi... Könyv akkor lesz, ha kinyomtatva a kezedbe tudod venni. Bár a kérdező is így hivatkozott rá...

De lehet, írna egy jó ötoldalas történetet, ami humoros, egyedi, szórakoztató. Ilyen történetet egy ötéves is ki tud találni, nem kell hozzá annyira műveltnek, meg tanultnak lenni.

(És amúgy a mondatokat nagybetűvel szoktuk kezdeni. Legalább is felénk úgy szokták.)

És én most nem konkrétan a kérdezőt védem, hanem mindenkit, aki új dologba kezd, legyen szó bármiről. Életünk végéig halogathatnánk, hogy "Húú, én még nem vagyok ehhez elég művelt, majd ha már az leszek!" De tényleg. Ennyi erővel nem megyünk el dolgozni, mert még nincs tapasztalatunk. Ülhetünk egy helyben harminc évig, attól még továbbra sem lesz. Ha meg nekiállunk, meglátjuk, hogy nekünk való munkáról van szó, vagy épp pont nem, és keresünk másikat. De el kell kezdeni!

Lehet, megírja ugyanazt a sablonsztorit, amit előtte már húszmillióan, telerakja Mary Sue-kkal, kiszámítható, vagy épp sehova sem tartó cselekménnyel... ÉS? Nem kötelező elolvasni. Valószínűleg pár év múlva ő is látni a fogja benne a hibákat, de ha most megírja, akkor meg tök büszke lesz rá. Ha élvezte csinálni, akkor megérte.

Kérdező:

Tudom, fura, de én ezt a cikket ajánlom neked: [link]

Tipikusan olyan kezdések, amik NEM jók. Viszont szerintem ebből többet tudsz tanulni:)

Azonban máskor jó lenne, ha kicsit írnál arról is, hogy milyen történetről van szó.

Nekem is nagy álmom, hogy könyveket írjak, hogy író legyek.Ezt szerintem nem lehet csak úgy hipp-hopp elkezdeni. Írj vázlatokat, egy kicsit tervezz! Alapszabályok pedig nincsenek. Az írásban nem léteznek igazán olyanok, hogy szabályok. Ha tehetséges vagy menni fog, ha nem nem igazán.Olvasgass írói blogokat, néha sokat segítenek. Egy könyv sosem unalmas. Mert lehet, hogy sokan úgy gondolják, hogy unalmas, mások pedig pont azt találják jónak. Írj úgy, ahogy neked tetszik. Sosem tudhatod ki fogod -e adatni, egyáltalán kiadják-e, ha van ilyen célkitűzésed. Először úgy gondolom magadnak írj! Ha neked tetszik, ha neked nem unalmas, akkor az már egy apró siker. A legnehezebb mindig magadnak megfelelni!

Hajrá!