Mi ez, most tetszik nekem, vagy mi van velem, ez így nincs rendben?!

Háromszor találkoztam egy fiúval (egy olvasókörben, de ez nem lényeges) és olyan furcsa vele kapcsolatban minden.

Először is, eddig imádtam a romantikus filmeket, de mostmár nincs kedvem megnézni egyet se, mert a főszereplő pasi nem olyan egyikben sem mint ő, és valahogy gagyinak érzem őket emiatt, annyira fura...

És nem arról van szó, hogy folyton rá gondolok tudatosan, szóval csinálom a dolgaimat, azokra koncentrálok, de valahogy a felszíni gondolkodásom alatt mindig jelen van ő, nem tudom kizárni.

De ez a srác egyáltalán nem néz ki olyan jól, meg különben is, már vagy 8 évesen megmondtam, hogy nekem nem jönnek be a szőke fiúk, erre tessék, szőke, és olyan haja van, hogy szerintem a fodrásza nagyon be lehetett szívva amikor vágta, és ezt az agyammal tudom, de valahogy mégis szeretem nézni őt (a szeme mondjuk gyönyörű). És más is mint én, és bár eddig nem tetszett senki komolyabban, nem így képzeltem el azt, hogy valaki tetszik nekem. (Pláne pont ő. Ilyen hajjal.)

Meg én mindig azt gondoltam, hogy ha tetszeni fog valaki, akkor az olyan lesz, hogy uhh szikrázik a levegő, nem merek a szemébe nézni, elpirulok ha beszélek vele, elgyengül a térdem stb :D

Vele ez nincs, sőőt, folyton vitatkoztunk és különben is nem is néz ki jól (de mégis) és még csak háromszor láttam, igaz, hogy akkor hosszú időre meg együtt megyünk haza...

Nem fantáziálok róla, (vagy csak néha nagyon kicsit.)

Nem tudom milyen lenne, ha vele lennék, még sosem volt kapcsolatom, ezért félek is tőle. De eddig álmodozó voltam, vártam a ''hercegre fehér lovon'', valami csodára, valami különlegesre, hisz romantikus filmeken nőttem fel ;D

Ez a srác meg a legtöbb dologban teljesen hétköznapi, és mégis nincs kedvem megnézni még egy Nicholas Sparks filmet sem, mert a főpasi nem hasonlít egy teljesen átlagos nem túl jóképű és halál idegesítő srácra, nem értem mi van velem.

Most akkor tetszik nekem? Vagy nem? Tudom, hogy erre csak én tudhatom a választ, de jól jönne valami érzelmi támaszpont, valami támogatás, azon túl is, hogy gyerekes vagyok és miért nem tudom magamtól eldönteni, hogy mit érzek. Mert ennyire már én is rájöttem, de istenemm!!

Bocsánat, ha csapongós lett, de na. Köszi ha elolvastátok.