Mit tegyek ezzel a fiúval?

Megismertem egy fiút egy társaságból. Első perctől kezdve nagyon nyitott rám, máshogy viselkedik velem mint a többiekkel, figyelmes udvarias stb.

Egyre jobban közeledett felém aztán leesett hogy komoly szándékai vannak, szerelmet is vallott nekem meg minden. Már körülöttünk is mindenki észrevette hogy viszonyul hozzám mert nagyon látványosan odavan értem.

Viszont én csak barátilag érzem jól magam vele, elbeszélgetünk meg minden de én barátságnál többet nem akarok tőle.

Csak hát nem akarom megbántani.. Már többször elmondtam neki hogy ne élje bele magát mert nem akarok olyan jeleket adni amik félreérthetőek lennének vagy amiből táplálkozni tudna és ha valami nem úgy alakul, akkor ne az legyen hogy csalódott. De keményen nem fogalmaztam hogy nem akarok tőle semmi komolyat. Mondtam hogy vagy kialakul bennem valami vagy nem, de nálam ez lassabban alakul ki, időbe telik és nekem ez gyors ahogy közeledik. Inkább ezt mondtam csak hogy ne bántsam meg. Végülis nem hazugság de legalább nem is okozok neki csalódást, mert ha úgy van később tudom azt neki mondani hogy ne haragudj, nem alakult ki bennem semmi sajnálom de nem érzek barátságnál többet. Szóval annyit mondtam most hogy nálam idő mire kialakul valami, ha egyáltalán kialakul. Nem vagyok könnyen kapható stb nálam lassabban halad ez.

Nagyon jól reagált megértette és tiszteletben tartja, nagyon odafigyel rám és még tetszik is neki hogy ilyen vagyok. Mindenemet szereti de én ezt nem tudom sajnos viszonozni. Elvagyok vele barátilag, jól érzem magam vele nagyon normális és szórakoztató fiú, sok közös van bennünk de nekem nem jön be külsőleg, nem tudok rá férfiként nézni. Nincs meg a vonzalmam felé.

Mostanában egyre több időt töltünk egymással, beszélgetünk, ölelések de több nem volt és nem is szeretnék. Nagyon sokszor meg akart már csókolni de nem engedtem neki és mindig jól reagál.

Szóval sokat beszélgetünk, átöleljük egymást, simogat és amúgy én is jól érzem vele magam meg jól esik hozzá bújni, jól esik a biztonsága de a csókot meg nem akarnám.

És tudom hogy sokáig ez nem maradhat így, nem fékezhetem meg mindig hónapokig azzal hogy nekem ez gyors😅 Nem akarom elveszíteni én se amúgy mert örülök hogy rátaláltam egy ilyen normális emberre, egy ilyenre mindig szükség van lelkileg is. Szóval én egy nagyszerű barátként tekintek rá.

De közben amúgy nekem nagyon jól esik hogy odavan értem, hogy belém szeretett, hogy ennyire jön utánam és küzd, ezt továbbra is szeretném hogy fenn maradjon de közbe tudom azt hogy én meg nem akarok semmi többet. Néha belegondolok egy csókba vele vagy akár testiségbe is de nem az igazi, valahogy nem tudom teljesen beleélni magam mert nem szeretném. Lehet jó lenne ki tudja, de nem vonzódok hozzá amúgy, legfeljebb csak ölelés vagy puszi erejéig.

És nem tudom mit csináljak mert ha így hagyom az egészet és sodródok az árral akkor egy kapcsolat kellős közepén találom magam vele😂 Mert nem szeretném megbántani vagy erőteljes nemet adni neki. Ha nem hátrálok meg akkor tudom hogy kapcsolat alakulna ki belőle mert mondta is hogy ő nem adja fel küzdeni fog, hajt értem.

Szóval tényleg tanácstalan vagyok, mert ha továbbra is tartom vele a kapcsolatot akkor csak egyre jobban belém szeret és nehezebb lesz neki, meg én is szeretném hogy legyünk egymásnak csak nem úgy ahogy ő gondolja. Ha meg nemet mondanék neki akkor tudom hogy ez már megszűnne, mert ő nem tudna a barátom lenni, többet akar. Tudom mennyire odavan értem és nagyon megfogtam, aztán sajnálom, nem akarom összetörni őt.

Amúgy szeretem én is emberileg meg szimpatikus nekem csak vonzódni nem tudok hozzá.

Éreztetek már ilyet? Mit tennétek?