Ciki, hogy közel 17 évesen nem voltam szerelmes, és se randi, se csók, se szex, konkrétan semmi ilyesmim nem volt?

Hát, huh.

Azt sem tudom hol kezdjem a dolgokat.

Először is, picit furcsának tartom hogy közel a 17-hez így látod a dolgokat, hogy szerelem nélkül fogsz meghalni és a többi. Bőven előtted még az élet. Az hogy még nem igazán tetszett senki, nem voltál szerelmes senkibe.. nem egyenlő azzal hogy egyedül fogod leélni az életedet. Mindenki máskor találja meg a párját. Máskor leli meg a boldogságát.

Idővel jönni fog valaki, akivel egymásra találtok, lesz közös érdeklődési körötök. Az hogy nem vagy az a bulizós fajta, illetve zárkózottabb vagy, szerintem nem hátrány. Próbálj számodra kényelmes közegben mozogni, járj el helyekre ismerősökkel, ahol jól érzed magadat. Ha mást nem, próbálj interneten ismerkedni.

Semmi miatt ne érezd rosszul magadat.. nem kell azzal törődni hogy mások már miket éltek meg. Irigykedni, féltékenynek lenni sem szabad. Vagyis szabad.. de jót nem fog tenni.

Az sosem baj ha van egy jövőképed, ha vannak céljaid. Küzdj értük, váltsd valóra őket, mind egy szálig. Tegyél meg mindent ezekért.

A konkrét kérdésedre a válaszom: Nem, nem gáz, nem ciki és nem tartalak űrlénynek emiatt. Mint mondtam, idővel mindenki megleli a boldogságot. Csak ne add fel :)

19F

ha nem most akk majd jon, egyszer mindenkire rátalál,

és legyszi az ellenkezo nemet válaszd, nem menő...

Szia! Teljesen átérzem a helyzetedet. Én még csak plátóian voltam szerelmes, de soha egyikből sem lett semmi. Mondjuk talán jobb is, mert utólag mindig beláttam, hogy nem a megfelelő srácokba zúgtam bele. A múltkor engem is faggattak ezzel kapcsolatban az osztálytársaim és amikor elmondtam nekik, hogy még soha életemben nem randiztam és nem volt barátom teljesen ledöbbentek. Pedig szerintem nem olyan ritka ez, még manapság sem. Egyébként is gondolhatnák, hogy egy magamfajta, visszahúzódó és csendes lány körül nem igazán legyeskednek a fiúk. :D De bízom benne, hogy ez előbb-utóbb változni fog és valaki majd felfigyel rám.

Ilyen fiatalon ne temesd még el az életedet és a boldogságot! Sokan csak 20 év felett találják meg a párjukat, ami nem is feltétlenül baj, hiszen akkor már az emberek többségében kialakul egy jövőkép és sokkal érettebbé válnak. Szóval, csak ne csüggedj, jönni fog majd valaki! :)

Én 16 évesen voltam először szerelmes, rózsaszín felhők meg minden. Majdnem 18 éves koromig kitartott. De viszonzatlan volt, tehát mégcsak puszi vagy ölelés sem volt, de mindig együtt lógtunk, mivel az egyik legjobb barátom volt.

Most vagyok 19, szintén ennyi voltam, mikor megismertem a barátom. Szóval nekem az első szájrapuszitól kezdve mindenig vele volt az első, ennyi idősen. Régen görcsösen akartam valakit, lúzernek tartottam magam, irigykedtem minden párra. De így visszagondolva tök felesleges volt, bőven megérte 19 évet várni, rá ezret is vártam voltam. Nyugi, én is zárkózott vagyok, kevés barátom van és utálok bulizni. Nekem is pont ilyen volt az osztályom, és én is magamban kerestem a hibát. Szóval kb ugyanebben a helyzetben voltam. Szóval ha valakinek, akkor nekem elhiheted, hogy nem marad ez mindig így. A legváratlanabb pillanatban betoppanhat majd valaki, csak ne aggódd túl, teljesen felesleges.

Hasonló helyzetben vagyok én is. Nem látom ennyire drasztikusan a helyzetet, azonban bennem is fogalmazódnak meg hasonló kérdések. Ugyan az én életemben - Téged idézve - már volt csók és szex, azonban szerelmes sosem voltam, ergo randin se. Voltak, illetve vannak jelentkezők, barátnő jelöltek, azonban nem vagyok híve azoknak a párkapcsolatoknak, amik úgy kezdődnek, hogy az egyik fel nem érez különösebben semmit sem. Gondolom egy idő után megszeretném, mint embert és barátot, ellenben szerelmes tuti nem lennék. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés a szerelem. Vágyok rá azonban. Furcsa...

Ami igazán elgondolkodtatott (hogy nem vagyok-e valami szociopata), hogy nem régiben találkoztam egy lánnyal. A legszebb lány akivel valaha találkoztam. A személyisége pedig egyszerűen imádnivaló. Számomra nagyon fontos a humor. Nem szeretnék megbántani egy lányt sem, azonban a lányok inkább csak nevetnek a viccen, minthogy viccelődnének.( Nem tudom érthető vagyok-e.) Azonban Ő teljesen más. Jobban megnevettet mint a legjobb barátom. Rögtön úgy éreztem, mintha mindig is ismertem volna. Szerelmes mégsem vagyok belé... Sőt! Semmit többet nem érzek egyszerű szimpátiánál. Még 1x mondom, hihetetlenül szép... Ha azt kérné valaki, hogy írjam körül azt a nőt akit elvennék feleségül, messze nem lenne ilyen tökéletes. Ha éreznék is valami komolyabbat iránta, nem tudok, hogy összejönnék-e vele. Egy szardarabnak érezném magam mellette. xD Nos, lényeg a lényeg, kaptam tőle a jeleket. Tetszem neki. Visszautasítottam. A barátaim lehülyéztek, és azt mondták, hogy most már biztosak, hogy nekem valami bajom van. És azóta rágom magam; hogy lehetséges, talán igazuk van. Álom nő. Nagyon sokban hasonlítunk, az értékrendünk, a humorunk, az ízlésünk, szinte minden... És csodálatosan szép... Mégis semmi... Már én sem értem xD Lehet, hogy tényleg van valami gond a fejünkkel, ki tudja? Lehet robotok vagyunk, akiket a jövőből küldtek, 0 érzelmi intelligenciával. Vagy csak egyszerű szociopaták...

Ja, és 18/F

#9 voltam