Csak nekem hiányzik a 90-es évek zenei világa, és az akkori diszkók hangulata?

Hát, mivel 43 éves vagyok, meg mindig is zeneőrült voltam, ismerem mindet, azért volt más abban az időben a zene, mert rettenet verseny ment a zenekiadók között, és hatalmas pénz volt a zeneiparban(is)

Ma meg?

Az adathordozókból! kapnak némi általános jogdíjat az előadók, de már szerintem az sincs, már nem tudom kik fizethetnek nekik, talán valami SMD előállító nagyüzem?

Meg már nem is adnak ki néhányan zenét, csak a youtube csatornájukra nyomják fel.

Csóri régi előadók most lassan 60-70 évesen ugrálhatnak megint a színpadokon, ha valami bevételt el szeretnének érni.

Szerintem csak a nosztalgia teszi.

Ezeknek a számoknak a többségét annak idején nem szerettem. Ma azért már én is más füllel hallgatom, bár a többségükről annak ellenére nincs túl jó véleményem, hogy elnosztalgiázgatok rajtuk néhanap.

Általában azonos a recept ezeknél a számoknál: végy egy jó hangú énekesnőt, egy pushupos nőt (a kettő nem kell feltétlenül megegyezzen, a színpadon elég csak tátogni), egy csókát, aki a rapbetétet nyomja (esetleg még egyet, aki színpadképes is), az ütemszámot tornázd fel az egekbe, keverj alá valami szutyok instant szinti-computer dallamvilágot erősen megtámogatva magas és mély tartománnyal (BuffCi), a klip ne szóljon semmiről, de legyenek benne jó nők, fekete csávók, előbbiek táncoljanak (lehetőleg szintén pushup melltartóban, és lenge ruhákban), utóbbiak nézzenek a kamerába keményen, táncoljanak és rapeljenek egyet (utóbbit szintén elég, ha csak tátogják).

Ennyi.

Ami nekem feltűnő, hogy némelyik "együttes" női énekesének elképesztően jó hangja van (Snap - náluk többször is volt váltás, nagyjából követhetetlenül; La Bouche [Melanie Thornton hangja talán a legjobb az itteni mezőnyben, neki sajnos nem volt lehetősége igényesebb műfajra váltani]; Ace Of Base [Malin Berggren a harmadik lemezre nagyon a háttérbe vonult, Jenny nem tudta pótolni]).

Ezek közül a La Bouche számát bármikor meghallgatom, legfőképpen Melanie Thornton hangja miatt - amúgy az amerikai klip helyett linkelhetted volna a vicces európai vágatlant a húskampókon lógó fickókkal [link] :-D (három verziója volt a klipnek, az amerikai steril, az európai szolidabb, amiben a húskampókon lévő csávók csak be-bevillannak vagy a háttérben lógnak alig-alig felismerhetően, és az európai teljes, amiben a csávót el is rabolják, toligálják a húskampón, miközben Melanie Thornton dominaként sétál fel-alá a szadomazo cuccban - és a dal is máshogy van vágva :-D )

A Snapet is meghallgatom, az Ace Of Base pedig pont a középiskolás emlékek miatt egyik kedvenc (igazából a második album, amivel kiléptek az eurodance kereteiből).

Szóval ja, a nosztalgia teszi leginkább. Szerintem. Gondolom. Talán.