Van mikor a lánynak érdemes kézbevenni az irányítást?

Túlbonyolítod. A tinédzser kor nagy robbanásokkal, folyamatosan változó kor.

Félig érett gyerekek keresik önmagukat és természetesen egymást. A lányokban ösztönösen van megállapodási vágy, még ha nem is házasság, de valameddig tartó állandóság vágya. A fiúk még valóban náluk is éretlenebbek, s

tele természetes bizonytalansággal, önismeret hiánnyal, kfl. komplexusokkal próbálnak minél több tapasztalatot szerezni.

Tehát ez a a felnőtt élet felé nyitás és szüntelen tanulás önmagatokról és egymásról ezzel jár.

Ezért történhet, hogy múlt héten még lángolt, és két hét múlva már el is lobbant, vagy fordítva. Mert dúlnak bennetek a hormonok, hangulat hullámzások, lelkesedés és csüggedés. Mindig új és új impulzusok újabb kisebb-nagyobb világokat nyitnak meg előtettek, és közben sokat változtok is.

Lazíts, ne akard irányítani, mert az anyja-apja sem tudja. Jó esetben bölcsen hagyják, hogy a csikó kifussa magát.

Add magad, ne akard idomítani, de jelezd, ha bunkó, jelezd, hogy mit vársz el tőle, nem kioktatással. Te is most tanulod, tapasztalod ki, hogy mit jelent megismerni a másikat.

Sziaa, nagyjából át tudom érezni ezeket a dolgokat, amiket megosztottál és sok mindenben egyet is értek, viszont valahogy nekem úgy tűnik ez az egész, mintha minden áron te szeretnéd elfoglalni az irányító pozíciót a kapcsolatban. Persze, nyilván értem, hogy nem ez a szándékod, de azzal, hogy mindenáron úgy érzed, rajtad múlik a kezdeményezés, ergo, hogy lesz-e ebből valami, úgy érződik, mintha te nagyon szívesen lennél a kezdeményező fél általánosságban.

Amúgy a kezdeményezés nem hülyeség, hiszen a mai világban már egyáltalán nem megvetendő, ha egy lány kezdeményez, én is simán tenném így, egy idősek vagyunk, viszont ennek a kezdeményezésnek szerintem nem feltétlenül kell hatalmas dolognak lennie. Lehet, elég csak egy komolyabb beszélgetést elindítanod vele nyugodt környezetben és megosztani vele az érzéseid egy kis részét. Én nem zúdítanék rá mindent a másikra, inkább kis részletekben, hiszen nagyon fontos a reakció, valószínűleg, ha te megnyílsz, ő is meg fog, és így tudtok haladni.

Amúgy én még arra is gondoltam, hogy lehet, nincs pontosan tisztában most a szándékaiddal, ha régebben lepattintottad. Lehet, ha ezt a szituációt átbeszélitek, a te és az ő szemszögedből egyaránt, kinek mi és hogy esett, akkor már jobban megnyíltok a másik felé és esetleg megerősítést nyer az a tény is mindkettőtöknek, hogy kedvel titeket a másik. Egy iylen beszélgetés még nem feltétlenül "durr bele a kapcsolatba" szintű, de én biztosan úgy kezdenék egy egy kapcsolatot is, hogy először őszintén a másikkal megosztani a gondolatainkat és amúgy ha valóban, ahogy mondtad is, tetszel a srácnak és megerősítést nyernek számára az érzéseid, hogy tetszik neked, lehet ezzel már lesz annyi bátorsága, hogy ha kicsit is, de lép előre. A lényeg, hogy ne erőltess semmit és a gyerekes viselkedést pedig nem hiszem, hogy feltétlenül jó lenne, vagy egyáltalán ki tudnád belőle törölni, mert ez egy személyiségfejlődés és ő most ennek a fázisában van, így kell elfogadni és ebből kell kihozni a maximumot. Ráadásul ahogy én tapasztaltam, attól, hogy komolytalan valaki, ha igazán ismeri a másik, ki tudja szűrni belőle azokat a dolgokat, amiket komolyan gondol és a komolytalan viselkedés mögött is bőven lehetnek komoly érzelmek:)

Nem tudom, erről mi a véleményed, ha gondolod, írd meg nyugodtan, kíváncsi vagyok és szívesen segítek még, ha tudok

Puszi:)