S O S ! Lenne egy kérdésem! Mennyire "romlandó/kockázatos" előfokcsöves erősítőt venni ? Most találtam egyet, ami jó árban lenne, sőt egy kissé drága is nekem, de talán rá áldoznám, ha megéri!

Az előfok-csöves erősítők és azok a fajták amelyeknek a végfokba is cső van, két teljesen más világ. A lényeg egyébként a végfokban van, azon van a hangsúly, az adja meg a hangzás jellegét, karakterét stb. Az előfokba a cső éllettartama "örök élet meg egy nap". A végfokba kell cserélni időnként (kb 3000-3400 óra az élettartama) a csöveket.

Tehát az előfok-csöves erősítők valójában tranzisztorosak, hisz a lényegbe azaz a végfokba tranzisztor van. Ettől még nem rosszak azok sem, ha tetszik a hangja és jól működik, bátran vedd meg.

Úgy mondanám, hogy egy teljesen átlagos előfokcsöves erősítőt csak a nagyon jó és drága darabok győznek le a félvezetősök közül is. Nem tudom, hány wattra tartasz igényt, de már egészen olcsón (kb. 50-70e) is lehet kapni jó előfokcsöves fejeket. Leginkább a Joyo (ez inkább szobagitárosoknak otthon szórakozni) és az Orange (ezek koncertképes darabok) kínálatából. A legtöbb ilyen, 1 db 12ax7 csővel megy, darabja párezer forint, és évek múltán kell cserélni. Azalatt gitárhúrra a többszörösét költötted el. Szerintem mindenképp megéri egyre beruházni, az nagy öröm ám, amikor a szobában is igazán jól szól a gitár. :)

A végfokcsöves megint más világ, de ameddig hobbista vagy, nincs rá szükséged.

Igazából a cső legendáját nyalogatod. Nem sok értelme van a mai világban az előfokcsöves cuccnak. A nagy produkciók színpadon sem használnak csöves eszközöket, hiszen fülmonitorozás van. Erősítők, ládák sincsenek már a színpadon. A gitár hangot is digitálisan állítják elő vagyonokat érő hm... mondjuk multieffektekkel(is). Persze beszélhetünk klub szintű, vagy otthoni eszközökről is. Minden felhasználási területnek megvan a maga optimális eszköze. Nem kell és nem is szabad túlgondolni, túlvásárolni. Ez az előfokcsöves dolog, szóval... hát a parasztvakítás és a 'mennyi pénzzel adnál többet érte' kategória közt van.

Van egy viszonylag régi tartalom, amit linkelek neked, nézz rá, ha még nem láttad, nagyon hasznos egy kiváló gitáros tolmácsolásában. Ne zavarjon meg, ha márkafüggő akkor is hasznos :)

https://www.youtube.com/watch?v=mXuXpXzXV5Q&t=173s

https://www.youtube.com/watch?v=K-3fS3M7HeA

A mai csőszimulációs áramkörök már szinte megkülönböztethetlenek egy valódi csöves cucctól.

Igaz, hogy játszani rajta nem teljesen pont ugyanolyan, de ezt már csak tapasztaltabb gitáros érzi/hallja.

Viszont, a közönség ebből se fog hallani semmit, pláne nem egy amatőr zenekari koncerten, mert úgysincs olyan minőségű hangosítás, örülhettek, ha egyáltalán meg lehet normálisan különböztetni majd a hangszereket, na meg hidd el, hogy senki nem azért fog kisétálni a koncertről, mert hallja, hogy "hmm, ez béna tranyós erősítő, nem is tetszik így már a zene".

Persze ha te egy tapasztalt és nagyon vájtfülű gitáros vagy, és kipróbáltál már ezerféle típusú és márkájú erősítőt, és felvételre kéne pont az az erősítő, mert nagyon fontos neked az a szinte hallhatatlan különbség, akkor vedd meg pont azt csöves erősítőt.

Mondom ezt úgy, hogy amatőr zenészként ugyan, de ~25 éve zenélek kisebb-nagyobb megszakításokkal, sok próbateremben jártam, ahol rengeteg különböző erősítőn zenéltem már, és nekem a dream sound a Randall RH-150, ami egy előfokcsöves cucc, de pont azért, mert csilliárdnyi cuccon játszottam már, és ahhoz a fajta zenéhez és hangzáshoz, ami a fejemben összeállt, na meg az ÉN gitározási stílusomhoz pont ez illik a legjobban.

Viszont ez marhára szubjektív dolog ám, és ez az én személyes ízlésem, mert egyébként meg a netes vélemények alapján a megítélése eléggé kevert, sokan fikázzák, tehát nem olyan, mint egy Marshall, amitől mindenki hanyatt van esve.

(Nekem egyébként meggyőződésem, hogy ennek 99%-ban a Marshall plecsni az oka, nem pedig az, hogy ennyire vájtfülű minden fórumozó)

Ennek ellenére koncertezni meg Peavey Bandit-el járok/jártam, ami egy digitális csőszimulációs cucc, mert amatőr zenekari koncertkörülmények között se én nem hallok igazából különbséget, sőt, örülök, ha egyáltalán hallom normálisan magamat, se pláne a közönség, viszont sokkal egyszerűbb ezt cipelni, mint egy b-szomnagy fej-láda kombót.

És végül, rátérve direkt az előfokcsöves cuccokra, ahogy az 1-es is írja, általában a végfok-csövek a fogyóeszközök, az előfokok nincsenek akkora terhelésnek kitéve, lévén hogy igazából annyi a szerepük, hogy a hang karakterisztikáját adják ki, a jel felerősítését meg tranzisztorok csinálják.

Szóval nem fog rámenni a gatyád a csőcserékre.

A legjobb tanács egyébként, amit adhatok, hogy battyogjál el hangszerboltba a gitároddal, próbálgass végig egy rakat erősítőt, full csövest, hibridet, tranyóst, digitálist.

Normális hangszerboltokban van erre külön helység, meg idő is.

És döntsd el, hogy melyik tetszik a legjobban, melyik másodiknak, stb., tehát rangsorold őket hangzás szerint, és vedd meg azt, ami a rangsorban a legjobb, és még a pénztárcád is megengedi.

5@:"Nem olyan lomha mint a fullos..." a fullcsöves miért lenne "lomha"? Mitől? Ott az előfokba és a végfokba is cső van, ha a logikádat követve az előfokcsöves nem lomha, akkor a fullcsöves végképp nem lehet az. Vagy nem értem mire szeretnél kilyukadni.

Nekem az a tapasztalatom hogy az előfokcsövesnek hangban olyan a karaktere mint a full tranzisztorosnak. Ami persze nem rossz, de nem csöves hangzás, egyáltalán nincs meg az a karaktere, még "félig" sem. Ettől függetlenül egy előfokcsöves cucc tud brutál jól szólni, függ ez a ládától is, gitártól is, gitárostól is.

#6 A csövek lassabban dolgoznak és telítődnek mint a félvezetők. Persze ez nem igaz minden csőre (RF) de ezekre a pentódákra, sugártetródákra igen.

Próbáld meg egy tranzisztorosból átküldeni a jelet a csövesbe úgy hogy ki legyenek hangosítva és állj elé a gitárral. Érezni fogod a késést ami teret ad a dinamikának.