Mitől lesz valaki zenéje kiemelkedő? Mi az a "plusz"?

Az érzés a plusz. Popnál az öröm, a zene élvezete, a teljes buli. Megfelelő hangulatú darabnál a megfelelő belső húrok megpendítése (vagy megkoppintása, ha már zongora...). Amikor pont nem is lehetne jobban unni a darabot, annyira automatára van gyakorolva, akkor kezdi csak el igazán átélni. És többé nem darab, hanem egy egész világ. Valahol, túl ezen a nyers anyagi valón, megérinti az alkotó igazságát, így lesz az a régi kompozíció újra történés. Nevezzük okkult nevén: médiumként idecsatornázza az alkotót. Fura így idedobni, de ez történik. Persze valahogy mindig szükség van a megfelelő zenetörténeti rálátásra is, hogy sikerüljön, de ugyanígy arra a belső érzékenységre, apró rezdülésekre is fogékony, álmélkodó szemlélődőre, amit nagyon sokan ottfelejtettek valahol kisgyermekkorukban. Igazából persze nem maradt az sehol, nem is kell keresni, de ez már egy másik kérdéskör...

Soha életemben nem olvastam még ekkora marhaságot.

Valami hiányzik a füled közül koma!

A vízió. Ha látomasod van tőle, de olyan ami neked is meglepő néha, na akkor jó. Ha nem, szar sekélyes pop, persze biológiailag még ettől lehet élvezetes. Mondjuk mint egy jó kiadós szarás. Nem leszel tőle több, sőt valójában kevesebb leszel, de ha nem szarsz, beledöglesz. Ugyanakkor senki sem kedveli azokat, még önmagukat sem igen kedvelik, akik mindent csak összeszarni tudnak. Ilyen egyszerű.