A rockerségben mi a jó?

Ez egy hülyeség, és az osztálytársad alapján ne általánosítsd a rockereket. Attól, hogy a haverod ilyen, attól még még hidd el a rockerek nagy része abszolút nem ilyen. Nekem van olyan rocker ismerősöm, aki 34 éves, megjelenése: bőrdzseki, fekete farmer, bakancs, zenekaros poló, hosszú hajú. Informatikusként dolgozik, és iaidózik (iaido: japán harcművészet) 3. danos mester.

Van egy rocker/metálos haverom ő 46 éves. Szintén hosszú hajú, iron maiden-es pólóban van, bakancsos. A lakásában, autójában mindig heavy metal bömböl, koncertekre is gyakran jár. De amúgy meg profi fotós, és nagy bringás. Sokat kerékpározik(Szombathelyről eltekert Párizsba).

A rock az egy életérzés, egy életmód. Nem muszáj hangszeren játszania, nem muszáj edzeni járnia sem. Amúgy pedig honnan tudod, hogy nincsen más hobbija a zenehallgatáson kívül? Lehet, hogy van neki otthon mondjuk akváriuma, és akvarisztikázik. Vagy filmeket néz, olvas. Lemezeket gyűjt. Csinálhat bármit, és nem muszáj beszámolnia neked róla.

Én ugyan főleg metált hallgatok, de gondoltam válaszolok. Nekem a zenehallgatás a fő hobbim (ez nem jelenti, hogy nem csinálok mást, de szerintem az ismerőseid se csak ezt csinálják). Én a zenére elsősorban úgy tekintek, mint művészeti ágra, és csak másodsorban úgy, mint szórakozási forrás. Nagyon sokat tud adni a zene; gyönyörködtet, de olyan módon, hogy szavakkal nem tudom kifejezni, elrepít egy másik világba, amire nincsenek evilági szavak, csak a zene nyelve. Stresszes időszakban bele lehet kapaszkodni, megnyugtat, felemel. Vannak nagyon szép költői dalszövegek (a költészetet pont emiatt szerettem meg egyébként, előtte hidegen hagyott). Szóval engem teljesen lenyűgöz a zene, a legjobb dolognak tartom, amit ember alkotott.

És nem unalmas egyáltalán, főleg, hogy mindig találok valami újat, amihez foghatót még nem hallottam.

Nem tudom, mennyire érthetően fogalmaztam így hajnali fél négykor, de én valahogy így vagyok vele.

Valóban nem kéne ennyire általánosítani.

"Most csak az olyan rockerekre gondolok, akiknek a zenehallgatáson kívül nincs más elfoglaltsága." - akkor rossz a kérdésed, helyesen:

"Mi a jó abban, ha valaki csak zenét hallgat, és nem csinál semmi mást?"

Attól, hogy a hozzáállást látva nem akar beszélni a többi elfoglaltságáról, még nem biztos, hogy nincs más. Másrészről a rock és metál szövegeknek mondanivalójuk van, lehet elemezni, sokszor többszörös szimbolizmussal adnak át üzenetet, el lehet rajta gondolkozni, lehet asszociációkat fűzni hozzájuk - mint egy könyvvel vagy akármilyen más művészi alkotással.

Sokan a múzeumban néznek két percig egy képet, majd sétálnak is tovább, más meg fél órákat áll előttük. Az utóbbi végletre meg mondanád, hogy "haj, hát nem érdeklik mások csak a képek, milyen ez?". Akinek erre vonatkozó bővebb érdeklődése van, az sokkal mélyebben, máshogyan közelíti meg ezeket a dolgokat, mint a felületes szemlélő, akinek az adott alkotás "csak egy dal", "csak egy kép" vagy "csak egy könyv".

A rockerség, punkság, gothság szubkultúrai irányzatok, egy életérzést, egy mentalitást, egy gondolatvilágot foglalnak magukba, szóval nem arról szól az egész, hogy "annyira befolyásolja őket a zene, hogy felvesznek miatta egy divathóbortot is". Pont annak a sekélyes eszmefuttatásnak az ellenkezőjét célozzák meg, amik ilyen megállapítások megtételéhez, felvetéséhez vezetnek.

Az pedig, hogy mi számít érdemleges hobbinak, az abszolút szubjektív. Én speciel azokat nem értem, akik képesek órákon át nézni, ahogy egy csapat felnőtt ember rohangál egy labda után, és még fel is húzzák magukat rajta.

Ez érdekes. Rockernek vallom magam és van hobbim, pl rajzolás, regényírás, kijárok futni meg hasonlók. Ráadásul sok embert ismerek, rockert és nem rockert egyaránt. Érdekes módon pont a nem rockerek többségének nincs "hobbija". Csak a filmezés, kockulás, emellett majdnem mind ugyanazt szereti. Foci...autók... és más totál átlagos dolgok.

Akiket ismerek rockereket viszont sokkal kreatívabbak, főleg művészeti ágakban. Többet olvasnak, nagyobb eséllyel van valami alkotó hobbijuk, mégsem mondom a nem rockerekre, hogy "életük sincs, csak a buli, pia, meg a legújabb teló nyomkodása".

Inkább, pont az ilyen disco/dance/techno-t preferáló emberkék azok, akik ilyen full tömegsablon emberek, egyediség nélkül. Hétvégi buli, pia és drogozás. hobby az okostelefon taperolás. Nagy részük öntelt, beképzelt nyikhaj nyálgép.

Semmi érdekes, építő- vagy alkotójellegű hobbyjuk sincsen a nagy többségének (kivételek vannak persze). A rockerek nagy többsége lemezgyűjtő, sokuk hangszeren is játszik, ráadásul igényesebben is hallgatnak zenét. Mindegyiknek van azért zenei alapműveltsége is valamilyen fokon.

Technósok hüppögtetik a "tücc-tücc" -öt a mélynyomón, aztán kalap-kabát. (Ennek köze sincs a VALÓDI és főleg MINŐSÉGI zenehallgatáshoz. És a zene műfaj jellegéből adódóan nem is lesz soha. Lehet besértődni, attól még tény.)

Sok helyen megfordultam, rengetegféle emberrel találkoztam már. Pont az ilyen diszkópatkányok többsége az ilyen jellemtelen. Legalább is én ezt tapasztaltam. Persze kivételek vannak, és pont ezért nem teszek fel én sem ilyen kérdést - pedig ennyi erővel feltehetném - hogy "Mi a jó a diszkós/dance-s/techno-s szubkultúrában?" "Mi a jó a tucc-tucc hallgatásban?"