Azok a színészek / színésznők akik egyszerű családból jöttek kapcsolatok nélkül, egyszerű szülőkkel, és így futottak be, eleinte gyerekszínészként honnan tudták hol, és mikor van válogatás?

mi újságokban szerepeltünk. egyszerű karácsonyi képeinket küldte be anyánk.

újságokban voltak hírdetve kisebb reklám szereplések meg színházi szerepek.

mára biztos h az interneten találsz.

én felnőtt fejjel ha a gyerekemet akarom ilyen irányba terelni akkor:

beírom h országszerte hol vannak színházi, színészi képzési iskolák. lehetnek ezek általános, közép vagy felnőtt. aztán ezek hivatalos honlapjaikat böngészem. ott vannak pályázatok, versenyek.

A rajzversenyeket így tudom meg, mert az iskola túl kevés versenyt keres és közöl.

volt h a rajztanár a pénzösszeget megtartotta amit megnyert a kislányom. Azóta én magam nézek utanna s küldöm el a rajzokat.

Szóval másra sohase bízz semmit sem.

tehetség kell s nem protekció.

ha esetleg nem sikerűl nem szabad keserűen panaszkodni. tehát nem szabad azt mondani h jaj a gyerekem azért nem vált be, mert akit felvettek annak voltak protekciói.

nagyon megjegyzik az ilyeneket.

a bukást is nagy mosollyal kell fogadni. mond azt h jaj lesz másik szerep.

minket akkor fogadtak el amikor már leszartam az egészet.

melót is már úgy szerzek h az interjún beadom h vannak más lehetőségeim is, majd még gondolkozok stb.

Én színjátszó suliba jártam, onnan vittek castingokra, meg jöttek hozzánk is a suliba.

Ma már ügynökségeken keresztül. Lehet gyerekeket is regisztrálni, de a nagyobb szerepeket meg szoktak hirdetni.