Szerintetek is a Black metál az egyik legművésziesebb, legváltozatosabb alműfaja a metál zenének?

Ez elsősorban az adott bandától függ, és attól, hogy milyen színvonalat képvisel, nem pedig az adott műfajtól, alműfajtól. Persze, a black metal zenének van egy sajátos hangulata, de ez szinte minden metal alműfajra igaz.

Én black metalból leginkább Behemoth-ot, Rotting Christ-ot hallgatok.

Az egyik kedvenc dalom ebből a műfajból: https://www.youtube.com/watch?v=9gbRALzfYVc

Ha nagyon otthon vagy a műfajban, esetleg linkelhetnél még ehhez hasonló, fogós riffekre épülő középtempós számokat.

Személy szerint a progresszív a kedvenc metál alműfajom, viszont a black metal tényleg egy érdekes jelenség, azt is ki merném jelenteni, hogy a metál szcéna legérdekesebb projektjei abból kerülnek ki manapság.

Az érzelmek, meg jellemzők, amiket a műfajhoz rendeltél, azok amúgy szerintem elég univerzálisak, ezekkel erősen dolgozó képviselője amúgy szinte minden zenei műfajnak van, viszont talán pont ezért is éli nagyon virágkorát az a jelenség, hogy más műfajokkal keresztezik (nagyon jól) a black metált, mert ha az ember kiragadja bármilyen más zenének a "csúnya" arcát, ahhoz valszeg passzolni fog, azért létezhet most keresztény énekkel keresztezett black metál, mikrotonális black metál, blackgaze, afroamerikai spirituális rabszolga énekkel keresztezett black metál, stb...

Az átlagember-megijesztős dolgot viszont nem feltétlen írnám a műfaj javára, mert korábbi zenei tapasztalatok, vagy azokon túlmutató személyes preferencia határozzák meg, hogy valaki hogyan reagál egy művészeti alkotásra. Nyilván sokan nem tudják hova tenni azokat az black metal albumokat, amiket mikrofon helyett kb. az asztal lábával vettek fel, de ugyanezen emberek nagy százalékának szerintem egy kimondottan népszerű, slágeresnek tartott előadó, mondjuk Marilyn Manson szám is bántaná a fülét (ha esetleg a tudattalan intolerancia mellé tudatos is párosul, akkor mindkettőt azonosan gonosznak meg sátáninak is találhatja ugyanaz a személy). Itt jön képbe az, hogy kicsoda is az átlagember. Amennyire szeretik counterculture-körökben konkrétan dicséretként hangoztatni, hogy ez meg az a zenész milyen polgárpukkasztó, meg megbotránkoztató volt, meg hogy milyen sokan be se tudták fogadni a zenéjét, ugyanez a kultúrkör szeret ugyanolyan beszűkült hisztiket csapni a modern popzene kapcsán, hogy így közvetít rossz értékeket, úgy nem zene, ésatöbbi, magyarán két különböző embercsoport ad két teljesen különböző stílusra tök egyforma reakciót, aminél sokszor a tudatlanság, meg az álszentség erősebb tényező, mint maga a zene. Emiatt tehát ez nem szokott számomra szempont lenni zenében a reputáció, az viszont annál nagyobb dolog, mikor valami amolyan mazochista élvezet módjára úgy vált ki belőlem negatív érzéseket, hogy közben élvezem, amit hallok. Ha persze te is erre gondoltál a black metál kapcsán, akkor most tökre szemantikába kötöttem bele... :D

Black metálnál én amúgy főleg az atmoszferikus vonalat szeretem leginkább, szerintem alapból az a műfaj fő erőssége, hogy az "elmosott" hangzás, meg a melodikusság intenzív légkört tud teremteni, az atmoszferikus al-alműfaj meg ezt kb. kimaxolja. A Mgła nevű zenekar albumait hallgattam mostanában, ők jól ötvözik ezt a vonást a műfaj agresszívabb vonalával.

#7:

Egyik kommentben fentebb említették a Mgła-t, belehallgattam, nekem nagyon bejön.

Illetve én is írtam, hogy Behemoth-ot, Rotting Christ-ot, Besatt-ot hallgatok néha. Azért "néha", mert a black metal nem igazán az én műfajom, persze ez nem azt jelenti, hogy ettől még ne lehetne jó :)

De ezek talán a legnépszerűbbek: Behemoth, Emperor, Darkthrone, Bathory, Enslaved, Immortal, Dissection, Mayhem, Burzum, Marduk, Watain, Gorgoroth, Dimmu Borgir, Dark Funeral.

Az 1-es kommentelő vagyok :)