Ti hogy szoktátok kidolgozni a karaktereiteket novellához/regényhez?

Én általában a fontosabb karaktereimnek készíteni szoktam egy külön Word dokumentumot, amiben mindent leírok róluk, ami eszembe jut.

Az elejére általános információk kerülnek, pl. hogy mikor született, hol, kik a családtagjai, milyen nemzetiségű, stb.

Aztán leírok számára egy előtörténetet, hogy mi történt vele a regény kezdete előtti időkben. Ezután a jellemére térek ki. Milyen belső tulajdonságai vannak, miért olyan amilyen, stb. Ha ez megvan, a fizikai megjelenéséről is írok pár sort, bár ezt én személy szerint nem nagyon szoktam részletezni. Szemszín, hajszín, magasság, testalkat, kb. ennyi amire kitérek. Ha esetleg van valami különös ismertetőjele az is idekerül.

Ha a fentiekkel megvagyok, akkor egy a neten talált karakterjellemző lapot töltök ki. Ebben pl. olyan kérdések vannak, hogy ki számára a legfontosabb ember, mi a kedvenc színe, a kedvenc dala, hogyan viselkedik krízishelyzetben, stb.

A regényem karaktereinél nagyjából a fontosabb eseményeket is le szoktam írni, ami lényeges a jellemfejlődés szempontjából.

Aztán az egyebek rész alá kerül, minden más, amit lényegesnek tartok leírni.

Remélem tudtam segíteni :)

fű, nálam nincs vázlat se :)

de egy helyre gyűjtöm ki hogy néz ki, de a történet közben szokott alakulni

Az én könyvemben folyamatosan alakult ki. Az első még el sem indult a ponyva felé. A karakterek üresek voltak, statikus leírás. Csak én tudhattam kik ők más nem.

Amikor újra kezdtem akkor már leírtam milyenek és ennyiben hagytam. Továbbiakban érthetetlen volt minden cselekdetük.

A harmadik próbálkozásomban meg túl sokat rizsáztak. Sok a duma, mert abból akartam kihozni őketmit mondanak.

A negyedik újrakezdésemben már három dimenziósak. Azzal kezdem kik ők, rövidesen elmondom, hogy néznek ki, és a történet közben folyamatosan írok az élményeikről, emlékeikről, érzéseikről, gondolataikról, arról, hogy egymásról mit gondolnak. Így abból akik, ahogy kinéznek, amit gondolnak amit éreznek, és amit mondanak abból lassan de kifejlődnek. Ez már nagyon közel áll a ponyvához. Bár valószínűleg újra fogom megint kezdeni.

Ha szeretnél komolyan írni, akkor tedd de többet olvass mint írsz. Olvasd a legjobb régi és jelen írók könyveit és figyelj, figyelj a szereplőkre leginkább, mert nem te hanem ők írják a könyvet akkor.

Plusz egy jótanács: Egri Lajos - A drámaírás művészetét olvasd el. Vagy ha a karakter érdekel csak azt a fejezetet, de szerintem az egészet. Nagy segítség, kb 350 oldal, ez annak aki írni szeretnki kb egy hét, utána már a könyve hasonlítani fog egy regényhez vagy ponyvához, a szereplői élni fognak és nemcsak a fejében.

Kezd el írni a történetet és a cselekmény közben eszedbe fognak jutni olyan dolgok amikre nem is számítottál legalábbis nálam ez szokott lenni :D

Aztán az újra írásnál azok is bekerülhetnek :)

Sokáig én is a sablonnal kezdtem - név, lakhely, kinézet, stb -, de nálam így nem működött.

Ami tényleg bevált az az, hogy elképzelem az adott karaktert. Hogyan néz ki, milyen ruhákat hord, milyen az arckifejezése. Mosolyog? Szomorkás? Cserfes? Ha ezt tisztán látom, akkor nagyjából már tudok következtetni a személyiségére.

Akkor jön, hogy miért olyan? Miért mosolyog? Egy mindig derűs ember, aki próbál mások kedvében járni. Szomorú? Szegény rossz háttérrel rendelkezik, az öccse beteg, a kevés pénzük elmegy a kezelésére, aggódik. Cserfes? Három fivére van a kislánynak, valahogy taktikáznia kell neki is, mint legkisebbnek.

Mi tehát az ő, saját története? Ha róla írnék könyvet, az miről szólna, milyen lenne. Romantikus, tragikus, humoros...

Ez után kicsit olyasmi képpen képzelem el, mintha a történetnek ő lenne a főszereplője. Hogyan fonódik bele a cselekménybe. Mit tett, mielőtt először találkozunk vele, és mit fog tenni, miután utoljára láttuk?

Na és ha ezek megvannak, akkor jöhet a sablon. A mosolygós a szombat délelőttöket a barátaival tölti, mindig másnál vannak, megnéznek egy filmet, meg zenélnek egyet a garázsban. A szomorú kedvence a málnás torta, de a legutóbbi szülinapján az anyja dolgozott, az az előttin meg a testvérével voltak a kórházban, így már rég nem evett olyat. A cserfes szeret tavasszal lepkéket vadászni, a tesóival szoktak menni a rétre...

Na, hát nekem így szokott menni; ezek is olyan karakterek, akiket most, így, írás közben találtam ki:D