Egyre több reklámban szerepelnek eufemisztikusan "plus size" modellek/"színészek". Mi a véleményed erről?

Annak sincs sok értelme, hogy olyan országokban ahol a lakosság fele-harmada túlsúlyos, a termékeket olyan célcsoportra targetálják és olyanoknak hirdetik, ami nem létezik.

Hiába mutatja be neked a modell, hogy milyen jól mutat az XS-es ruha rajta, ha bemész az üzletbe és a dupla-tripla XL-es sorból tudsz csak válogatni. Jobb becsapni magunkat és olyan ideálokhoz mérni amik soha nem leszünk? A dagadt ember lehet nem esztétikus a mai trendekben, de ez a valóság, és ha kilépsz az utcára, a valóságot kell nézned. Ugyanezért mondják, hogy a pornó torzítja a tudatot, mert amit ott látsz az egy fiktív világ, és az életben nem három lábon járó baszógép férfiakba és szökőkútként is működő, a testnedveket magukra követelő fehérmájú szupermodellekbe botlasz úton-útfélen.

Teljesen egyetértek az elsővel. Nem, nem állítom, hogy ez a fő baj, de sok mentális betegség forrása, hogy a tévében, filmekben, újságokban csak tökéletes emberek szerepelnek. Még a gyilkosok is „jólfésültek”.

A reklámokban minden lakás olyan, mintha felső kategóriás kivitelezők, a belsőépítészet legkiválóbbjai munkája lenne, az emberek olyan öltözékekben vannak, mintha most vették volna fel elsőként. És persze jól áll. Még véletlenül sincs egy Magdi anyus jellegű.

Ennek két eredménye lehet: megrendelsz egy ruhát, ami tökéletes a fotón, mert a modell is az. De amikor megkapod, csalódott leszel, a webáruházat szidod, mert baromi más.

Ami rosszabb, hogy elkezded magad rosszul érezni. Aki meg megveszi a dagadt testére a szuper bikinit, 60+ létére babarózsaszín dolgokat vesz fel, nevetségessé teszi magát.