Ha régen sok gitáros csak három ujjal játszott, akkor miért eröltetik annyira a 4 ujjas játékot?

Jogos az első hozzászólás. Három ujjal is meg lehet csinálni sok mindent. Akár világhírű karriert is, ha megvan a zenei tehetség hozzá.

De ha tovább akarsz fejlődni, magasabb szintű hangszeres tudásra szert tenni (és a kérdésedből ítélve úgy tűnik, foglalkoztat a dolog), akkor legyél nyitott az újra, a többre! Nem vagyok gitáros, de akiket én ismerek, négy ujjukat használják (sőt akkordoknál néha az ötödiket is, még ha a klasszikus iskolában ezt tiltják is). Bonyolultabb dallamokat, skálákat aligha lehet három ujjal rendesen lejátszani.

Nem a tanárok a mérvadók, ők általában azt erőltetik, amit ők maguk is megtanultak, megszoktak. Az anatómia is valóban sokszor gátat szab a lehetőségeknek - bár sok minden leküzdhető, kikerülhető. Django Reinhardt zseni volt gyűrűsujj és kisujj nélkül is, de nem azért, mert nem tanulta meg használni őket, hanem mert megsérültek...

Mégis, elsősorban az itt a kérdés, akarsz-e befektetni időt és energiát a jobb hangszeres tudásba? Vagy megelégszel azzal, amit most tudsz, mert ez a dolog nem "eget rengetően fontos"?