Van értelme felvételt készíteni szomorú dalokból, amelyek pl: csalódás (ok) ról, szorongásról, félelemről, indulatokról, bosszúról szólnak?

Elég sok zenész megy bele karcos témákba. Néhány példát szeretnék felhozni, csak hogy érthetővé váljon a problémám. Nézzük.. Pl. a metálzenészek kifejezetten szeretik az ókori, bibliai, jó-rossz, sátános-istenes témákat, ill a harccal, küzdelemmel, fájdalommal, foglalkozó témájú dalokat. Sok kedvencem van közűlük... Főként a hazafias/nemzeti témájú rockoperák jönnek be. Mi a szerencséje a metázenésznek? Bandával van. Van egy csapatszellem. Egy közös értékrend, amiről a dalaik árulkodnak. A másik a fantázia, és a szabadság. Történeteket vetítenek le(nemzeti, vallásos, stb) de meghagyják a szabadságot a hallgatónak, hogy eldöntse, érdekli-e a téma. És a másik: Nem énekelnek ki SZEMÉLYES PROBLÉMÁKAT a zenészek. A düh, vagy indulat is maga a történet része, de nem arról szól hogy antidepresszánsokat szedek, gyászolom xy-t, a drogjaim nem használnak, a csajom kinevetett a lábfétisemért stb... Tehát nem égeti vele magát a sztár. Vagy akkor a §The Verve - The Drugs don't work" c. száma nem gáz? (drogfüggőség) vagy John Lennon- Cold Turkey, vagy The Beatles(Lennon-McCartney)-Run for Your life (gyilkossági szándék). Hol a határ az égés, és nem égés között? Mivel lehet még annyira szimpatikusnak maradni a nagyérdemű előtt, hogy jó szívvel hallgassa a számokat, de elnyerjem együttérzését, és ne nyomjam le túlságosan a keservemmel. (Rengeteg számom szól magányról, csalódásról, reménytelenségről...) A zenével nem volt baj soha, mindíg ötletes dallamokat, riffeket, stb tudtak kitalálni. Az lenne a kérdésem: A , Köpjem szembe magam és írjam át ezeket a számokat "szalonképesre", és legyen hányingerem magamtól B, Hagyjam a fenébe és foglalkozzal a csilivili fiú-lány-szerelem témájú rock&roll számaimmal(mint a Beatles 1962-65-ig)... Vagy hagyjam meg eredeti voltukban őket, hogy a hallgató betekintést nyerhessen a fájdalmaimba, tragédiáimba, gyógyszeres problémáimba, (Lennon: Help!)

Ettől teljesen kiábrándulhatnak, és a nevem a könnyedség fogalmával már nem lesz egy napon említhető.

Hogy írjam ki úgy a fájdalmaimat, hogy közben egy picit személytelen is tudjak maradni, és ne pecsételjem meg a közmegítélésemet? Ha lehetne írnék egy Help c számot, cs "sajnos" ezt már megírták, én pedig nem tudom ezt ilyen finoman , szalonképesen... Nincs bandám, aki tanácsot adhatna, se menedzserem,producerem, mentorom sem vagy kik ezek a mindenféle szervezkedő emberek akik kitalálják a sztárokat...

Egyedül a saját megérzéseimben nem bízhatok, így inkább Tőletek kérnék segítséget...

Egyenlőre ez az egy számom van felvéve:

https://www.youtube.com/watch?v=yyt7RpOWo8w