Szerintetek hogy lehetne megoldanom a problémát?

Sziasztok. Ismerek egy lányt már közelebbről több mint egy fél éve. Messzi lakunk egymástól de néha találkozgattunk (igazából általános iskolai versenyeken). Mikor legelőször beszéltünk az első egy-két hétben, észrevettem hogy érdeklem nagyon a lányt egy találkozás alkalmánál. Ma már tudom, hogy olyan különleges és értékes lány mint ő senki sincs (félreértés ne essék, a lány nem tetszik nekem). Ugyebár a lány nagyon okos, de ami igazán megfog benne, hogy habár csak 15 éves, elképesztő hogy milyen toleráns, kedves, tiszteletteljes, és milyen nagylelkű. Mindenkivel szinte. Nagyon tetszik a belsője. És az érdekes, hogy gyönyörűszép ezek mellett is, tehát nem is kéne kedvesnek lennie akkoris imádnák a srácok... A lényeg, ő egy másik kisvárosban lakik, és egy nagyvárosban tanul, én pedig olyasmi közepes nagyságú városban lakok és ott is tanulok (mindketten középiskolások vagyunk szeptember óta). Nekem nagyon tetszik a középiskolája hangzásból és át akarok menni, de ez más tészta. A lányt én annak ellenére hogy milyen jószívű és kedves, akkoris nagyon de nagyon érdekeltem, jobban valószínűleg mint másokat. Ez úgy áprilisig tarthatott mikor már egyre unalmasabb és egyre fárasztóbb dolgokat mondtam neki. Ő nem akart ebből igazán, és habár megbeszéltük az egészet, egy kis időt kértem, és a lánnyal egy ideig nem is igazán beszéltem csak ritkán egy másfél-két hónapig. Hálistennek még a másfél-két hónapban történt egy helyzet mikor a lány rámírt a középiskolával kapcsolatosan egy dolgot amit minél hamarabb meg kellene beszélnünk, és aznap egy nagyonjót beszéltünk, és nevettünk, hogy utána teljesen jóba lettünk. De mondom, egy ideig még nem beszéltünk. Aztán a nyáron pont mikor ő ment volna a városunkba, én mentem egy táborba, és habár nem jött össze a találkozásunk, mondta hogy felhív majd a táborban, és fel is hívott. Nem is egyszer. Persze én is őt, de a tábor után egyszer jött csakúgy a városunkba, és most jöttem rá ma, hogy ő az ismerkedésünk elején is, és akkor nyáron is több mint barátságot akart, de még nem tetszettem neki. De ha hiszitek vagy nem, ezt is elszúrtam. De mégjobban. Habár akkor csak unalmas voltam, most nem vagyok az, de hihetetlenül figyelmetlen. Annyiszor megbántom a lányt, pedig nem is szeretném... És neki ez nagyon fájt mindigis. Sokszor mondom el, hogy úgy néz ki mint ez a lány meg az a lány és neki ez nagyon fájt de nem mondja el. Folyton más lányokról beszélek neki. Egyébként a tábor után mikor találkoztunk, elmeséltem hogy milyen szépen mosolygó gyönyörű stb. lány volt ott és hogy olyat én még nem láttam, szerintem akkor mondott le kapcsolatról másodjára, hogy velem nem mert esélye se lenne. Most már annyit bántottam és kezdek unalmas lenni, meg sulikezdés, hogy nem is szokott igazából visszaírni. Felhívtam és telefonáltunk, de megint megsértettem, bár nem volt nagy. Szerintetek van-e lehetőség, hogy idővel megint nagyon jóba legyünk, és akár párkapcsolat vagy valami is alakuljon ki? És ha igen, hogyan?